A szépen megrajzolt, vicces point-n-click kalandjátékok rajongóit szólítja meg a Retardo and the Iron Golem, amiben egy debil lovag számol le a fél világgal. A fejtörők ugyan nem olyan összetettek, mint mondjuk a Bowja the Ninja esetében, de nekem mégis az ugrott be. A grafika kellemes, bár néhol egészen véres, a főszereplő hangja pedig egyszerűen brutális. A helyszíneken vannak gombák is, amikkel lehet gyűjtsd-össze-mindet játékot játszani.
[alternatív link]
Elnézést a nagy szünetért, nem nagyon van rá mentségem, ha csak az nem, hogy annyi melóm volt, hogy nem tudtam foglalkozni a KMK-val. Cserébe a héten minden nap több post lesz, már csak azért is, hogy ellapátoljam a kommentekben felgyűlt linkeket. Kezdjük a Spin-n-Match című logikai cuccal, amiben a baloldali ábrából kell előállítani a jobboldalit úgy, hogy egyszerre mindig csak egy 2*2-es négyzetben forgatjuk az elemeket. Egyszerűsége ellenére leköt, főleg, ha mindegyik pályát a lehető legkevesebb forgatással próbáljuk megoldani.
Egyszerű (még csak nem is flashes), de remek logikai játék a Figure Ground. Egy négyzethálón kell létrehozni megadott elemekből egy képet. Az ugyanolyan színű elemek összetapadnak, ha egymás mellé tesszük őket, a különböző színűekkel pedig bontani lehet egymást. Egyszerű szabályok, amik rengeteg lehetőséget rejtenek – szeretem az ilyet.
Ebben a postban Yarner kartársnak adom át a szócsövet, a Gateway II-t fogja ajánlani: „Kellemes grafika, jó játszhatóság, a sztori pedig kalandjátékhoz képest elég meglepő stílusú. A különböző rejtvények megoldásával egy történet darabkáit rakhatjuk össze.” Akit megfog ez a lelkizős-robotos környezet, tegyen próbát az első résszel is.
[alternatív link]
Második mai játékunk pedig a Totem Destroyer 2, aminek az első része nagy siker volt nyáron. Emlékeztetőül: egy bálvány alól kell kiszedegetnünk megadott számú téglát úgy, hogy a szobrocska ne essen le a földre. A játék erősségei a jól modellezett fizika, a most már többféle formájú - és akár egyszerre több - totem, valamint a 40 pálya (az előzőben csak 25 volt). Ilyen egy jó folytatás.
[alternatív link]
Hét eleji bemelegítésnek indítsunk két népszerű játék második részével, kezdetnek a Super Stacker 2-vel. Jó érzékkel postoltam pénteken az első részt, mert máris itt a folytatás. A feladat ugyanaz - az elemekből olyan konstrukciót építeni, ami pár másodpercig megáll -, de már 40 szinten próbálkozhatunk, köztük néhány egészen nagy ganyésággal is.
[alternatív link]
A Super Stacker azért került a rövid játékok dömpingjébe, mert csak 12 pályája van, de egyébként korrekt logikai játék. Kicsit hasonlít a Perfect Balance-ra, a feladat ugyanaz: az elemeket úgy kell egymásra pakolni, hogy ne boruljanak le.
[alternatív link]
„Hát tudod, megfordult a kezemben már pár flashgém az elmúlt években, de ez... durva” – írja Keiichi nevű munkakerülőnk a Streamline-ról. „Lényege, hogy a zene ütemére lövő ágyúk és prések elől kell elmenekülni a kurzorral. Három perc után sikítva mentem cigizni.” Valóban játszhatatlanul nehéz a cucc, csak perverzeknek ajánlom, de a mai dömpingbe belefér, mint érdekesség.
Régen volt vaktérképes játék, a Globetrotter XL e műfaj kedvelőinek szól. A világtérképen kell városokat bejelölnünk, és bizonyos pontszámot el kell érnünk - az egyes szinteken nyilván egyre nehezebb a dolgunk. Rövid munkakerülésre ideális darab.
[alternatív link]
Ma több post lesz, mert a csak pár perces munkakerülésre alkalmas játékokból szórok ki négyet-ötöt. Kezdjük db kartárs találatával, a Smoking Kills-szel. „Valakinek egy kicsit elege lett a sniperes játékokból (amik valami csoda folytan eddig elkerülték a KMK-t), és csinált egy remek paródiát” – írja kommentelőnk. Paródiának tényleg nem rossz, de azért nem ez az első mesterlövészes játék a blogon.
