Nem bírtam abbahagyni a Bloody Fun Dayt, amíg meg nem szereztem a százezer pontos badge-et (114725 ponttal). Pedig viszonylag egyhangú logikai játékról van szó, aminek sikerült úgy megalkotni a szabályait, hogy addiktív legyen. A halállal kell különböző színű lelkeket learatnunk egy hatszögletű mezőkből épített táblán, ahol a lelkek csoportokba rendeződnek. Egyszerre csak egyet léphetünk, viszont nemcsak egy lényt kaszálhatunk le, hanem az adott színű csoportot. A lelkek újratermelődnek (minél tovább játszunk, annál hosszabb időközönként), de minden lépésünkkel csökken a lélekszámlálónk. Ezt piros lelkekkel növelhetjük, a sárga, kék és fekete lelkekkel pedig különleges képességeket tölthetünk (például egy egész sor learatását, ugrást, stb). A vég, vagyis a lélekszámláló lenullázódása elkerülhetetlen, pontszámra lehet gyúrni, a képességek okos kihasználásával. [alternatív link]
A Music Catch egyszerűsége ellenére nagy siker volt anno a KMK-n, és biztos vagyok benne, hogy a most megjelent második rész is sokak kedvence lesz. A feladat ugyanaz, mint az elődben: a kellemes zongorazene ütemére megjelenő színes bigyókat kell összeszedni a pirosak kivételével. A sárga bigyók növelik a pontszámszorzót, a pirosak csökkentik, a lila bigyóval meg pár másodpercig beszippantunk minden megjelenő, nem piros bigyót. Van egy új extra is, amivel minden, a pályán levő bigyót sárgára változtathatunk, ezen kívül most már több zenére játszhatunk, többféle alakzatot gyűjthetünk, és a bigyók is többféle mintázatban jöhetnek. Ilyen egy jó folytatás. [alternatív link]
Mindig is szerettél volna a tetrissel HD minőségben játszani? Igen? Akkor te mazochista vagy. Ha kipróbálod a Tetris HD-t, tudni fogod, miért mondom ezt. A pontszám az ötletnek jár. (Külön főhajtás Pozsi előtt, aki a fenti képet létrehozta, azóta pszichiátrián kezelik.)
Haladjunk tovább a disztrojvonalon: a Portal Defenders a legkreténebb verekedős játék, amit valaha láttam, Mátrix-paródiaként is felfogható. Remek grafika, elborult ötletek (külön pirospont azért, hogy az egyik ellenfelet úgy hívják, „magyar”), viszont sajnos picit nehézre sikerült a játék. Vagy már megint csak nekem nincs érzékem hozzá? [alternatív link]
Nagyon korrekt kis disztroj a Death vs. Monstars, bár az irányítását kicsit szokni kell, mert a célzást érdekesen oldották meg a készítők. Ezzel együtt a küldetések, a tápolási lehetőségek és az aranyos grafika és a mindehhez illő zene megérdemelnek egy ötöst. Duplaklikkre gránátozhatunk (ezt a képességet tölteni kell), szóközzel belassítjuk az időt. [alternatív link]
A tegnapi puzzlézés után kicsit agresszívebb műfajok jönnek, először is a Don’t Look Back, ami engem retrógrafikája miatt a Sweet Revenge-re emlékeztetett. Egyszerű megyek-lövök-kikerülöm cucc néhány főellenféllel, én különösebben nem estem hasra tőle annak ellenére, hogy szeretem a böszme nagy pixeleket. A keretsztorija viszont érdekes, egy görög mitológiai történetet dolgoz fel: főhősünk Orpheusz, aki lemegy az alvilágba meghalt kedveséért, Eurüdikéért. A legenda szerint Orpheusz zenéjével meglágyította az alvilág urának szívét (a játékban nem lágyít, hanem szétlő, és nem zenével, hanem pisztollyal), mire ő visszaengedte az élők közé Eurüdikét azzal a feltétellel, hogy kifelé menet Orpheusz nem nézhet a csajra. Hősünk azonban ezt elbukta, az utolsó métereken hátranézett a nőre, úgyhogy Eurüdiké maradt az alvilágban. Ennek megfelelően a játékban a visszaúton csak egy irányba nézhetünk hősünkkel, ez ad egy kis csavart a játékmenetnek. [alternatív link]
