Nem túl hosszú, de annál pörgősebb munkakerülést ad az Ether War című shoot’em up, amiben egy ellenséges űrbázist kell lezúznunk. A bázis színes buboréklényeket termel és küld a mi bázisunk ellen, először ezeket a fészkeket kell majd lezúznunk. A győzelem kulcsa a lelőtt lények után kapott éterpontok megfelelő elköltése fejlesztésekre, nekem az jött be, ha először mindig a szövetségeseimet, majd a saját ágyúmat és pajzsomat fejlesztettem.
[alternatív link]
Cthulhu-kalandok rajzfilmen – ennyit írt Yarner a Warner Arcane-sorozatáról, és több nem is kellett, hogy megragadja a figyelmemet. A horror egyik nagymesterének novellái (akinek munkássága legutóbb népszerű flashes kártyajátékot ihletett) ezúttal rajzfilmes point’n’click-játékokban élednek újra, eddig nyolc epizód készült el. A hangulat és a grafika egész jó, a kezelésen lehetett volna még talán csiszolni, illetve feliratok sem ártanának. És vigyázat, ez olyan kalandjáték, amiben meg lehet halni!
Könnyed kis ügyességi játék a Microbe Kombat, és bár tartós munkakerülésre nem alkalmas, nem véletlenül küldtétek be többen is. Egy egysejtűvel kell proteindarabkákat falni, majd ahogy nagyobbra hízunk, más ellenséges papucsállatkákat kell bekebelezni. A proteinekből erőt merítve speckó képességekre is szert tehetünk (osztódás, gyorsaság, stb.), a vírusokat viszont kerülnünk érdemes, mert ha megfertőződünk, nem tudjuk használni a képességeinket. A pályákon „az erősebb amőba eszik” elv érvényesül, vagyis a nagyobb lények bekaphatják a kisebbeket, a cél természetesen az ellenséges mikrobák felfalása.
[alternatív link]
Minap érkezett egy olyan kritika, hogy a KMK kezdi tükrözni a Kongregate (aka. "Konga") nevű játékoldalt. Ez nem véletlen: ha csak lehet, igyekszem kongás linkeket rakni – a mai játékot például itt találtam, de miután megvolt a Kongán is, inkább onnan linkeltem. A kongás linkekkel egyszerűen azoknak az olvasóknak igyekszem kedveskedni, akik korábban kifejezetten kérték, hogy ilyen alapon működtessem a blogot. A Kongregate-en ugyanis van egy pontgyűjtő játék a felhasználóknak (olyasmi, mint az achievementek az Xbox Live-on), másrészt minden nap vannak kihívások, amikkel virtuális kártyalapokat lehet nyerni, ezeket pedig az oldal saját fejlesztésű, Kongai című játékában lehet felhasználni (amiről persze hamarosan megemlékezek a blogon). Hát így.
Fene sem igazodik ki az ízléseteken, azt hittem, az előző játéknak osztatlan sikere lesz. A fanyalgóknak itt egy másik kongás játék, a Talesworth Arena: Death Watch, ami egy roppant egyszerű szerepjáték. Főhősünkkel egy arénában kereshetünk pénzt, a pénzen támadásokat és varázstárgyakat vásárolhatunk, a szintekkel az ellenfelek is nehezednek. A játék lényege harci képességeink megfelelő időben történő aktiválása, például érdemes egy megszakító támadást akkor indítani, amikor az ellenfél gyógyítani készül magát. Szerintem elég unalmas, de az oldalon ez az egyik "featured game", szóval biztosan lesz, akinek nálam jobban tetszik.
Az utóbbi idők legzseniálisabb, legösszetettebb logikai játéka a Blocks With Letters On. A feladat kettős: először ki kell gondolni, milyen angol szót kell kirakni (ez sokszor nem könnyű, a CARROTS-ból például könnyen lehet TRACTOR), majd a szó betűit a helyükre kell mozgatni a pályán. Teendőnket ragacsos, betűváltoztató és betűforgató pályaelemek nehezítik meg, a 64 pályának már nagyjából a felénél vért fogunk izzadni. Némi angol nyelvtudás kell a programhoz, talán ez az egyetlen negatívuma.
A Kongregate egyik legfrissebb játéka a Straw Hat Samurai, amiben van disztroj is, egy egyszerű körökre osztott stratégia is, és éppen annyi ideig tart, amíg még nem unja meg az ember. Főhősünk a címszereplő szalmakalapos szamuráj, akinek az egérrel leírt ívben tudjuk megsuhintani a kardját. Így kell levágnunk párszáz ellenfelet, miközben haladunk előre a pályán, a végén pedig egy könnyed taktikai táblás játék keretében keríthetjük be a főgonoszt. A fejlesztő folytatást ígér, aminek örülünk.