[alternatív link]
Év végén felröppent a hír, hogy a csodás Gemcraft második része januárban érkezik, de aztán a fejlesztők bejelentették, hogy sajnos még pár hónapot várnunk kell a folytatásra. Addig is itt egy hasonló lövegtoronyjáték, a Mushroom Revolution, ami persze nem olyan jó, mint a nagy előd, de azért eléggé szórakoztató, és ebben is lehet tápolni mindenféle ékkövekkel a tornyokat – amik jelen esetben harcias gombák. Több pálya van, ezek között lehet fejlődni, a pályákon plecsniket szerezhetünk, szóval hosszú időre leköt a cucc.
A jó öreg faltörő játék átfazonírozott verziója az Elements, de úgy átszabták, alig ismerni rá. A pályák alá-fölérendelt viszonyban vannak elhelyezve (és néha kisebb labirintust alkotnak), ezek között a megfelelő téglák eltalálásával lehet lépkedni. A cél eljutni az utolsó, 25. pályára, rengeteg akadályt kell leküzdeni, többek között színes téglákat, amiket csak megfelelő színű golyóval lehet kiütni. A játék prezentálása remek, viszont az irányítással nem nagyon tudtam megbarátkozni.
Emlékeztek még az egyklikkes játékra? Most itt egy adrenalinosabb változata, a Chain of Fire. A pályán levő embereket kell felgyújtani úgy, hogy egyet kijelölünk és megadunk neki egy kezdőirányt, és akinek nekimegy, az felgyullad. Az első körben minden emberért 5 pontot kapunk, aztán 2-t, aztán 1-et. A cél minden pályán egy adott ponthatár elérése. Kellemes kis destruktív cucc, de kár, hogy a játékmenet nem eléggé kiszámítható, inkább a szerencsén múlik, hogy mennyi embert sikerül felgyújtanunk. Így a 26. pálya láttán már azt mondtam, elmennek ezek az anyjukba, pedig összesen 70 pályát tartogat a program.
[alternatív link]
Nagyon kellemes és eredeti logikai játék a Perfect Balance: tetriselemekből és körökből kell felépítenünk olyan tornyot, hidat, vagy bármilyen más konstrukciót, ami stabil, tehát nem dől össze. „Kicsit bugos, de csak pont annyira, hogy néhány pályán megkönnyíti a megoldást” – írja beküldője, Amzso. „A 40 alappálya után még 40 unlockolható.”
[alternatív link]
Korosabb gémerek még emlékezhetnek a Logical című, 1991-es programra. A játék inkább logisztikai, játék volt, mint logikai: a pályákon az óramutató járásának megegyező irányba forgó tárcsák voltak összekötve, ezekbe érkeztek különböző színű golyók. Minden tárcsában össze kellett hozni négy ugyanolyan színű golyót, a későbbi pályákon egyéb akadályok (golyóevő csapda, csak egy színt átengedő utak) nehezítették dolgunkat. Ezt a klasszikus éleszti fel flashben a GudeBalls, 21 remek pályával. Talán a kivitelezésén lehetett volna csiszolni, egyébként hibátlan darab.
Különbségkereső játékok közül volt már néhány a blogon, de a Dreams az egyik legszebb, ami a műfajban készült. A képek egy sztorit mesélnek el, miközben a feladat a szokásos: megtalálni a különbségeket a két kép között. A játék egyetlen hibája, hogy nagyon rövid, legfeljebb a jobb pontszám miatt érdemes újrajátszani, hogy az ember bekerüljön a toplistán legalább az első százba.
[alternatív link]
Kellemes kis disztroj a Space Pips, körülbelül 0,5 másodperc alatt rá lehet érezni az ízére: űrhajónkkal kell kerülgetni a támadó bigyókat, illetve kilőni őket. A kilőtt ellenségek pénzt hagynak maguk után, ha ebből elég sokat szedünk össze, fejleszthetjük az űrhajót. Változatos, egyre durvább ellenfelek támadnak, és az energiapótlás is egyre drágább, szóval előbb-utóbb meghalunk. De akkor lehet újrakezdeni az egészet.
[alternatív link]
Hosszabb lélegzetű cucc a Super Energy Apocalypse: RECYCLED!, ami ötvözi a klasszikus real-time stratégiai játékokat a várvédős marhaságok játékmenetével. Adott egy bázis, amit meg kell védeni a zombiktól mindenféle őrtoronnyal, a tornyok azonban különböző energiatípusokat használnak. Ezek termeléséhez erőműveket kell gyártani, ahhoz viszont nyersanyagok kellenek, szóval bányákat is fel kell húznunk, ráadásul nem árt az erőművek által termelt szennyező anyagokat eltakarítani, amihez új technológiákat gyártó laboratórium is kell, és így tovább – a végeredmény egy flashjátékhoz képest meglepően összetett stratégiai játék, ami ugyan nem a szépségével nyűgöz le, de kétségtelen, hogy van hangulata, és a 9 küldetés, illetve az 5 egyéb kihívás hosszú időre leköt. Piros pont, hogy a játékban felfedezni némi környezettudatosságra nevelő szándékot. Akinek bejön a cucc, a nagyon hasonló első résszel itt próbálkozhat.
