Közveszélyes Munkakerülő

Mi mással folytatódhatna a legjobb retró lövöldözéseket bemutató alrovatunk, ha nem a démonvadászos fps-ek királyával, a Doommal. Eredetileg a Java PC emulátoros verzióját akartuk megmutatni, és jól lehúzni, mert irányíthatatlan, és nincsenek benne hangeffektek, de cariboo kartárs a Wolfenstein-posztnál belinkelte a HypeGames-féle változatot. Azóta meló helyett minden nap a Mars zombikatonáit, meg a tűzlabdákat hajigáló, tüskés monsztákat trancsírozzuk shotgunnal és láncfűrésszel. A fiatalok kedvéért, akiknek '93-ban nem kelett átpakolni a számtekterem összes RAM-ját két 386-osba egy hálózatban tolható, egyenes kieséses Doom-partyhoz: irányítás a kurzorbillentyűkkel, lövés a Ctr-lal, ajtónyitás a Space-szel, térképnézegetés a TAB-bal. Ha az extrém magas nosztalgiafaktor miatt 4 bombát adtunk a Wolfenstein 3D-nek, akkor a Doomnak simán kijár az 5 pont.

Toto92 kolléga ismét igazi point-n-click gyöngyszemet passzolt át nekem, hála Imhotepnek, hogy nem nagyon szereti a műfajt. Egy szimpatikus kockavilágban kell egy nagymenő ügynököt, Cuboyt hozzásegítenünk ahhoz, hogy rövid időutazás után a vadnyugat világában győzhesse le az aktuális főgonoszt. Ettől még nem fekszünk meg, a történet eléggé tucatsztori, ami verhetetlenné teszi a játékot, az a megvalósítás. Először is maga a grafika: ötpontos ötlet a kockásítás, legalábbis az én kocka-szívemet rabul ejtette, és így a szokásos kettő helyett megvan a négy irányba mozgás illúziója is. Aztán a szöveg: -sg- másik blogja járt folyton az eszemben a párbeszédeket olvasgatva, ki tudja miért :-). Van még aranyos - bár a végére idegesítően ismétlődő - zene, és persze megoldásra váró feladatok a sivatagban való tájékozódástól az indiánfőnök nevének kitalálásáig. Egyáltalán nem nehéz, ám szórakoztató dilibogyó borús napokra.

Íme, az aktuális Facebook-toplisták. Majdnem minden játékban volt változás, a Biotronic toptenjébe már 300 ezer alatt nem lehet bekerülni, Hell’s Kitchenben 215 pont egy hónapja elég lett volna a harmadik helyhez, most már csak a tizedikhez. És persze a Bejeweled Blitz megújulása is kicsit átformálta a számokat. Egyedül a Geo Challenge alltime tízese maradt változatlan. Egyébként a facebookos KMK-kollektíva már 766 tagot számlál. A toplisták fentről lefelé, balról jobbra haladva: Pixel Ranger, Bejeweled Blitz, Typing Mainac, Biotronic, Waka-Waka, Geo Challenge, Hell’s Kitchen.

A Pixel Ranger, a Typing Maniac, a Biotronic és a Waka-Waka toplistája megnézhető a júzerem Boxes fülén, ez többé-kevésbé rendszeresen frissül.

(Ha össze akarod mérni a tudásodat a többi KMK-s olvasóéval, jelöld be a kmkforeva_KUKAC_gmail_PONT_com emailcímen elérhető felhasználót a Facebookon.)

Aki nem tudná: pár napja megújult a Bejeweled Blitz – hogy pontosan mikor, nem tudom, múlt héten nem játszottam vele. Jó, hogy az előző verziónak csak négy pontot adtam, mert ennek jár az öt: még pörgősebb lett a játék, van egy új bónuszfajta (ami teljes sort és oszlopot robbant), és most már nem kell megvárni, amíg egy csere után lepotyognak a kövek az üres helyekre, hanem közben már nagyban cserélgethetünk a tábla másik részén. Ráadásul nincs többé olyan, hogy az idő lejártával ránk rohad egy bónusz, mert ezeket az új verzió szépen értékesíti. Persze így a toplista is kicsit máshogy fog kinézni – majd délután meglátjátok.

