Többen is beküldtétek a SeppuKutiest, például Laci, aki így ír a játékról: „Ebben a borongós hangulatú ügyességi játékban aranyos állatoknak kell a favágások miatt új otthont keresniük, de ehhez sokszor áldozatokat kell hozni. A pályák önmagukban nem nehezek, ám ha nem figyelünk eléggé, akkor a pályák felénél azzal kell szembesülnünk, hogy a költöztetendő állatok elpusztultak.” Szóval a kihívás az, hogy minél kevesebb halállal teljesítsük a pályákat (néha azért elengedhetetlen egy-egy önfeláldozó tett).
Régen volt lövegtoronyjáték (aka. Tower Defense) a blogban, a 270: White House Tower Defense-nek viszont mindenképpen itt a helye, mert nagyon vicces. Játéktechnikailag nem egy nagy vaszisztdasz, a szokásos tornyos-fejlesztős móka, viszont a témája az amerikai elnökválasztás, a demokrata szamarak védekeznek a republikánus elefántok ellen és viszont. A tornyok is hasonlóan viccesek, öregedő hippik, vállalati igazgatók, a média adótornyai és természetesen az alelnök- és elnökjelöltek ritkítják az ellent. Mindehhez jön egy kis áthallás a 300 című filmből, szóval nagyon sok röhögnivaló van a játékban. Nagy problémája viszont, hogy a legkönnyebb fokozaton is elég nehéz. [alternatív link]
A kígyós játékot senkinek nem kell bemutatnom, minden második mobiltelefonon ott van, egy egyre hosszabb kígyót kell elirányítgatni benne. A Snake Maze ennek egy érdekes feldolgozása: a kígyónk már eleve hosszú, viszont körökre osztott a játék, szóval van idő megtervezni, merre mozogjunk. Cserébe mindenféle furmányos labirintusokon kell végighaladnunk, kulcsokat gyűjtögetni és spéci mezőkkel megbirkózni (jégen például kígyónk továbbcsúszik), miközben nem érünk a falhoz. Az ötlet príma, a pályák is elég jók, viszont a kivitelezés elég egyszerű, és ilyen béna menürendszert még nem láttam: a pályákat csak nyolc részletben lehet elérni – ha egyik adaggal végzünk, ki kell lépnünk a főmenübe és elkezdeni a következőt.
Két kisebb játékkal indítjuk a hetet, mindkettő egy-egy klasszikus ötletes újraértelmezése. Az első a Bubble Spinner, amit KL kartárs küldött be a következő kommentárral: „A színes buborék/golyólövögetős alapötlet régi, és már sok bőrt lenyúztak róla, de egy apró csavarral nagyot újítottak rajta.” Ez az apró csavar pedig az, hogy lövéseink ereje forgatja a pályán levő golyókat (amiket persze továbbra is úgy tudunk lebontani, ha három azonos színűt egymás mellé rendezünk).
Délutánra egy hagyományosabb ügyességi játékot ajánlok, a Hanna in a Choppa című programot. Egy helikopterrel kell eljutnunk a starttól a célig, közben pedig mindenféle akadályt leküzdeni: hol egytonnás súlyt kell löknünk gonosz méhekre, hol összetolódó falak között kell trükköznünk, hol kapcsolókat nyitogatnunk. Az aranyos minimálgrafika tartós munkakerülést rejt, már amennyiben megpróbáljuk megszerezni a játékban elérhető összes plecsnit. [alternatív link]
Nem is játék, inkább játékos teszt a The eyeballing game, amivel lemérhetjük, mennyire jó a szemmértékünk. Szögfelezőket, háromszögek középpontjait, szakaszfelezőket kell a helyükre tennünk, a végén kapunk egy átlagot a teljesítményünkről. Az indexben a technikai-dizájneri személyzet magasan vert itt mindenkit, a rekorder Pozsi 2,44-es átlaggal (screenshottal igazolt eredmény).
Ma több kisebb játékot fogok postolni, kezdetnek a tegnapi kommentekben már előkerült Factory Ballst, illetve a Factory Balls 2-t. A játékban labdákat kell készíteni megrendelésre festékkel, fűmaggal, meg mindenféle egyéb kütyüvel, a cél, hogy a labda olyan legyen, amilyet a t. megrendelő kíván. Félórás munkakerülésre ideális, többre nem nagyon, úgyhogy lesz ma még játék. [alternatív link #1] [alternatív link #2]
Emlékeztek még a StarShine-ra? Príma kis egyklikkes játék volt, amiben egy körön belül elhelyezett csillagokat kellett kivilágítani. Most itt a folytatás, a Starshine 2 50 új pályával és új játékelemekkel (például olyan csillagokkal, amiket csak bizonyos sorrendben lehet kivilágítani). Logikával és próbálgatással is megoldható cucc kellemes grafikával és aláfestő zongorazenével. Bónuszként pedig már egy pályaszerkesztő is elérhető a játékhoz StarShine 2 Puzzle Master néven.
