Skutnik-rajongó szívem megmelegedett, amikor megtaláltam a Where is 2010? című röpke szösszenetet. A Daymare Town remek grafikájával készült játék a szokásoktól eltérően nem point-n-click, sokkal inkább platformjáték, de ez mit sem von le értékéből. Aranyos, néhány perc alatt végigvihető, könnyed kis darab, igazi felüdülés az év eleji hajtásban.
[alternatív link]
A jó öreg Marioról (aki ugye kommunista ügynök volt) már sok bőrt lehúztak, számtalan flashjátékban is szerepelt. A Tetris, mint másik klasszikus, hasonló sorsra jutott, többféleképpen is feldolgozták. Aztán valakiből valahol kipattant egy ötlet: mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt? Így született meg a Tuper Tario Tros, ahol egyszerre két játékot játszunk: először tetriselemekből felépítjük neki a pályát, majd végigbattyogunk rajta a vízvezeték-szerelővel. Természetesen a tetris szabályai itt is élnek, ha kirakunk egy sort, az szépen eltűnik. Jópofa ötlet, csak szerintem egy picit nehézre sikeredett, főleg a vége.
(Van alternatív link is, de jelenleg szerintem a Kongás verzió jobb: a how to play menüponton kívül van benne egy pici könnyítés is a végére, anélkül járna a szemétparaszt tag.)
A héten Las Vegasban voltam (vagyok) a CES-en, ahol nagy meglepetésemre belebotlottam egy tower defense-be. A KMK-n lövegtoronyjátékként is ismert műfaj a Microsoft asztalnyi érintőkijelzőjén, a Surface-en köszönt rám, ráadásul olyan változatban, amit egyszerre akár négyen is lehet játszani. Az asztal egy-egy oldalán helyezkednek el a játékosok, mindenkinek van egy színe, a közös cél a 12 hullámban érkező ufók lezúzása. Nem egy változatos darab (például csak négy toronyfajta van), de az érintőkijelzős irányítás és a kooperatív mód nagyon feldobja. Lásd a lenti videót, amin ketten játszunk a velem együtt a CES-ről tudósító IDG-s kollégával (köszönet neki a videóért).
Az Atomix a kilencvenes évek elejének egyik legjobb logikai játéka volt. Molekulákat kellett benne összerakni atomokból úgy, hogy az egyes atomokat egymás mellé mozgattuk. A nehézséget az jelentette, hogy ha megmozdítottunk egy atomot, az a játéktérben addig mozgott, amíg falba vagy egy másik atomba nem ütközött. Ezt a klasszikust dolgozták fel magyar fejlesztők, flashes Atomix-verziójuk játékmenetet tekintve teljesen hű az eredetihez, de a grafika nyilván szebb, és kellemes Jarre-os zene szól a háttérben. Szép munka.
Nálam eddig a Continuity az év játéka (igaz, tavaly év végi darab, de én már idén próbáltam ki). Elképesztően ötletes keverése két egyszerű műfajnak, az ugrándozós platformjátéknak és a tologatós kirakójátéknak. Hősünk egy pálcikaember, akivel egy kulcsot kell megszerezni, majd elmenni a pálya végére, csakhogy ez a pálya darabokban van: emberünk útja során folyton át kell rendeznünk a darabokat, egymás mellé tologatni őket úgy, hogy hősünket segítsük. Igen ám, de emberünk csak akkor tud átmenni egyik pályadarabból a másikba, ha a két darab jól illeszkedik egymáshoz. Ritka az ilyen formabontó fejtörő, az egyszerű grafika ellenére jár neki az ötös.
Noha a karácsony már elmúlt, és a karácsonyfa is az utcára került, a Civiballs karácsonyi kiadása most is jó szórakozás. 21 pálya vár ránk új elemekkel és ünnepi köntössel fűszerezve. Hálisten a minőségre továbbra sem lehet panasz, a pályák ötletesek, a kivitelezés pofás – ez a rész is ötöst érdemel.
[alternatív link]
Emlékeztek még a Damn Birdsre? 2007 egyik legjobb játéka volt, elsőrangú disztroj, amiben egy szobor állt bosszút az őt letojó madarakon. Most itt a folytatás, ami az alapokat tekintve nem sokat változott, csak pár új fegyver, madár és hátterek kerültek be a programba. Ezt elnézve furcsa, hogy miért kellett két év a második részhez, de ez mit sem változtat azon, hogy továbbra is roppant szórakoztató például bazookával lőni a szapora bélműködésű pingvinekre. Azt még próbálgatom, hogy a fejlesztési pontokat mire érdemes költeni, az biztos, hogy a pajzs legalább annyira fontos, mint az első részben volt.