(Ha össze akarod mérni a tudásodat a többi KMK-s olvasóéval, jelöld be a kmkforeva_KUKAC_gmail_PONT_com emailcímen elérhető felhasználót a Facebookon.)

Nem tartozik a legszebb játékok közé Mateusz Skutnik Submachine-sorozata, ez alól nem kivétel a hatodik rész sem. Viszont a játék az elejétől a végéig nagyon érdekes, főként annak, aki az előző részeket is végigjátszotta, úgy ugyanis a kerettörténet is a helyére kerül - az előzmények nélkül is élvezhető azonban. A hatodik rész annyiban különbözik az eddigiektől, hogy ezúttal nem kell apró bigyókat gyűjtenünk, sőt, a felvehető tárgyak száma is igen korlátozott (értsd: kettő), van viszont öt titkos hely a játékban, amit meglelhetünk. Nem pixelvadász, követhető logikájú, bár cseppet sem egyszerű point-n-click, a szobából szabadulós játékok továbbfejlesztett, lebilincselő változata. A készítő játékainak nagy rajongója vagyok (igen, még a gnómosokat is szerettem), így egyértelmű az osztályzat (ahogy Hamletnek is minden retro-cucc ötös).
[alternatív link]

A Boomshine alkotói új játékkal rukkoltak elő. Az Obechi az első pályákon ellazít, megnyugtat, kikapcsol, akárcsak az elődje. Egyszerű a feladat: adott darabszámú golyót adott darabszámú körrel kell elkapnunk. Pontosan annyival. Egy körrel kettőt, kettővel hármat, kilenccel hatvanat, nem is olyan nehéz, ugye? Idegesítővé ott válik, amikor a 14. pályán közli: 14 körrel 14 golyót. Mindezt egy bogyókkal agyonzsúfolt pályán, amikor az egyszeri kocka szeme már jojózik a sok kis színes izétől. A zenéje viszont most is telitalálat. És persze kellően bosszantó ahhoz, hogy jelentős időt vegyen el az életünkből, mert ugye, mind ismerjük az "akkor is megcsinálom, ha a fene fenét eszik is" életérzést.
[alternatív link]

A KMK-kollektíva megint ad egy balhorgot a hazai GDP-nek, a HypeGames ugyanis flash verziót készített az fps játékok ősatyjából, a Wolfenstein 3D-ből! Most már munkaidőben  is kaszabolhatunk egy jót az okleveles náci- és zombivadász Blazkowicz ügynökkel, a csoffadt művirágok és a végeláthatatlan téglafalak birodalmában, ahol minden Hitler-kép mögött titkos fegyverraktár van, és X helyett horogkeresztes sasok jelölik a kincs helyét! Mozogni a kurzorral tudunk, lőni a Shifttel, vasajót nyitni és rejtekhelyek után kutatni pedig a Space-szel (feketepont, hogy nem lehet átdefiniálni az irányítást, és hogy a beragadó billentyűket sem kezeli a program). A hangefektek is teljesen rendben vannak, az egyetlen baki talán csak az, hogy az alsó infósávban nem látszódik, mennyire lőtték szét a vérző fejű főhősünket. Amennyiben minden titkos helyet fel akarunk fedezni, már az első négy pálya is tökéletesen alkalmas több órányi munkakerülésre. Ha valaki eljut a játék végéig, és kinyírja a giga harcirobotban ülő Hitlert, mindenképpen küldjön screenshotot!