Ma eszembe jutott, hogy régen jártam a Nitrome oldalán. Felnéztem, és rögtön találtam egy príma logikai játékot, a Numbskullt. A játékban egy csontváz fejét kell a helyére forgatni úgy, hogy a pályaelemek közül egyszerre mindig csak egy négyzetnyit (2*2-est, 3*3-ast, és így tovább) forgathatunk el 90 fokkal, de csak akkor, ha egyik pályaelem se lóg ki a négyzetből. A dolgunkat halálos platformok nehezítik meg és egy szemét kis tökfej, aki főhősünk helyére pályázik a csontváz nyakán.
Az Assemblerhez hasonlítja Darrick fedőnevű munkakerülőnk a Splittert, és igaza van. A játék fizikája emlékeztet a néhány napja postolt játékéra, csak a feladat itt az, hogy a mosolygó fejecskét eljuttassuk a célba úgy, hogy elvágjuk alatta az elvágható felületeket és tárgyakat. [alternatív link]
Szeretem, amikor valaki úgy küld be egy egyébként zseniális játékot, hogy leírást is mellékel hozzá. Gyu így tett, amikor beküldte a Wooden Path-ot: „Ez annyira zseniális, hogy nem is bírtam letenni, amíg az összes pályát meg nem csináltam. Az irányítást meg kell szokni - pöcökegér, tapipad csak önsanyargatóknak és nekik is csak ha már a szöges ostor sem használ. A játékban fahidakat kell építeni, kicsit varázslós Sokoban-származék, és tetszett benne, hogy a legtöbb pálya nem végletekig kiszámított, néha több megoldás is van, illetve több módon el lehet jutni a megoldáshoz.”
Jó kis fizikával megáldott építős logikai játék az Assembler, amit kicsit elront, hogy nincs benne mentés funkció. A zöld elemet kell a helyére pakolni, a többi már csak ügyesség, logika és türelem kérdése. Na meg fizikai tudásé – erő, erőkar, de régen volt ez...
A tegnapi trilógia után jöjjön valami egyszerűbb, a Shrink Game. Sőt, a játék talán túl egyszerű, ugyanis nagyon hamar ismételni kezdi magát, többet ki lehetett volna hozni belőle. Pedig az alapötlet nem rossz: a területszűkítős játékok (a Volfied név ismerős valakinek?) egy olyan verziója, amiben egyszerre csak az egyik teljes falat lehet mozgatni. Kár, hogy az ellenfelek nem lépnek túl a különböző nagyságú és sebességű négyzetek szintjén.
PierP kolléga (azért írom, hogy kolléga, mert ha jól sejtem a polgári nevéből, egy időben együtt dolgoztunk a PC Gurunál) küldte be a Something Amiss sorozatot, ami egy príma kalandjáték-trilógia, amiben egy emlékezetkieséses lány rakja össze, mi történt vele. Kaptunk leírást is hozzá, úgyhogy át is adom a szót PierP-nek: „Pár napja jött ki a Something Amiss című point-and-click sorozat harmadik, egyben (sajnos) utolsó epizódja. És valami kurva jó! Kicsit escape roomosan indul (az első rész pár perces ujjgyakorlatnál nem is több), aztán a második részben csavarintanak a dolgokon, a harmadikban pedig néha szinte már nehéz követni, olyan történetszálakat hoztak össze. Mindez megspékelve kellemes animációkkal, szép grafikával, pixelvadászat nélkül, mi kellhet még? A feladatok nem különösebben bonyolultak, de így is jó pár órába telt végigjátszani, egyszerűen a sztori hosszúsága miatt. Egyedül a tárgykezelés miatt vonnék le pontot, de nincs szívem, annyi a plusz. A pontozást egyébként kéretik a harmadik rész legalább elkezdése után megejteni!
Linkek: Első rész Második rész Harmadik rész (A második és harmadik rész jelszavas: az első, illetve a második rész végén kapjuk meg a jelszót, de mivel a történet összefügg, úgysincs értelme a végén kezdeni.)
„Meglepően egyszerű játék, viszont remek agytorna” – írja Cucumalac fedőnevű munkakerülőnk a HDOS Databank request 01-ről. A játék tényleg nem bonyolult (ugyanolyan elemeket kell megadott számú elemcseréből egymás mellé rendezni), viszont tipikusan az a fajta, aminél már a tizedik pályán füstöl az agy. Előre rettegek, mi vár az utolsó, harmincötödik pályán.
Update: A játékot magyar fejlesztette, itt az eredeti link, kéretik ezt (is) használni a kongás mellett.
