Közveszélyes Munkakerülő

„Ez az egyik legaddiktabb lövöldözős játék, amit az is bizonyít, hogy már létezik nagykonzolos és handheldes változat is – írja Gábor nevű kommentelőnk, és igaza van. Tényleg nem könnyű abbahagyni a vicces firkadizájnnal megrajzolt akciójátékot, amiben egy űrlénynek kell segítenünk, hogy túlélje a Földön tett látogatását. A klasszikus ugrándozós-lövöldözős műfajt a szokásos kellékek (mozgó pályaelemek, főellenség, miegymás) mellett ezúttal a képi humor dobja fel. Egyetlen hibája talán, hogy túl nehéz. És mint Gábor írja, „kissé véres”, szóval aki nem bírja a félbevágott FBI-ügynökök látványát, inkább hagyja ki.

Amilyen egyszerű, olyan vicces ez a kis ujjgyakorlat: alkoholista (vagy legalábbis poharat szorongató) főhősünkkel kell elkerülni mindent, ami felelősséggel jár: házasságot, gyereket, munkát, jelzálogot. Emberünket az egérgomb nyomva tartása mellett lehet mozgatni a sárga-fekete csíkos zónán belül, bármilyen ütközés a játék végét jelenti. A készítők szerint 20 másodperc már jó eredménynek számít, az Index rekordja eddig 33,749 másodperc, de biztosak vagyunk benne, hogy az olvasók ezt még ma megdöntik. Vegyük észre, hogy más ikonokkal (kórház, iskola, négyes metró) a program a rendszerváltás utáni választási ciklusok legfrappánsabb zanzája lenne.

A magyar futballválogatott tegnap Moldova legyőzésével javította matematikai esélyeit. A hírre pezsgőt bontottunk (ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen alkalom) és körülnéztünk, milyen focis flashjátékok jönnek szembe az információs szupersztrádán. A Web Soccer megnyert minket, bár nem követi teljesen a labdarúgás szabályait. Mindkét oldalon 1-4 játékos rúghatja a virtuális bőrt, a pálya széle mandinerként működik és nincs les. Az irányítást nehéz megszokni (mindig azt a játékost vezéreljük, amelyiken az egérkurzor áll), de ha sikerül, az ember nem áll meg egy meccsnél.

Európa-bajnok lett a magyar női asztalitenisz-válogatott, előttük tisztelgünk ezzel a programmal (lehetett volna másik is, de a sok pingpongos flashjáték közül ez tűnt a legéletképesebbnek). A játék ugyan nem tudja kottára a szabályokat, de a fizikája egész jó, több nehézségi fokozatot is ismer, ezeket pedig egy bajnokság keretében is ki lehet próbálni. Az igazi persze az lenne, ha egymás ellen lehetne meccseket nyomni (a még igazibb meg az a pinyóasztal, ami az Index HQ első emeletén várja a megfáradt zsurnalisztákat), de azért egy jó negyed órát el lehet ütni vele.

Mel Gibson lassan teljesen megőrül. Most éppen azt mondta egy őt kritizáló adjunktusnak, hogy kapja be. Korábban a maják rasszizmussal, a zsidók antiszemitizmussal vádolták az egykori halálos fegyvert, ez utóbbi vádnak pedig emberünk szépen alá is tett, amikor nyáron részegen zsidózott. Volt egy ittas vezetése is, ennek állít emléket e bejegyzés tárgya. Az „inkább vicces, mint jó” kategóriába sorolható programban Mel szlalomozik egy autópályán. Az úton heverő piákat össze kell gyűjteni, a szembejövő rendőröket pedig elkerülni – ennyi a játék. Akadnak még rabbik, akik Dávid-csillagokat hajigálnak hősünkre (ezek a pontszámot csökkentik), illetve az elfogyasztott pia függvényében az irányítás is egyre nehezebb. Öt elcsapott rendőr után az ámokfutás véget ér, és nagyjából eddig tart az is, amíg megunjuk a játékot. Egy röhögést azért mindenképpen megér.

Az Armor Games cuccait nagyon szeretjük (lopunk is tőlük rendesen), mert a programjaikkal aránylag könnyen el tudják érni, hogy a játékosnak a fülén csorogjon ki az adrenalin. Az akció-ügyességi műfaj egyik csúcsa az a sorozat, amiben változatos, de csupán négy másodperces játékokat kell teljesíteni gyors egymásutánban. Ennyi idő nagyjából arra elég, hogy felfogjuk, mit kellene csinálni és meghaljunk. Az első próbálkozások tehát garantálják a kudarcot, a frusztrációt és azt, hogy az ember sokadszorra is ráklikkel a „Start” feliratra. A játéknak van befejezése, sőt, főellensége is, őt a sorozat első részében a legkönnyebb legyőzni. A két folytatás már jóval keményebb, elkeserítőbb és addiktívabb. A sokszor négy másodpercből pedig hamar lesznek negyedórák, félórák, szóval a sorozat veszélyesebb, mint hinnénk.