Ahogy megláttam a Momentum Mastert, rögtön a régebben posztolt, meglehetősen egyszerű grafikájú pókemberes játék jutott az eszembe. Nem véletlenül, főhősünkkel, egy pókkal ugyanis ebben a játékban is különféle pályákon kell tovalibbennünk, adott pontokban megkapaszkodva a pókfonál segítségével. Ezt különféle álló és mozgó tüskék nehezítik, némelyik pálya már-már szemétparaszt. Ha pedig teljesítettük a pályákat, akkor is marad kihívás: minél messzebre jutni a változó terepen.
[Alternatív link]

Szenzációs mesterlövés következik a „minden szentnek maga felé” mozgalom jegyében. Történt ugyanis, hogy írt nekem a Doctor Puzzle nevű gyűjtőoldal képviselője, mégpedig a következőt:

I can see you have completed Untangle Deluxe. That is very impressive, we were quite sure it would take a while before anyone mastered that challenge. We would very much like if we could get a quote about Untangle Deluxe from the first person who have managed to complete the game.

Vagyis hogy állítólag én játszottam végig először A VILÁGON a pár hete beharangozott Untangle Deluxedet. A játék teljes verziója csak a Doctor Puzzle-n elérhető, szóval ez valószínűleg igaz. A végigjátszás pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy végigtoltam a 48 pályát, majd megint végigtoltam mindet, de már bizonyos lépésszámon belül – ezt tanúsítja a képen látható gyémánt, ami a mindent kimaxoló master achievement. Az oldal üzemeltetői kértek tőlem egy idézetet, amit be is tettek a legutóbbi hírlevelükbe, mégpedig a blog említésével, hogyaszongya:

One of the first games at Doctor Puzzle was Untangle Deluxe and though the Club only has been online for 3 weeks time the game has almost been played 1.000.000 times. A couple of users have completed the game but so far only one has been able to complete all levels and challenges. We know Untangle Deluxe is extremely difficult to master. Therefore, we would like to congratulate Stokike, who is the only one who has been able to complete the game and gain all 7 achievements. We asked Stokike to give a review of Untangle Deluxe:
"Worth every second to untangle these gordian graphs, and then to untangle them again for the achievements." – Stokike, kmk.blog.hu

Egyrészt persze mérhetetlenül büszke vagyok, másrészt lenyűgöz az oldal üzemeltetőinek hozzáállása. És bár nem szoktam reklámozni oldalakat, annyit elmondanék, hogy egy pillanatig sem bántam meg, hogy a fizetős verzióra kicsengettem 6 dollárt, ennyiért ugyanis nemcsak az Untangled Deluxe-t kaptam meg, hanem féléves hozzáférést az oldalhoz, ahol hasonlóan nívós prémium flashjátékok full verzióival lehet játszani (bár egyelőre még csak öt saját játékuk van, de állítólag lesz legalább heti egy új). Ráadásul van egy támogatói rendszerük is, szóval aki erre a linkre kattintva fizet esetleg elő az oldalra, akkor a KMK-t támogatja pár forinttal (amit persze visszaforgatok majd nyereményekbe).

A magyar rejtvényújságokban grafilogikaként ismert nonogramokról már írtunk korábban kétszer is, de most megint itt egy igényesebb játék, ami ezeket dolgozza fel. (Ha valaki nem tudná, mi az a nonogram: adott egy négyzetrács, aminek bizonyos négyzeteit be kell színezni a négyzetrács oszlopai és sorai előtti számok alapján, amik azt mutatják, hogy az adott sorban, illetve oszlopban mennyi színes négyzet található és milyen sorrendben.) A Picma 50 pályával kecsegtet az 5*5-östől az 50*50-esig, a későbbieken már több színnel is kell dolgozni. És ha még ez nem lenne elég, pályaszerkesztő funkció is van. Engem egyedül a kurzor formája zavart (valamiért nagyon nehezen szoktam meg), illetve a nagyobb pályákon eltűnő-előbukkanó számokat sem tartom szerencsés megoldásnak.
[alternatív link]

Negyedórányi kellemes kikapcsolódást nyújt a Miami Shark. A játék egyszerű, mint a faék: egy szupercápa bőrébe bújva felfalhatunk delfineket, búvárokat, emebreket, vadkacsákat, miközben hajókat robbantunk fel és repülőket húzunk a víz alá, mindezt meghatározott idő alatt. Párszor újrajátszható, amíg az összes repülő járművet - van űrsikló és B52-es is - sikerül legalább egyszer a víz alá cipelni, ráérőssebbek gyúrhatnak ezen felül az időre is. Zárásul pedig egy ideillő jelenet a Mega Shark vs Giant Octopuss című szörnyűségből:

