Döbbenetes élmény a Small Worlds, nem is a flashjátékipar, inkább a művészet remekének kell tekintenünk. Játszani amúgy sem nagyon lehet benne: mehetünk jobbra, balra és ugrálhatunk – ennyi. Az egyszerű játékmeneten túl azonban ott a felfedezés öröme, ami minden játékban megvan valamilyen szinten, de a Small Worlds kifejezetten erre épül. Mert ahogy haladunk előre a pályákon néhány pixeles főhősünkkel, úgy tágul körülöttünk a világ, a nagy pixelekből egyre kisebbek lesznek, mindent láttunk, amit már felfedeztünk, és egyszer csak rájövünk, hogy sztorija, így célja is van a mászkálásunknak – de ez szinte mellékes, a játék célja maga a mászkálás (vö. az út célja az út maga). És most végigjátszom újra, mert annyira bejött a cucc. Az alkotó, David Shute nevét pedig megjegyeztem – ez a csávó egy zseni.