A hagyományos kirakójátékokat variálja kicsit a Jigsaw Deluxe, ebben ugyanis tömött sorban érkeznek a puzzledarabok, és minél előbb ki kell rakunk belőlük a képet. Azért ez így sem egy érfalszakító élmény, de kellemes indítása lehet egy zűrös hétnek. A képeket kirakva csillagokat gyűjthetünk, amiből újabb képeket és puzzlemintákat vásárolhatunk, szóval van benne pár újrajátszási lehetőség. [alternatív link]
A Bowja sorozat első és második része a flashes point-n-click kalandjátékok legszebb és legaranyosabb darabjai közé tartoznak, és a most megjelent Bowja 3 – Ninja Kami is méltó a szériához. Rengeteg akciót, minden eddiginél filmszerűbb élményt, viszont talán az eddigi legkönnyebb részt kaptuk meg. Ennek ellenére kötelező darab. [alternatív link]
Magic Pen 2 – visszatérő KMK-olvasóknak ennyinek már elégnek kell lennie a kattintáshoz, hiszen az első rész nagy siker volt a blogon. A többiek kedvéért elmondom, hogy olyan logikai játékról van szó, ahol a játékosnak kell megrajzolnia egyes pályaelemeket, hogy a célba juttathasson egy kört (vagy négyzetet, mert a második részben már ez sem egyértelmű). A játék további erősségei remek fizikamodellezés és aranyos zsírkréta-grafika. [alternatív link]
„A legkirályabb flash stratégia” – mondja Zéman az Oiligarchyról, ami valóban nagyon szórakoztató cucc (bár azért én a legjobbnak nem nevezném). Engem kicsit a Pandemicre emlékeztetett, itt is körönként cselekedhetünk és a vég is elkerülhetetlen, csak itt nem járvány, hanem olajválság okozza az apokalipszist. Feladatunk egy olajbáró bőrébe bújva először pár olajkutat telepíteni Texasba, majd Alaszkába, meg a világ többi részére. Közben elnökválasztás idején ajánlott pénzelni saját embereinket, hogy olyan elnök kerüljön a Fehér Házba, akit irányítani tudunk. Ha ez sikerül, rendeleteket is el tudunk fogadtatni vele, például csapatokat küldeni Irakba, ahol aztán némi tereprendezés után mi is nekiállhatunk fúrni. Az egész játék persze hihetetlenül morbid, de talán éppen ezért kicsit elgondolkodtató is.
Meow kartársnő találata a Guns n Angel, ő maga így ír róla: „Bár a Quake-et semmi sem múlhatja felül, a bejutásra való várakozás közben bemelegítésnek találtam ezt. Imádnivaló grafika, szimpla „lőj szét mindenkit” feladatok, kezelhető irányítás, ráadásul ninjakiwi csinálta. Szerintem egy posztot megér, ha továbbra is naponta többször kényezteted függő szívünket az anyaggal.” Ma ugyan csak egy post lesz, de így is itt a helye a cuccnak, mert tényleg aranyos meg disztroj, és még főszörnyek is vannak benne. [alternatív link]
