Van ez a steampunk nevű irodalmi irányzat, amely általában a viktoriánus korba kalauzolja az olvasót, és azzal játszik el, hogy mi lett volna, ha a gőzgépek nagyobb karriert futnak be (akadnak durvább vadhajtásai is, például ez a steampunk Halálcsillag). A Manic Mundi csillagos ötös kivitelezése érezhetően ebből merít: a karakterkészlet, a rajzok akár a 19. század végén is születhettek volna, a játék főhőse pedig egy gőzliftes lány, akinek el kell oltania egy hotelben a szobák világítását. A lift csak vízszintes, függőleges és átlós irányba haladhat a szobák között, és gonosz lakókat kell kerülgetni meg kulcsokat felszedni, szóval príma logikai játékról van szó. Illetve lenne szó, mert a cucc 15 pálya után véget ér, az ember épphogy bemelegedik a gondolkodásba. Kár érte.