[alternatív link]
Dani fedőnevű munkakerülőnk nem csak azért kedves a szívemnek, mert két suliba is együtt jártunk, hanem azért is, mert elküldte a Flash Tron linkjét. Aki látta a Tron című, ősrégi számítógépes sci-fit, annak nem lesz új a feladat: egy fénymotorversenyben kell helyt állnunk. Motorunk és az ellenfél motorja egy-egy csíkot húz, ha ennek vagy a falnak nekimegyünk, meghalunk. Innentől minden csak manőverezés kérdése, illetve a turbó gomb okos használata is segíthet. A gépi ellenfelekkel ugyan nem lehet sokáig munkát kerülni, de a játék nagy erénye, hogy egymás ellen is játszhatunk vele.
Volt már szerencsénk hurok-összekötögetős logikai játékokhoz, ilyen volt a Loops of Zen meg az Entangled is, mindkettővel az volt a baj, hogy nem voltak igazi pályák, és nem volt túl nehéz egyik játék sem. A Grid megadja mindazt, ami ezekből hiányzott, a szokásos „ne hagyj különálló drótvéget” játékmenetbe ugyanis hoz egy kellemes csavart: adott egy áramforrásként szolgáló elem, és a többi elemek közül csak azokat lehet forgatni, amik áram alatt vannak, vagyis amik összeköttetésben állnak az áramforrással. Így máris nehezebb a dolgunk, el is lehet rontani egyes pályákat, az utolsó három (33-35.) pályán pedig vért izzadtam. A látvány kicsit túlcsicsázott a háttérben forgó gömbökkel, de ez legyen a legnagyobb bajunk egy flashjátékkal.
És akkor jöjjön valami komolyabb is mára, nevezetesen a Scriball, az utóbbi idők legeredetibb ügyességi játéka. Az egérkurzorral egy vonalat irányítunk, ezen kell végiggörgetnünk-pattogtatnunk egy labdát a célig. A pályák egy része kicsit fantáziátlan, de a harmincadik szint körül kezd beindulni a dolog.
[alternatív link]
Nem kicsit morbid játék a Double Bird Strike, ami a múlt csütörtöki légibalesetet dolgozza fel. Mint bizonyára mindenki tudja, egy A320-as madarakkal ütközött, majd szerencsés kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón. Mindenki túlélte a manővert, a legsúlyosabb sérülés egy lábtörés volt. Techrovatos kollégák azóta a Malév szimulátorán megpróbálták megismételni a pilóta bravúrját, de aki nem jut méregdrága szimulátorok közelébe, az is kísérletezhet a fent említett játékkal. Madarakat kell kerülgetni, amíg lehet, majd ha mindkét hajtómű bedarált egy-egy libát, le kell tenni a zuhanó gépet a vonalat követve. Pontszámok, rekordok jöhetnek, nekem az a tanulság, hogy én nem lennék jó pilóta.
Szerepjáték ritkán van a blogon, főleg azért, mert ritkán készül ebben a műfajban flashjáték. A Hands of War e ritkaságok közé tartozik, elég komplex játékrendszerrel. Sajnos a sztorija nem túl fordulatos, van néhány hatalom, köztük kell rendet tenni. Igaz, még a játék elején vagyok, remélem, később bonyolódik a dolog.
[alternatív link]
„A magam részéről a mellékelt képpel szeretnék üzenni a közösségnek” – írta Ádám, és küldött egy hekkelt fejlécet. Ezt fel is tettem a következő pár hétre, mert a blog nemcsak a munkahelyi íróasztal előtt szenvedőké, hanem a kollégiumi szobákban tornyosuló tankönyvhalmoktól undorodó sorstársaké is.
Régi adósságom a Pyro, amit már sokan beküldtetek. Például fects kartárs, aki így ír róla: „Ügyességi-logikai játékról van szó, ahol a cél az, hogy egy általunk elindított tűzgolyóval fáklyákat lobbantsunk lángra. A játék picit könnyű, a 40 pálya önmagában csak rövid munkakerülésre ad lehetőséget, viszont minél több pályát csinálunk meg "ACED"-re, azaz minél több pályán gyújtjuk meg csupán egyetlen lángból a megfelelő számú fáklyát, annál több titkos pálya válik elérhetővé. Én jelenleg 20 ACED mellett három titkos pályát találtam, de szerintem még van egy negyedik is.” Én ehhez nem is nagyon fűznék hozzá semmit, legfeljebb egy videót egy tökéletes végigjátszásról azok kedvéért, akik nehéznek találnák a játékot.
[alternatív link]
Utolsó kommentek