Visszaeső munkakerülőnk, Toto92 küldte a Block Drop linkjét némi kommentárral: „Ebben a játékban a vízen lebegő kockákat kell eltüntetnünk úgy, hogy egy gyémánttal rájuk ugrunk. Mindezt kellemesen egymásba fonódó pályák, survivor levelek és hangulatos zene teszi szórakoztatóvá. Amire nagyon figyelni kell: fel kell írni a pálya kódját, ahol tartottunk, különben kezdhetjük elölről...” Én még annyit tennék hozzá, hogy a grafika is nagyon kellemes, illetve hogy a több szintből álló kockatornyokra nyilván többször kell ráugrani. A 16. szint környékén már kezdenek bonyolódni a dolgok. [alternatív link]
A Bunny Invasion 2 című várvédő játék leginkább a Last Standra emlékeztet, csak itt nem zombik támadnak, hanem rettenetes nyulak. A cél a tapsifülesek kiirtása, a pályák között pedig természetesen vásárolhatunk új fegyvereket, fejleszthetjük a régieket, és a bázisunkat (ami egy kocsma) is tuningolhatjuk. A grafika nem jött be nekem, és a fejlesztgetés üteme is lehetne talán gyorsabb, de amúgy el lehet szórakozni vele. Akit érdekel a jóval gyengébb első rész, ide klikkoljon. [alternatív link]
Quake III Arena. Böngészőben. Akinek ennyi nem elég, hogy kipróbálja a Quake Live-ot, olvassa el ezt a cikket, hátha kedvet kap. A játékhoz sajnos le kell tölteni egy plugint, szóval éppen azokat az irodai munkakerülőket lövik meg ezzel, akiknek nincsenek adminjogaik. De otthoni gépen is mindenképpen érdemes kipróbálni a játékot, mert csodálatos, amit a programozók alkottak. A lenti kép pedig azon mámorító – és sajnos túlságosan ritka – pillanatoknak állít emléket, amikor első vagyok egy Free For All meccsben.
Volt már néhány példa itt a blogban a The Incredible Machine-típusú, gépezetépítős logikai játékokra, az Electric Box ezt a műfajt erősíti. Sőt, a műfaj egyik legjobb flashes képviselőjéről van szó, annak ellenére, hogy a játék csak 15 pályával kecsegtet. De ez a 15 pálya nagyon jól kigondolt, minden pályán bejön egy új elem, és azt is figyelembe kell venni, hogy egy elem több helyen is betölthet fontos szerepet (például a mágnes magához vonzza a teáskannát, amivel így újabb gőzérzékelőt lehet meghajtani). Akinek kevés lenne a 15 szint, a lenti candystandos linken egy pályaszerkesztőt is talál, illetve kipróbálhatja mások pályáit. [alternatív link]
A nagy sikerű Dreams után adós maradtam egy játékkal, ami a kommentekben felmerült, és most a Kongán is megjelent. A The Dragon and the Wizard ugyanolyan szép, sztorimesélős különbségkereső játék, mint a Dreams volt, csak ennek más a stílusa, és ha bénázunk, a sztori negatív fordulatot vesz. Egyébként ezen az oldalon rengeteg különbségkereső játék található, biztos fogok még innen mazsolázni, de aki szereti a műfajt, bookmarkolja be. [alternatív link]
A Sky Invasion nagyon hasonlít a Kingdom of the Windre, de mintha kicsit kiforrottabb lenne. Ebben is felülről kell lefelé támadnunk, itt is fossuk magunkból a viszonylag hamar elpusztuló egységeket, itt is fejlesztgetünk, a cél pedig ugyanúgy a másik bázisának lezúzása, de az egységek használhatóbbnak tűnnek, illetve nem lehet minden megoldani a legolcsóbb egységgel. [alternatív link]
Emlékeztek a négy másodperces játékokra? Na, a Cursor Chaos valami hasonló, csak extra adag szemétparasztsággal. Ügyességi minijátékokat kell másodpercekre szabott határidőre teljesíteni, egyre nehezebb szinteken. Hard fokozaton már elküldtem a fejlesztőket az édesanyjukba, de szerintem a KMK-n lesz olyan munkakerülő, akin nem fog ki ez a játék.
