Valamikor a kilencvenes évek közepén jelent meg a Magic: The Gathering című gyűjtögetős kártyajáték. Hancu kollégával nagyon rákattantunk, több vizsgánk ráment arra, hogy tanulás helyett a kolesz tetején napoztunk a hozzánk hasonló léhűtőkkel, és vertük a blattot. Aki nem tudná: a Magic öt különböző őselemet képviselő, rivális varázslók harcát dolgozza fel, a játékosok szörnykártyákkal és varázslatkártyákkal küzdenek, ezeket manapontokért lehet kijátszani, amiket manatermelő lapok adnak.
Hasonló játékot láthattunk már flashben, emlékeim szerint a Necronomicon és a Mytheria is bejött a mélyen tisztelt kommunának. És biztos vagyok benne, hogy az Elements is sokak kedvence lesz: ritka igényes játékkal van dolgunk, még akkor is, ha a játékmenet a Magic szégyenletesen pofátlan lenyúlása és leegyszerűsítése. Ezúttal nem öt, hanem tizenkét varázslóiskola közül választhatunk, ami tizenkét manatípust jelent, és nyilván olyan paklikat kell összerakni, amik csak egy-két típusra épülnek. Az ellenfelek életerejét szörnyeinkkel zúzhatjuk le, és mindenféle szemétkedő varázslattal, például pajzs- és méreglapokkal is variálhatunk.
A játékhoz kell egy júzernév és egy jelszó (emailt nem kötelező megadni), de csak azért, hogy a program el tudja tárolni, milyen lapjaink vannak. Lapokat ugyanis venni és eladni is lehet, pénzt párbajokban nyerhetünk, játszhatunk a gép ellen vagy emberi játékosok ellen is. Ha elég sok csatát megnyerünk, pontszámaink után megkapjuk az első ritka lapot, ami táposabb, mint a mezei kártyák, és nyilván azok a legütősebb paklik, amik szinte csak ritka lapokra épülnek. Szóval ily módon a gyűjtögetést is beleépítették a fejlesztők a játékba, rengeteget kell vele játszani ahhoz, hogy esélyünk legyen a világranglista első 50 paklija közül valamelyiket leverni (erre is van ugyanis lehetőség). Szóval aki kipróbálja az Elementset, készüljön fel a zéhá- és vizsgagyilkos addikcióra. A kommentekben pedig jöhetnek a nyerő taktikák, én egyelőre még csak próbálgatom, melyik frakció a legütősebb.
Utolsó kommentek