Illene valami pironkodó bevezetőt írni, hogy tudjuk ám, milyen primkó ez a játék, de nekünk mégis nagyon tetszik, és talán a kedves olvasónak is – vegyük úgy, hogy túlestünk ezen. Az alapszituáció Beckett drámáit idézi: két ember áll egy megállóban, nem szólnak egymáshoz, nem is kíváncsiak egymásra, várják a buszt, ami soha nem érkezik meg... és közben egyiküknek fingania kell. A folyamatosan gyűlő gázt kétféleképpen lehet kiereszteni: a csendes-sunyi módszert csak módjával alkalmazhatjuk, hatásosabb az őszintébb formához folyamodni, ez viszont nem kis zajjal jár. A megoldás: akkor kell könnyíteni hősünkön (lehetőleg minél hosszabban), amikor egy hangos autó elhalad a megálló előtt. A dráma szükségszerűen tragikus véget ér, ha a másik ember megneszel valamit, illetve ha a gáz úgy felgyűlik, hogy... de inkább nézzék meg.