[alternatív link]
Remek hétindító a Cell Warfare, ami hasonlít a szép emlékű Amorphousra, csak itt nem egy bozótvágó késsel, hanem lövedékekkel irtjuk az ellent. Az irányítás és a feladat viszont hasonló: mozogni, lőni, túlélni, és persze mindenféle plecsniket gyűjtögetni. Egyetlen szívfájdalmam, hogy egyáltalán nincs karaktere a játéknak. Kék buborék irtja a többi színt, ennyi. [alternatív link]
Zárjuk a hetet egy remek logikai játékkal, az Exorbis 2-vel. A programban golyókat kell a velük megegyező színű „garázsokba” juttatnunk úgy, hogy a golyókat mozgatható pályaelemekkel noszogatjuk arrébb. Később bonyolódik a helyzet mindenféle akadályokkal és trükkös elemekkel, a 100 szint mellett egy editor is gondoskodik a hosszú távú munkakerülésről. Ezen kívül minden pályán van egy legkevesebb mozgatásszám, amire lehet törekedni – hm, achievementszagot érzek. [alternatív link]
Hát ez meg mekkora kreténség már, azonnal postolni kell, jutott eszembe, amikor megláttam az Ultimate Crab Battle-t. Akadnak játékok, amikben legyőzendő főszörnyek vannak, a szaknyelv ezeket a csatákat boss fightnak hívja. Na most a fent nevezett játék egyetlen hosszú boss fight, amiben egy hatalmas rákot kell legyőznünk, aki idétlenebbnél idétlenebb fegyverekkel támad az akcióhőstől a birodalmi lépegetőig. Egyszerhasználatos cucc (illetve a kitartóbbak nekieshetnek nehezebb szinteken is), de roppant szórakoztató, és azt adja, amit ígér: a flashjáték-történelem legnagyobb eposzi küzdelmét. [alternatív link]
Érdekes mutáns a Puzzle Defense: egyesíti lövegtoronyjátékokat és a Bejeweled-szerű logikai cuccokat, ahol három ugyanolyan elemet kell egy sorba vagy oszlopba összerendezni. Esetünkben az ugyanolyan elemek eltűnésével nyersanyagot kapunk, ezekből építhetünk tornyokat a játéktér jobb oldalán. Az ötlet nem rossz, de a játék két szék között a pad alá esett: sem logikai játéknak, sem lövegtornyos marhaságnak nem elég kiforrott. Azért ideig-óráig el lehet szórakozni vele. [alternatív link]
„Két napja harcolok a szörnyekkel a labirintusban, és külön üdítőnek tartom, hogy nem flashes megoldással dolgozott a készítő” – írja Péter a magyar fejlesztésű Monsters in Maze-ről. Én nem vagyok programnyelv-fasiszta, de azért nem bántam volna, ha a játék irányítása nem ilyen irgalmatlanul nehézkes. A műfaját tekintve a labirintusos-kincsgyűjtögetős szerep/kalandjátékokhoz tartozó cucc amúgy nagyon aranyos, egy műszaki fősulis féléves program minden báját hozza, még úgy is, hogy minden második sarkon meghal az ember (szóval kitartás kell hozzá, nem kevés). Külön pirospont néhány szörny elnevezéséért (piszoklégy, borzongató).
Mateusz Skutnik számos sikeres kalandjátéksorozat alkotója, de a 1o Gnomes sorozat inkább ujjgyakorlat volt neki, mint igazi játék. Éppen ezért a 12 részes széria első hat részéről együtt írtam, és most itt a sorozat második fele is. A feladat ugyanaz, mint korábban: epizódonként tíz gnómot kell megtalálni a kattintható képeken tíz perc alatt, a kihívás csupán annyi, hogy a kis törpék nagyon elbújtak. 7. rész: Magány 8. rész: Vízmű 9. rész: Kémia 10. rész: Tengerpart 11. rész: A rom 12. rész: A tank
Nagyon szeretem az ilyen játékokat, mint a The Space Game. Nincs benne világrengető grafika, viszont ötlet annál inkább – szép példa arra, hogy lehet még újdonságot vinni a lövegtornyos stratégiákba. Kell építenünk energiagenerátorokat, amikből az energiát a megfelelő közvetítő csomópontokkal továbbíthatjuk az energiahasználó építmények felé. Ezek lehetnek ásványbányász létesítmények, lövegtornyok és javító kütyük. Az építkezés szabad, de az energia mégis korlátozza, és persze nem szabad nagyon sérülékeny energiaellátó hálózatot építeni. Ha kicsit belejön az ember, nem bírja abbahagyni, nálam eddig az év flashes stratégiája. [alternatív link]
Utolsó kommentek