Kiállítás nyílt ma a legjobb magyar sajtófotókból, ennek apropóján következzen egy sajtófotós játék (merthogy ilyen is talál az, aki az internet tárnáiban elég mélyre ereszkedik). A progi nem friss, anno még az új Superman-filmet reklámozták vele, viszont a feladat ma sem könnyebb: Supermant kell lefényképezni. Az ikonná vált sztreccsgatyás szuperhős a Föld nagyvárosai felett repked, de jó időzítéssel és a fényképezőgép alakú kurzorral lehet kapni őt – a felvétel annál többet ér, minél jobb nagyításban szerepel rajta a köpenyes égi jelenés. A zoomot az egérgörgővel lehet állítani, a későbbi pályákon az egyre szigorúbb ponthatár és a fogyó idő is nehezíti a fotós dolgát. Reflexjátéknak nem rossz.

Megy az izmozás, hogy most akkor Nabucco vagy Kék Áramlat, és erről eszünkbe jutott, milyen remek vezetéképítő játékok voltak még anno a hőskorban. Pipe Mania, valaki? Na ugye. Az alapfeladaton csavart egyet ez a remek kis program, amiben egy leeső golyónak kell utat építenünk csőelemekből. A problémát a rendelkezésünkre álló szűkös tér okozza, amit a későbbi pályákon akadályok szűkítenek tovább. Nemcsak a vezeték formáját kell tehát megterveznünk, hanem azt is, hogy ide-oda tologatva hogyan tudjuk egymás mellé gyötörni a kinézett elemeket. Hardcore logikai feladat, aki szereti Rubik Ernő cuccait, ezt is imádni fogja.

Illene valami pironkodó bevezetőt írni, hogy tudjuk ám, milyen primkó ez a játék, de nekünk mégis nagyon tetszik, és talán a kedves olvasónak is – vegyük úgy, hogy túlestünk ezen. Az alapszituáció Beckett drámáit idézi: két ember áll egy megállóban, nem szólnak egymáshoz, nem is kíváncsiak egymásra, várják a buszt, ami soha nem érkezik meg... és közben egyiküknek fingania kell. A folyamatosan gyűlő gázt kétféleképpen lehet kiereszteni: a csendes-sunyi módszert csak módjával alkalmazhatjuk, hatásosabb az őszintébb formához folyamodni, ez viszont nem kis zajjal jár. A megoldás: akkor kell könnyíteni hősünkön (lehetőleg minél hosszabban), amikor egy hangos autó elhalad a megálló előtt. A dráma szükségszerűen tragikus véget ér, ha a másik ember megneszel valamit, illetve ha a gáz úgy felgyűlik, hogy... de inkább nézzék meg.

A KISZ 50. születésnapján a Munkakerülő sem gyáva szembenézni a múlt fantomjaival, egészen pontosan Marióval. A vízvezeték-szerelő (hah, prolimúlt!) sokunk kedvence volt a fridzsiderszocializmusban, pedig tudhattuk volna, hogy kommunista ügynök. Legalábbis egy Luke Rodgers nevű srác ezt állítja ebben a kis flash animációban, ami ugyan nem játék, cserébe viszont viccesebb, mint bármilyen építőtábori kabaréest.

Mai tudományos hír, hogy matematikusok négy éves melóval és egy szuperszámítógéppel feltérképeztek egy 120 éve felfedezett, brutálisan bonyolult matematikai objektumot. Adózzunk a nem mindennapi teljesítménynek ezzel a kis matekos játékkal. A feladat egy csomópontokból és élekből álló speciális struktúra, egy úgynevezett síkgráf kibogozása. Minden csomópontból legalább két másik csomóponthoz vezet él, és a gráf megjeleníthető úgy, hogy az élek nem keresztezik egymást. A játékos dolga is voltaképpen ennyi: megkapja az összegubancolódott gráfot (a későbbi szinteken egyre bonyolultabbakat), és akkor mehet tovább a következő pályára, ha a csomópontokat ide-oda vonszolgatva átrendezi az éleket úgy, hogy ne legyen kereszteződés. A harmadik pálya után már megunhatatlan, a tizenötödik környékén teljesíthetetlen.