Mindig öröm, ha egy hazai készítésű játékot mutathatunk be a KMK-n. A Car Parkot Mediakurva, az egyik fejlesztő ajánlotta a kommentek között, hogy mondjunk/mondjatok róla véleményt, építő jellegű kritikát. Maga a játék nem hoz semmi extrát a parkolós játékok világába, és a fizikán is van mit csiszolni, de ez még csak egy kezdeti verzió - ennek ellenére megérdemel egy külön posztot.
Kezdjük az év első munkanapját egy magyar játékkal, a Flapo 2-vel. A név ismerős lehet, a játék alkotója, Dobos Bence az első résszel nyerte meg a tavalyi KMK Játékpályázatot. Most ő küldte el a Flapo 2 linkjét a következő kommentárral: „Igyekeztem figyelembe venni a Flapo 1-hez írt kommenteket: javítottam a játék fizikáján, kapott új grafikát és highscore táblát a játék. Új játékelemekkel is bővült a Flapo: időzített mezővel, jéggel és színváltóval (a golyó színének meg kell egyeznie a mezővel, hogy le tudjuk szedni). Szerintem nehéz lett a játék.” Nos, szerintem is, de ez nem tántorít el attól, hogy ne próbáljam meg újra az elrontott pályákat. Azért kap egy szemétparaszt taget is a megérdemelt öt pont mellé.
Tegnap megírtam, hogy az értékeléseitek alapján melyek voltak 2009 legjobb flashjátékai, most jöjjön a szégyenlista. Azokat a játékokat szedtem össze, amik 2,0-ás vagy még rosszabb átlagot kaptak tőletek.
A kegyelemkettest három program kapta meg, a Kanye vs. Taylor (ami inkább csak egy poén, mint játék), a Memory 3D (ami inkább csak egy techdemo) és a nehézkesen irányítható City Invasion. A bukottak listáját az I Hate Traffic vezeti 1,9 ponttal, ami azért érdekes, mert az előzménye 4,5-ös átlaggal bekerült a legjobb játékok közé. 1,8-at kapott a Bru! és az Elements, két remek példa arra, hogyan lehet monoton, illetve követhetetlen játékmenettel tönkretenni egy játékot. 1,7-et kapott a Cat Invasion nevű átlagdisztroj, 1,6-ot a hasonló műfajban próbálkozó Deep Sea Patrol, szerintem azért egyik sem volt ennyire rossz.
Szintén 1,6-ot kapott a Kő-papír-olló tenisz, ami a KMK Játékpályázat sereghajtó pályaműve volt, de ennél is rosszabb, 1,4-es átlag jutott két másik magyar programnak. Az egyik a Monsters in Maze (amivel szerintem kicsit igazságtalanok voltatok, a Kő-papír-olló tenisznél például jobb), a másik pedig a 2,6 millió forintból készült, játszhatatlan és felháborítóan rossz budapestiköltségvetés-játék. Végül, a legrosszabb, 1,2-es értékelést a The Last Ninja javás változata kapta, ami azt bizonyítja, hogy akármennyire is szeretitek a retrót, egy elbaltázott portolást kíméletlenül lepontoztok.
Munkakerülésben gazdag új évet mindenkinek! Visszatértem a trópusokról, hétfőtől újult erővel posztolom a flashjátékokat. Előbb azonban – ahogy a második KMK-szülinap idején ígértem – jöjjenek 2009 legjobbjai (holnap pedig a legbénábbjai). Vagyis lássuk, hogy a 2009-ben posztolt játékok közül melyek kapták tőletek a legjobb értékeléseket!
Először is szögezzük le, hogy tavaly szigorúbban nyomkodtátok a szavazógombot, mint 2008-ban. Az előző hasonló visszatekintéskor ugyanis négy 4,7-es átlagú és 22 darab 4,6-os átlagú játékot számoltam össze. Tavaly viszont nem született 4,7-es eredmény, és 4,6-os is csak két darab. Mindkettő lövegtoronyjáték: az egyik a The Space Game, a másik pedig hazánk büszkesége, a Gemcraft Chapter Zero - ami a toplistában az előző felett áll, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a KMK olvasói szerint a Gemcraft Chapter Zero, Hargitai Péter alkotása 2009 legjobb flashjátéka. Őszintén szólva meglepődtem volna, ha nem így történt volna, elképesztő mennyiségű és minőségű munkakerülést rejt a játék.