Emlékeztek még a nagyfelbontású tetrisre? Poénnak zseniális volt, játéknak játszhatatlan. Ez utóbbit Attila másképp gondolta, mert mint írja, unalmában kicsit szenvedett vele, és összehozta a fenti megható műalkotást. „Még nem vagyok a pszichiátrián” – írja emberünk. Ha így folytatod, oda kerülsz, kedves Attila, de akkor majd szólj, viszünk neked levest meg Gemcraftot, hogy gyorsabban gyógyulj.

Vannak őrült tudósok, aki megelégednek egy Frankensteinnel vagy egy Gólemmel, de nem ilyen a The Tickler tébolyult zsenije. Ő kibernetikus katonai robotot teremtett, ami (aki?) nevéből ítélve hosszú, elektromos kezeivel halálra csiklandozza a szerencsétleneket, akik a karmai közé kerülnek (elsőként a tudóst, aki alkotta). Ezután 23 pályán próbálják megállítani őt egyre erősebb ellenfelek, de sikertelenül mert a halálos csikizőrobot a pályák között újabb és újabb kütyüket, fejlesztéseket vásárol magára. Reszkess, világ!
[alternatív link]

Light fedőnevű munkakerülőnk küldte be a mai mesterlövést, amit a Gravitee 2-ben lőtt. „Először azt hittem, hogy sikerült orbitális pályára állítanom a labdát, de a végén célba ért. Majd kifeküdtem a röhögéstől” – írja emberünk a valóban lenyűgöző alkotásról. A „Ha akarnám, nem tudnék ilyet csinálni” vándordíjat ezennel megalapítom és átutalom light kartársnak.

Boulder Dash megvan még valakinek? A 8-bites korszak egyik legjobb ügyességi-logikai játéka volt, amiben egy emberkével gyémántokat kellett összeszedni úgy, hogy folyamatosan átrendeztük a pályát – itt kiástunk egy gyémántokhoz vezető talajrészt, ott rágördítettünk egy követ egy szörnyre, és így tovább. Hps kartárs kedvence, az Acno’s Energizer hasonló alapokra épül, csak a pályák nem olyan nagyok, mint a Boulder Dashban. De az ásás, a kőgörgetés és a szörnyekkel való leszámolás itt is megvan, bár a flashváltozatban nem gyémántokat kell összeszedni, hanem kis energiatelepeket görgetni a kijárathoz. A játék nagy hátránya viszont, hogy életeink száma véges, és ha meghalunk, csak a megfelelő pályakód bepötyögésével juthatunk vissza oda, ahol abbahagytuk – ez a reménytelenül XX. századi módszer idegen a flashjátékoktól.

„Bár a játékpályázatról jócskán lemaradtam, remélem megér egy külön posztot, csak mert magyar” – érkezett az üzenet Szabó Árpitól, a Jet Fighters fejlesztőjétől a KMK levelesládájába. Hát persze hogy megér, jó kis repülős disztrojjal van dolgunk, ami legfeljebb csak egyhangúsága miatt kapott volna négyest a játékpályázaton. A grafika csodás, a zene so-so, a fejlesztési lehetőségekért pirospont jár. „Számítok a magyar közösség jó pontjaira (még nagyon kezdő vagyok)” – írja Árpi. Hajrá, jöhetnek a kommentekben a biztatások.
[alternatív link]

Könnyed, gyors, kellemes - magyjából így lehetne jellemezni a Lintet. A grafikától nem fogunk hanyatt esni, és a pályák is lehetnének nehezebbek, de mégis el lehet vele lenni, többek között a jól sikerült zene miatt. Vállakozó szelleműek pedig megpróbálhatják minél rövidebb idő alatt teljesíteni a játékot.
[alternatív link]

Szégyen, hogy elhanyagoltam a Mesterlövés rovatot, pedig gyúanyag volna bőven. Most kísérletet teszek a feltámasztására, elő is kapartam a levelesládámból belaci kartárs művét, ami nem a klasszikus értelemben vett mesterlövés, hiszen nem tudás, hanem szerencse (és kisebb programhiba) dobta ki a képen látható helyzetet a Diplomátnekem – the game című játékban. Vicces szitu, a 0 százalékos nehézségű vizsgán csak a hülye nem megy át. Vagy még ő is átmegy.

