Kezdjük a hetet trancsírozással, méghozzá felnőtteknek készült (haha), úgynevezett sebészjátékokkal. Én ugyan ki nem állhatom ezt a műfajt, de annyian beküldtétek jeles képviselőit, hogy nem tudok nem foglalkozni vele. A játék tulajdonképpen ügyességi minijátékok sorozata, a játékosnak amolyan botcsinálta orvosként különböző műtétek fázisait kell elvégeznie úgy, hogy a megfelelő helyen a megadott irányba mozgatja az egeret. Az unalmat a vizuális jutalom oszlatja, illetve oszlatná, meg persze az a tény, hogy ha rosszul csinálunk valamit, a beteg amortizálódik.

A műfaj legismertebb képviselője a Dark Cut, illetve annak folytatása. Az első rész tíz perc alatt végigjátszható kis semmiség, nem is érdemes róla beszélni, a Dark Cut 2-ben viszont már nagyon odatették magukat a grafikusok (értsd: a játék brutális és véres), és valamelyest dob a játékmeneten, hogy időre megy minden.

Mindenképpen itt a helye a Light Cutnak, ami a Dark Cut-széria zseniális paródiája. Frappáns, rövid, és nagyon sokat lehet rajta röhögni. Persze csak úgy szabad játszani vele, ha valamelyik Dark Cuttal már játszottunk, máskülönben nem értjük a poénok felét.

Végül álljon itt az Amateur Surgeon, ami rajzfilmszerű grafikával, keretsztorival és sok pályával (értsd: operálandó emberrel) emelkedik ki a klónok közül. Persze szerintem ez is halálunalmas, de ezt is legalább hárman beküldtétek, ami azt mutatja, hogy lehet adni neki egy esélyt.