4,5-ös értékelést már jóval több, egészen pontosan 40 játék kapott tőletek. Jó lenne ezek között valami sorrendet felállítani, de sajnos a szavazóbox csak egy tizedesjegyig jeleníti meg az átlagot, úgyhogy inkább csoportosítani fogok. A Machinarium, a Plants vs. Zombies és a Now Boarding 4,5-ös átlagai azt igazolták, hogy fizetős játékok sem riasztanak el benneteket, a Biotronic pedig Facebook-vonalon bizonyította ugyanezt. A legjobb folytatások szerintetek a Bunny Invasion: Easter Special, a Super Stacker 2, a Music Catch 2 és a Phage Wars (meg persze a Gemcraft Chapter Zero), a Nitrome-játékok pedig a Final Ninja Zeróval és az Ice Breaker sorozattal képviseltetik magukat az élmezőnyben.
A kalandjátékok közül mindenképpen ki kell emelni a csodás Morningstart, az év másik legjobb magyar játékát, de 4,5-öt kapott még a Questionaut, a Little Wheel, az Abuba the Alien és a Spherical Labyrinth is. Disztrojban a Super Karoshi, a Crush the Castle, a More Zombies, az Upgrade Complete (az év egyik legötletesebb játéka) és a Fragger vitték a prímet, a cantyouseeimbusy.com értékelése pedig arról tanúskodik, hogy egy remek poént is sokan jutalmaztok 5-össel. A legjobb állathajigálós játék a Learn to Fly, a legjobb stratégiák a fent említettek mellett az Oiligarchy és a Hex Empire, a versenyzős játékok közül pedig a Cyclomaniacs és a Pocket Bike Racing kapott 4,5-öt. A retrocuccok közül is több bejutott az élbolyba: a Doom és a Dynasty Warriors flashváltozata, a Quake Live és a Battle City. A többi 4,5-ös játék a „logikai” címke alól került ki, úgy látszik szeretitek ezt a műfajt (vagy csak én posztolok belőle sokat, mert nekem nagy kedvencem): Bloody Fun Day, The Company of Myself, Full Moon, Cyad, Lock-n-Roll, Red Remover, Dynamic Sytems, Cargo Bridge, Meeblings, I Love Traffic. Ez utóbbi azért vicces, mert a folytatása olyan kevés pontot kapott, hogy a legrosszabb játékok közé került. De erről bővebben holnap.
Kedvenc elefántunk újra itt van, és a plecsnigyűjtögetés, illetve a pályateljesítgetés után újabb szerepben próbálja ki magát: ötvöződik a négy másodperces játékokkal. Az Obey The Game-ben 14 egyszerű pálya vár ránk, melyeket 4 másodperc alatt kell teljesíteni. Ezek az idő múlásával egyre nehezednek, ráadásul van egy kis csavar a játékmenetben: egyes pályákon az eredeti feladat ellentétét kell végrehajtani - erre egy felvillanó piros Disobey felirat figyelmeztet. Három, zsinórban jól teljesített pálya után kapunk plusz életet, viszont azt egy hibával el is veszíthetjük. Remek szórakozás, hála az öt különféle játékmódnak.
[alternatív link]
Számkeresgélős játék volt kétszer is a blogon, az első kirobbanó sikert, a második csak mérsékelt lelkesedést váltott ki. Elég régóta figyelem a betűkeresős, hasonló próbálkozásokat, és így a hetedik résznél éreztem azt, hogy talán már eléggé kiforrott a fejlesztő stílusa ahhoz, hogy élvezetes legyen a játék. Az első pár részben még nem voltak eléggé elrejtve a betűk, túl könnyen meg lehetett őket találni. Szerencsére most sincsenek teljesen elrejtve, épp csak annyira, hogy kihívást jelentsen a teljes abc megtalálása, mert az az egy nyavalyás i (m, f, stb.) még mindig nincs meg. Pedig a betűk jól láthatóak, felismerhetőek, nincs olyan "átverés", mint néhány számkeresősben, hogy amikor már tudom, hogy mit kell keresnem, is alig találom meg. Hiányossága viszont, hogy nincs sem óra, sem pontozás (nem is beszélve pontlevonásról rossz klikk esetén), így azért a sikerélmény sem lehet teljes. A szép grafika viszont sokat dob rajta.
