Nem tudom eldönteni, hogy imádom vagy utálom ezt a rókás remeket. Műfaját tekintve elvileg kalandjáték, ám sokkal inkább platformer, öldöklés és lövöldözés nélkül. Az alaptörténet szerint William kiépített egy rúnaköves teleport-rendszert a raktáráig, ám váratlanul a kövek bemondták az unalmast, ezért a rókáját kéri meg, hogy indítsa újra a rendszert (valószínűleg nem mondták neki az ügyfélszolgálaton, hogy húzza ki, várjon harminc másodpercet, majd dugja be újra :-P). Ennek örvén kell egy rettenetesen hosszú pályán összesen 13 követ megtalálnunk (az elsőt nem nehéz, ott van a srác szobájában), és megfelelő számú szentjánosbogárka összegyűjtésével beindítanunk (na jó, eredetiben fairy fly, vagyis tükörfordításban tündérlégy, de úgyis mindenki a kedves kis világító bogárkára asszociál majd). Ha jól csináltuk, a végén még egy térképet is kapunk, hogy láthassuk, tényleg eszméletlen sokat ugrándoztunk a meredélyeken és bujkáltunk az alagutakon, majd egy főszörny is vár ránk, amit azért nem túl nehéz legyőzni. Sőt, ha ügyesek vagyunk, a rókácskánk még szárnyra is kaphat. Szóval van minden ebben a játékban, amitől akár nagyszerű is lehetne, szép grafika, megnyugtató zene, madárcsicsergés, bagolyhuhogás, lágy eső, villámlás, sőt, ha épp kicsit hentelni vágyunk, vannak kis mágiaevő szörnyecskék (ők elszedik a bogarainkat), amiket fehér mágiával ki tudunk nyírni. Ám valahogy mégsem az igazi, túl hosszú, a feladat meg végig ugyanaz. Kikapcsolódásnak remek, játéknak nem annyira.
[alternatív link]