Tavaly a blog egyik nagy sikere volt a Mysteriez!, pedig csak elrejtett számokat kellett megkeresni benne képeken. Hasonló játékot küldött be a napokban CsocsóKapitány, a Find The Numbers 32-t. A 32-es szám nem tévedés, ez már a harminckettedik része egy sorozatnak, a korábbiakat az 123peppy.com oldalon találjátok ebben a kategóriában (amúgy ez egy lányoknak szóló flashjátékgyűjtő-oldal). A feladat amúgy változatlan: szép képeken kell megtalálni jól és kevésbé jól eldugott számokat. Negyedórás-félórás munkakerülésre remek, de aki rákattan a sorozatra, napokat ellehet a korábbi részekkel.
[alternatív link]

Az utóbbi évek egyik legjobb független játéka volt a World of Goo, ezt koppintották le – bevallottan – a Huje Tower alkotói. És milyen jól tették! Így ugyanis flashben is lehet tornyokat, hidakat, dúcokat és mindenféle lehetetlen szerkezeteket építeni, ezúttal a címszereplő hujékből. Nem elírás, a sztori szerint a csatornában élő sok kis huje (ezek baktériumok volnának) egy szép napon meglátta az eget, és azóta magasra törnek. A későbbi pályákon természetesen többféle hujével és akadállyal találkozhatunk. A játék erőssége a korrekt fizikai modell, hátránya, hogy gyengébb gépeken eléggé belassul, illetve nehezen reagál. „Tartalmas munkakerülésre alkalmas” – mondja beküldője, Igor, és nagyon igaza van.

A héten vannak a Nobel-díj bejelentései, és ha a flashjátékoknak lenne kategóriája, biztosan a cantyouseeimbusy.com oldal készítői kapnák. Alfred Nobel ugyanis végrendeletében úgy fogalmaz, hogy azok kapják a díjat, akik a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek, és a nevezett oldal alkotói pontosan ezt tették: megalkották a teljesen főnökbiztos flashjátékokat. Nincs csillivilli grafikájuk, nem zenélnek hat szólamban, de tökéletesen álcázzák magukat grafikonnak, oszlopdiagramnak vagy dokumentumnak. Egyelőre három játék elérhető az oldalon: egy Moon Lander-klón, egy faltenisz és egy logikai játék, amiben oszlopokat kell lebontani. A készítők még arra is figyeltek, hogy az oldal fejlécében meg lehessen adni a cég nevét, így akkor sem bukunk le, ha a játék a taskbarban pihen. A zseniális ötletre jár az öt pont, és köszi Dude fedőnevű munkakerülőnknek a linkért.

Mintha kevesebb új lövegtornyos játék jelenne meg mostanság, mint régen. Pedig a műfaj megosztó jellege (valaki vagy szeret, vagy ki nem állhatja) ellenére egyértelműen a KMK olvasóinak kedvence, elég csak ránézni a toplistára - tízből kilenc lövegtoronyos. A csökkenés oka talán, hogy újat mutatni már nagyon nehéz - a When Penguins Attack - TD is csak egy enpluszegyedik játék a sorban, legfeljebb a vicces pingvines környezetet lehet kiemelni. Ennek ellenére jól el lehet lenni vele, természetesen csak munka (és tanulás) helyett mellett.
[Alternatív link]

Jöjjön egy kis flashes lazítás délutánra, amit játéknak ezért nem neveznénk. Idén szeptember 13-án rendezték meg a 26. MTV Video Music Awardsot, ahol videoklippeket szoktak díjazni, természetesen több kategóriában. Idén a show egyik legérdekesebb pillanata az volt, amikor Taylor Swift megköszönni készült a kapott díjat. Ekkor ugyanis Kanye West felvágtatott a színpadra, majd közölte a közönséggel, nagyon örül, hogy Taylor nyert, de szerinte Beyonce-é minden idők legjobb klipje. Túl sok barátot nem szerzett ezzel az akcióval, sőt, még Barack Obama véleménye is nyilvánosságra került. Az eset itt nézhető meg, 0:44-től kezdődik az ominózus rész.