A Pencilkids ismét csinált egy aranyos grafikájú, nem túl nehéz point'n'click játékot, a Droppyt. A főhős kissrácot 10 pályán kell felvidítani, hogy a végén aztán kiszabadíthassa barátnőjét. Amiért érdemes végigjátszani, az a sztori végén lévő csattanó - ezt a később érkezők kedvéért lehetőleg ne lőjétek le a kommentek között.
A Castlevaniát aligha kell bemutatni a hardcore gémereknek: 1986 óta ez a Konami második leghíresebb játéksorozata a Contra után. Bár a Nintendót, Segát, c64-et és Amigát is megjárt vámpírvadászat legújabb epizódjai már PlayStationre és Xboxra jönnek ki, találtunk egy fanmade verziót a gameshot.orgon, ami grafikájában és hangulatában a 97-es Castlevania: Symphony of the Nightot idézi. Főhősünk a vámpírvadász Ethan Belmont, aki a Belmont-család klasszikus fegyverével, egy korbáccsal vág rendet a csontvázak és démonok között, a régi arcade játékok pittyegését AD&D metállal keverő zene taktusaira. Drakula kastélya természetesen itt is a Prince of Persia pályáihoz hasonlító labirintus, ahol minden gyertyát szét kell csapni a gyógyuláshoz. Bizonyos számú ellenfél lemészárolása után szintet lépünk, és rágyúrhatunk az Erőnkre, a Védelmünkre vagy az Intelligenciánkra. Jó vámpírvadászatot!
A maga nemében csodálatosan egyszerű, mégis újszerű játék a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű The LaCoGeSSta Research. A feladat tényleg egyszerű: adva van hatféle állat, amelyek mindegyike csak a saját módján tud mozogni. A csirkék például csak oldalra, a narancssárga halak csak ívben fel, majd egészen le, a kígyók csak átlósan, stb. És az adott pályán úgy kell megennünk egyiket a másik után, hogy a végén csak egy maradjon. Nem hangzik bonyolultnak, ugye? Na, amikor már hatodszor nyomjuk meg az r (újrakezdés) gombot, mert az a nyavalyás madár megint kirepült a pályáról, anélkül, hogy bármit megevett volna, kábé akkor látjuk át, milyen zseniális is az egész. Nem beszélve a fantasztikus menüről, ami csak első látásra tűnik használhatatlannak, ahogy megtanultuk az állatkák mozgását, már bele fogunk szeretni. Egy, csak egy dolog szörnyű benne: a zenéje. Azonnali m gomb nyomása mellett viszont jár az öt pont.
[alternatív link]
A Zombie Hooker Nightmare XXX-Mas egy remek példa arra, hogyan lehet egy jó ötletből gagyi játékot csinálni. A zombis játékok amúgy is közkedveltek a blogon, itt ráadásul még az alapok is rendben vannak. Vicces, gyorsan fogyó fegyverek, mikulássapkás élőhalottak, a karácsony megmentése. Mégis, nagyon elvetemültnek kell lenni, hogy az ember szeretni tudja. Csak oldalirányba lehet lőni, tehát ha nem vagyunk egymagasságban az ellenfelekkel, akkor komoly problémáink lesznek. Ráadásul azokon a pályákon, ahol a Télapót is be kellene dobni a lakókocsiba, konkrétan menekül előlünk, alig lehet utolérni.
Ha mindenkit megmentettünk, ne felejtsünk el mi is beszállni a lakóautóba, különben sosem lesz vége a pályának!
Akik szerették a korábbi gitározós játékokat, azoknak igazi csemege lehet a Santa Rockstar. Egy vagány télapóval kell a szokásos módon "zenélni", tetszőlegesen választható öt billentyű lenyomásával, haladóknak plusz egy pengető billentyű is választható. Na és a zene: klasszikus karácsonyi dalok a Jingle Bells-től a Diótörőig, igazi metálos hangszerelésben. Nem kicsit nehéz, de felettébb élvezetes, ráadásul a többitől eltérően itt nem automatikusan kapjuk a szorzókat, hanem magunknak kell a space lenyomásával (megfelelő mennyiségű jól eltalált hang után) aktiválni azt. Nekem bejött.
Emlékeztek, mikor gyerekkorunkban lázasan kutattunk az ajándékok után, ha anyáék elmentek otthonról? Ezt az érzést hozta nekem vissza a Santa's Missing Toys. A feladat rém egyszerű: meg kell találni a felső bugyborékokban lévő ajándékokat a képen. Alapjában véve nincsenek nagyon elbújva, de azért kell hozzá figyelni, hogy meglegyenek. Főleg a negyedik pályán, ahol már sok hasonló, de nem pont olyan tárgy vonja el a figyelmünket. A pontgyűjtögetők meg keresgélhetik a bónuszt jelentő gömbdíszeket is. A zene és az életérzés sokat dob rajta.