Ez a kis hülyeség eséllyel pályázhatna az internet legrondább flashjátéka címre, a baltával (és ahogy látjuk, Paintbrushsal) faragott grafika azonban remek szórakozást rejt. Főhősünk a Pókember és Pálcikaember szerelemgyereke, aki két kezéből ragacsos indákat tud kilőni – a feladat ezek segítségével végigtarzanozni a pályaelemeken. A kihívást az jelenti, hogy az indák egy idő után elengednek, illetve hogy a pálya halad hősünk alatt, szóval a tétlenség biztos game overhez vezet. Amilyen egyszerű, olyan addiktív, annak ellenére, hogy házi csúcstartónkat, Király kollégát az istennek nem bírjuk lenyomni (ő 89,95 pontig jutott).

[UPDATE: az új rekord 370,03, Szentesi Áron nevű olvasónk előtt kalapot emelünk.]

Láttunk már néhány kivégzős játékot (a klasszikus macskarugdosós műfajnak bizonyára szentelünk majd egy postot a későbbiekben), de eddig ez viszi a pálmát. Gyakorlott játékosoknak nyilvánvaló, hogy a programot a Warcraft III: The Frozen Throne titkos pályája ihlette, de ez mit sem ront a műélvezeten. A játékban az eleinte csekély vagyonunkból megvásárolt és megfelelő pozíciókba felállított lövegtornyokkal apríthatjuk fel az ellenünk vonuló szörnyeket, lehetőleg még azelőtt, hogy elérnék az út végét, és leharapnának egyet a 20 életünkből. A feladatot bonyolítja a többféle toronytípus (az egyik lassít, a másik csak légi célpontokra jó, stb.) és az, hogy a tornyokat tovább is lehet fejleszteni. A Szörny Rt. részvényesei között találunk repülő, az átlagosnál gyorsabban haladó, vagy éppen a lassító lövedékre immunis kreatúrákat is, ezért minden pálya előtt mérlegelnünk kell majd, hogy milyen toronytípusokat adjunk el, illetve erősítsünk. Rengeteg kombinációs lehetőség, pályánként legalább 20, halált okozó testi sértés, főellenfelek és a 35. pályától egy brutálisan nehéz finálé - mi kell még? Talán egy fórum, ahol eligazítják a menthetetlenül addikttá vált újságírókat játékosokat.

Szegény Jackót hiába mentették fel 2005-ben, azóta is folyamatosan cikizi a média. A legutóbbi hír szerint már a bátyja is megelégelte a támadásokat, és azt javasolta az orrplasztika állatorvosi lovának, hogy térjen át az iszlám hitre. Az elborult flash játékairól ismert Zooass.com talán ezt megelőlegezve egy kedves kis programban emlékezett meg arról, milyen lenne Jacko, a terrorista. Hősünknek egy hálóvető puskával kell elkapnia a Neverland nevű birtokáról menekülő gyerekeket. Ha egy kölyök megszökik, jönnek a rendőrök, rabosítják Jackót, és a játéknak vége. Természetesen a pályák egyre nehezebbek, az ötödiknél pedig az addigi háttérzene, a Smooth Criminal is Thrillerre vált, és éjszaka, zseblámpafénynél kell levadásznunk az engedetlen lurkókat. Ugye, hogy nem is olyan könnyű sztárnak lenni?

Legalábbis Joszif Visszarionoviccsal sikerült első menetben múlt időbe tennünk Adolfot ebben a kellemes kis verekedős marhaságban. A Celebrity Deathmatchet diktátorokkal, közméltóságokkal és Bill Gatesszel újraértelmező játék legnagyobb erőssége a képi humor. A figurák önmagukban is viccesek, de igazán nagyokat játék közben lehet röhögni, például akkor, amikor Bush elnök Gandhi tehenétől megijedve, bőgve a sarokba vonul és hívja titkos fegyverét, az idősebb George-ot. Az obligát tömegmészárosok (Mao, Oszama, Szaddám) cikizésén túl World Domination Battle a pápát sem tiszteli, és Berlusconi is megkapja a magáét, szóval nem érheti elfogultság vádja. Külön öröm, hogy a flash játékokban ritka kétszemélyes módban is meg lehet küzdeni a világuralomért.

Másfél óra alatt végez a napi normával? Vagy éppen ellenkezőleg, annyi a munkája, hogy ma is túlórázni fog? Dőljön hátra, lazuljon el egy flashjátékkal, és hagyja, hogy a világ Ön nélkül forogjon pár percig. Indul az Index flashjátékblogja, ahol minden nap talál valami marshaságot, amivel elklikkolhatja a munkaidejét.