Persze a flashjátékok készítőit se hagyta hidegen az eset, a Kanye vs. Taylor-ban az áldozat bőrébe bújva kell megakadályoznunk, hogy Kanye West félbeszakíthassa köszönőbeszédünket. Egyszerhasználatos darab, de a Taylor Swift rajongóknak - vagy Kanye-gyűlölőknek - biztos jó élmény lesz elégtételt venni a történtekért.

A Plants vs. Zombies az egyik legjobb dolog, ami a lövegtornyosként is emlegetett tower defense műfajjal történhetett. Nincsenek túlbonyolítva a pályák, viszont a lövegtornyok – a címben szereplő növények – nagyon változatosak, akárcsak az ellenfél zombik. A grafikát pedig nem lehet nem szeretni, vicces, igényes, aranyos. Egy szépséghibája van csak a programnak: a teljes verziója fizetős. A fenti linken csak egy ízelítőt kapunk az utóbbi hónapok egyik legsikeresebb prémium flashjátékából, de ezzel a kóstolóval is el lehet lenni majdnem egy órát. Azért lesz még ma poszt.

Valamikor a kilencvenes évek közepén jelent meg a Magic: The Gathering című gyűjtögetős kártyajáték. Hancu kollégával nagyon rákattantunk, több vizsgánk ráment arra, hogy tanulás helyett a kolesz tetején napoztunk a hozzánk hasonló léhűtőkkel, és vertük a blattot. Aki nem tudná: a Magic öt különböző őselemet képviselő, rivális varázslók harcát dolgozza fel, a játékosok szörnykártyákkal és varázslatkártyákkal küzdenek, ezeket manapontokért lehet kijátszani, amiket manatermelő lapok adnak.

Hasonló játékot láthattunk már flashben, emlékeim szerint a Necronomicon és a Mytheria is bejött a mélyen tisztelt kommunának. És biztos vagyok benne, hogy az Elements is sokak kedvence lesz: ritka igényes játékkal van dolgunk, még akkor is, ha a játékmenet a Magic szégyenletesen pofátlan lenyúlása és leegyszerűsítése. Ezúttal nem öt, hanem tizenkét varázslóiskola közül választhatunk, ami tizenkét manatípust jelent, és nyilván olyan paklikat kell összerakni, amik csak egy-két típusra épülnek. Az ellenfelek életerejét szörnyeinkkel zúzhatjuk le, és mindenféle szemétkedő varázslattal, például pajzs- és méreglapokkal is variálhatunk.

A játékhoz kell egy júzernév és egy jelszó (emailt nem kötelező megadni), de csak azért, hogy a program el tudja tárolni, milyen lapjaink vannak. Lapokat ugyanis venni és eladni is lehet, pénzt párbajokban nyerhetünk, játszhatunk a gép ellen vagy emberi játékosok ellen is. Ha elég sok csatát megnyerünk, pontszámaink után megkapjuk az első ritka lapot, ami táposabb, mint a mezei kártyák, és nyilván azok a legütősebb paklik, amik szinte csak ritka lapokra épülnek. Szóval ily módon a gyűjtögetést is beleépítették a fejlesztők a játékba, rengeteget kell vele játszani ahhoz, hogy esélyünk legyen a világranglista első 50 paklija közül valamelyiket leverni (erre is van ugyanis lehetőség). Szóval aki kipróbálja az Elementset, készüljön fel a zéhá- és vizsgagyilkos addikcióra. A kommentekben pedig jöhetnek a nyerő taktikák, én egyelőre még csak próbálgatom, melyik frakció a legütősebb.