A Deep Freeze a szokásos miniclip-es grafika, gyilkos tekintetű télapó fagyasztópisztollyal... Mi kell még a boldog karácsonyhoz? Az ellenséges manók, macskák, kutyák lefagyasztása után még egy jót beléjük is kell rúgni, hogy eltűnjenek a pályáról, és kész. Na jó, a zenéje hihetetlenül idegesítő, ráadásul el sem lehet némítani, úgyhogy nem kap ötöst. De tíz perc gyermeki lövöldözésre biztosan elég lesz.
Eredetileg olyan retróklasszikusok után kutattam a net eldugott flashturkálóiban, mint a Double Dragon és az Interkarate, de összeakadtam ezzel a fura Mario-klónnal, a Sint Nicolasszal, amit így karácsony előtt 5 perccel muszáj posztolni. Pixelhősünk, a nagyszakállú, püspöksüveget hordó, enyhén nyominger Miki bá jól megszívta: nem elég, hogy egyetlen éjszaka le kell tudnia a 13 millió, ajándékot követelő gyereket, néhány galád tolvaj elkötötte a szánját. Szerencsére annyira mohóak voltak, hogy szétszórták a masnival átkötött csomagokat és a sütiket a háztetőkön, így csak annyi a dolgunk, hogy az ajándékdobozokat a megfelelő színű kéményekbe hajítsuk még napfelkelte előtt. Irányítás a nyilakkal, a lámpák egyben trambulinok, a szemét madarakkal meg vigyázzunk, mert nemcsak sebeznek, lenyúlják a szétszórt apró cuccokat (betűk, sütik, stb). Nagyjából ennyi, íme az ideális munkakerülés két netes ajándékrendelés közé.
Az Amateur Surgeon eddig is a flashipar legbetegebbjei közé tartozott, de a karácsonyi kiadással egyértelműen az élre ugrott. Amikor a darabokra szakadt szarvast hozzuk rendbe, és az egyik agancsa elveszett, nemes egyszerűséggel egy vállfával pótolhatjuk azt. Az Amateur Surgeon Christmas egyszerűen zseniális, mind (a már megszokott) hangok terén, mind feladványokban. Mondjuk, talán még nehezebb, mint az előd, de megéri szórakozni vele. Laptoposoktól előre is elnézést.
Rég posztoltunk már várvédős játékot. A múltkori pingvines lövegtoronynál megtudhattuk, micsoda vérengző fenevadak ezek az elsőre védtelennek tűnő állatok. A Penguin Massacreben épp egymás ellen harcolnak, mi Pingvinrambót irányítjuk, aki a globális felmelegedés hatására egyre fogyó jégbunkerek egyikét védi. A játékban fejleszési lehetőségek, lufis pingvinek, sőt, még furcsa rohambilis egységek is felbukkannak. Nem nagy szám, de észre sem vettem, és már másfél órája játszottam vele.
Míg a főnök búvárkodik, mi szorgalmasan posztolgatunk: most épp egy kedvesen vérengzős ügyességi játékot, a Dale & Peakotot. Dale egy klasszikus farmerember, aki ugrik, lő és tojásokat szed és közben ott van vele a valaha látott legidiótább baromfi: Peakot! Ő a buta csirke, aki a gazda feje körül röpköd, bizonyos helyzetekben pedig segít neki. És ahogy beveri a fejét bármibe, és közben röpködnek a tollak, na azt hosszú percekig élveztem. A 4. szinttől kicsit szemétparaszt, de végigvihető és jó hosszú játék, ellenfélként debil farkasokkal és még debilebb rágcsálókkal, na meg egy-két kövér léggyel" - írta nekünk Eszter, az Index legdögösebb bloggere, aki valójában imádja az állatokat, hiszen ő a Cukiság meg a Tékozló Homár egyik szerkesztője.
A karácsony közeledtével a favágóknak is egyre több a dolguk. Nem győzik vágni a fenyőt, nem csoda hát, hogy a Mountain Maniac főhőse is beleőrült a helyzetbe. Megelégelve a robotmunkát, úgy döntött, minden élőlényt elpusztít a hegyen, és környékén. Ebben kéri most a ti segítségeteket! A retrós hangulat sikerességét Hamlet reakciója mutatja legjobban: „Gyönyörű! Micsoda szemkápráztatóan oldszkúl pixelgrafika!”
Utolsó kommentek