A tegnapi puzzlézés után kicsit agresszívebb műfajok jönnek, először is a Don’t Look Back, ami engem retrógrafikája miatt a Sweet Revenge-re emlékeztetett. Egyszerű megyek-lövök-kikerülöm cucc néhány főellenféllel, én különösebben nem estem hasra tőle annak ellenére, hogy szeretem a böszme nagy pixeleket. A keretsztorija viszont érdekes, egy görög mitológiai történetet dolgoz fel: főhősünk Orpheusz, aki lemegy az alvilágba meghalt kedveséért, Eurüdikéért. A legenda szerint Orpheusz zenéjével meglágyította az alvilág urának szívét (a játékban nem lágyít, hanem szétlő, és nem zenével, hanem pisztollyal), mire ő visszaengedte az élők közé Eurüdikét azzal a feltétellel, hogy kifelé menet Orpheusz nem nézhet a csajra. Hősünk azonban ezt elbukta, az utolsó métereken hátranézett a nőre, úgyhogy Eurüdiké maradt az alvilágban. Ennek megfelelően a játékban a visszaúton csak egy irányba nézhetünk hősünkkel, ez ad egy kis csavart a játékmenetnek.
[alternatív link]