„Egy gonosz zsenivel kell meghódítani a világot egy titkos szervezettel. Lehet itt ölni, manipulálni, lopni, harcolni, szabotálni, agyat mosni, fejleszteni, terjeszkedni, üzleteket venni, új bázisokat nyitni és embereket toborozni a feladatok kiterveléséhez, végrehajtásához és a bázis védelméhez. Továbbá őket is fel lehet szerelni új fegyverekkel, lövegtornyokkal segíteni őket a bázisvédelemben” – írja Godf@ther kartárs a Mastermind: World Conquerorról. „Szerintem ez odab*sz” – írja Curtis ugyanerről a programról, és neki is igaza van. Ritkán látni ilyen összetett stratégiai játékot, engem kicsit a Dungeon Keeper-típusú játékokra emlékeztetett, és hosszas munkakerülést garantál.
Kicsit logikai, kicsit ügyességi, nagyon szemétparaszt az Enigma Gravitional Bot, ami olyan platformjáték, ahol lehet állítgatni, hogy a gravitáció felfelé, lefelé, jobbra vagy balra hasson. Ezt és hősünk ugrálását kihasználva kell eljutnunk a kijáratig, a feladat egyszerű, de sokszor nagyon nehezen teljesíthető. Más gravitációnál ugyanis más irányítást kell megszokni, ami a földön a fel, az a plafonon a le. Ezzel együtt jól el lehet lenni vele, különösen akkor, ha kikapcsoljuk a zenét.
A karosi japán szó, és a létező legrondább halálnemet jelenti: a túl sok munka miatti elmúlást. Ezek után talán érthető a Karoshi: Suicide Salaryman címe, ebben a játékban ugyanis egy besokallt alkalmazottal kell kinyírnunk magunkat. A cucc egyébként egy nem túl szép platformjáték, de feldobja, hogy azok a csapdák (tüskék, lezuhanó széf, satöbbi), amiket más játékokban el kell kerülni, itt a játék célját segítik.
A Christmas with the Sproutifarts legalább akkora kreténség, mint a szombati munkanap találmánya. A játék a fingósjátékok sorát erősíti, műfaját tekintve pedig leginkább a szép emlékű hotdogos játékkal rokonítható. A sztori szerint karácsony este van, a Sproutifart család pedig összeül, hogy rohangáló kis zöld bigyókat egyen. A kajától a családtagok felfúvódnak, ezen egy-egy méretes szellentéssel lehet seg(g)íteni, miközben arra is ügyelni kell, hogy senki ne haljon éhen. A cél minden pályán bizonyos számú kaja elfogyasztása. Vigyázat, bekapcsolt hangszóróval nem munkahelybarát!
„Reakciójáték logikával ötvözve” – írja György a Merge-ről, és nagyon igaza van. Adott egy háromszögmezőkből álló mintázat, aminek sorait három oldalról egy-egy elem jelzi. A háromszögeket a bal felső sarokban megjelenő mintázatoknak megfelelően kell leszedni, vagyis a megfelelő elemek találkozásánál levő háromszögre kell klikkelni. Kellően frusztráló ahhoz, hogy újra és újra nekiessen az ember, és szinte érezni, ahogy izzad az agy. [Update: Kapott a játék egy szemétparaszt taget :)]
Aki a tegnapi játékot leszemétparasztozta, az nézze meg a Meat Boyt. Brutálisan szívatós platformjáték, mégis szeretitek, mert tucatnyian beküldtétek kommentekben és levélben. Tipikusan az a játék, amivel húsz másodperc után már tudsz játszani, de napok kellenek, mire mesterré válsz benne. A kicsit retrós, elborult grafika feldobja a játékot, a sztori szerint a főhős Húsfiú csapdákat kijátszva megmenti a Ragtapaszlányt, innen a cím. [alternatív link]
Kellemes kis ügyességi cucc a colourPod2, azon kaptam magam az utóbbi napokban, hogy vissza-visszatérek hozzá. Adott a játéktér közepén egy forgatható ágyú, amit fekete-fehér és színes bigyók támadnak. A színeseket pajzzsal lehet hárítani és így spéci tulajdonságokat tölthetünk fel, a fekete-fehéreket (színüket a szóköz nyomkodásával váltogathatjuk) pedig simán le kell lőni, amikor fehérek. Na, ki szerzi meg előbb a tízszeres szorzót?
„Ez is a ’hal megesz mindent, ami kisebb nála’ típus képviselője, de tempója, gördülékeny irányítása és leginkább pszichedelikus grafikája miatt megérdemel egy kis vadászatot. Ja, és az általam ismertek közül ez az első, ahol madarakat is le lehet kapni” – írja Yarner a Feed’n’Frenzy Blue Customról. Az irányítást éppen nem nevezném gördülékenynek, de azért tényleg szórakoztató darab.
Péternek köszönjük a Guess the Google linkjét, ami kellemes kis asszociációs játék: a bevágott képek alapján kell kitalálni, hogy melyik szóra adta találatnak a képeket a Google. Némi angol nyelvtudás természetesen kell a játékhoz, de azért nem vészes a dolog. A világ legjobb szórakozása lenne, ha nem kezdenének el ismétlődni nagyon hamar a feladványok. Így csak egy kisebb munkakerülésre alkalmas darab, szóval lesz ma még post.
Utolsó kommentek