Amikor elkezdtem játszani a Nevermore 3-mal, először a zene vett le a lábamról: pont, mintha Vollenweidert hallanám, gyönyörű, nyugtató és felkavaró egyszerre. Aztán a kis fickó mozgását, ugrálását látva beugrott a nagy klasszikus, a Neverhood, ami ugyan nem grafika, hanem gyurma-animáció, hangulatában mégis sok minden benne van. Ezeken túlmenően nem az a kifejezett érdekfeszítő játék, csak végig kell slattyogni (meg persze ugrabugrálni) a pályán, helyenként meghallgatni a többi szereplő monológját, egy-egy oké-t nyomni rá, és kész. Viszont cserébe végig remek kikapcsolódást nyújt, érdemes vele eltölteni az időt (kivéve, aki csak zombit szeret hentelni és lövegtornyokat fejlesztgetni, na, nekik nem ajánlom). Létezik első és második rész is, ám azok csak afféle szárnypróbálgatások, messze nem hozzák ugyanezt a fílinget.