Kellemes kis szerepjáték lenne a My Pet Protector, ha nem csak csigatempóban lehetne haladni vele. Mert megvan benne minden, ami kell – csomó fejleszthető tulajdonság, tápos tárgyak, egyre nehezebb dándzsönök, miegymás –, csak éppen olyan szűkmarkúan méri a sikerélményt, hogy az már kicsit elveszi az ember kedvét. Az ellenfelek például igen hamar kezdenek túl nehézzé válni, ezért edzeni kell magunkat, de ahhoz meg pénz kell, ahhoz meg dolgozni kell, de az meg stresszesen nem megy, a stresszértékünk meg gyakorlatilag bármitől nő. Szóval aki megpróbálkozik ezzel, az készüljön fel arra, hogy felszáll a szopórollerre. Azért így is el lehet tölteni vele pár órát, a képen látható varázstárgy neve pedig azt jelzi, hogy a fejlesztőknek humorérzékük is van.