Indítsuk a hetet egy komplex munkakerüléssel, a sokak által beküldött Caravaneerrel. A játék a keményvonalas kereskedős stratégiákat erősíti némi szerepjátékos beütéssel. Leginkább a Falloutra emlékeztet, már csak a hangulata miatt is: a posztapokaliptikus Földön kóricálunk eleinte egyedül, aztán felbérelt emberekkel, javakkal kereskedünk a sivatagban megmaradt városok között, miközben küzdünk a ránk törő rablókkal (szintén falloutos körökre osztott rendszerben) és próbálunk a csavaros sztori végére járni. Nem egyszerű játék, én legalábbis elég sokszor láttam a fenti képet (valami mindig elfogy a sivatagban, vagy a víz, vagy a kaja, vagy az életerőpont...), de éppen ezért kihívás.
Ha már a kommentekben előjött, linkelem a Dogfight 2-t, amiben ugyanazt kell csinálni, mint az első részben, csak most már egy kicsit szebb a játék. Vadászgépre fel!
Egészen súlyos agypróba a Z-Rox, hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Adott egy egyenes vízszintes vonal, amin áthalad egy betű vagy egy szimbólum. Mi mindig csak annyit látunk az egyenesből, amennyit a szimbólum kimetsz belőle, ez alapján kell kitalálnunk és begépelnünk, milyen karaktert vagy jelet láttunk. Száz pályája van a játéknak, és már a huszadik környékén vannak elég nehezek. Egyetlen óriási probléma van még a programmal: sokszor nem a szimbólumot, hanem annak a nevét kell bepötyögnünk (tehát egy négyzetnél azt, hogy SQUARE), ami az angolul nem beszélőket kizárja a játékból.
Folytassuk a munkakerülést az állathajigáló játékok vonalán. A Rabbid Droppings főszereplői a Ubisoft több játékban is szererplő figurái, a veszett nyulak, őket kell egy állatkínzó eszközökkel telipakolt flipperen végigpöcögtetni. Több szint, új pályaelemek, csúcsra járatott kreténség, remek grafika – mi kell még?
A Loops of Zen az egyik legaddiktívabb logikai játék, amivel az utóbbi időben találkoztam. Nem túl eredeti, mert a Confuse Boxban már láthattuk ezt a „gyárts hurkokat és kösd össze a végpontokat úgy, hogy ne maradjon szabad drótvég” játékmenetet, de míg a Confuse Boxban egyetlen véletlengenerált pálya volt, addig a Loops of Zen 50, egyre nehezebb szinttel kecsegtet. A minimálgrafikán lehetett volna még csiszolni, de így is nagyon rá tudtam kattanni, minden logikaijáték-rajongónak kötelező.
„Ritka az ilyen játék, stratégia és akció, jó hangeffektek, mindkét oldalnak van végigjátszható küldetéssorozata, de van skirmish, azaz azonnali játék véletlenszerű terepen is. Az Armorgames-en 9.2/10, pár napja került ki, de máris félmilliószor játszottak vele” – írja Noru fedőnevű munkakerülőnk a Warfare 1917-ről. Valóban príma kis játék ötletes egységekkel, sok fejlesztési lehetőséggel és jól összerakott első világháborús környezettel.
Emlékeztek még a Hoshi Sagára (esetleg a folytatására)? Furmányosan elrejtett ötágú csillagokat kellett keresni, rengeteg ötlet volt a játékban. Most megjelent a harmadik rész, és bár már kicsit kezd fáradni a sorozat, még mindig nagyon szórakoztató.
Elnézést a hosszú blogszünetért, ezúttal nem tudtam nyaralás előtt feltölteni a blogot (az efféle problémákra hamarosan lesz megoldás). A héten nagy újraéledés lesz, ami első körben a múlt héten beömlött linkek kiposztolását jelenti, mindenekelőtt a light-Botét, amit legalább hat-hét munkakerülőnk is beküldött. Aranyos kis logikai játékról van szó, amiben egy robotot irányíthatunk egyszerű programmodulokkal (lép, fordul, ugrik, fény bekapcs, stb). A cél a pályákon található kék mezőkön a villany bekapcsolása, a programozáshoz rendelkezésre álló hely pedig véges, úgyhogy sokszor trükközni kell, például függvényeket használni.
Gergőnek köszönhetjük a Doeo linkjét, ami vitán felül az egyik legbetegebb játék, amit internet valaha a hátán hordott. A feladat roppant egyszerű: rózsaszín, téglalap alakú cicafejeket(?) kell összeszednünk időre a folyamatosan változó pályán, remek zenei kísérettel. A fejlesztők nagyon be lehettek lecsózva, amikor a játékot készítették, mert a fejek a létező legbizarrabb helyeken bukkannak fel, és a pályák alakulása sem vall tiszta elmére. A könnyű fokozat gyerekjáték, a nehéz már megizzaszt, igazi szemétparasztjáték.
Bimbórabló fedőnevű munkakerülőnktől kaptuk a Hit the Jackpot 2 linkjét, ami jó példa arra, hogyan lehet szórakoztató egy játék, ami egyáltalán nem látványos. Egy íjászversenyen kell helytállnunk más nemzetek és játékosok íjászaival szemben, szélerőt és távolságot figyelembe véve lőni a céltáblába (ha gyorsan lövünk, bónuszpontot kapunk az időért). Egyetlen problémája van csak a játéknak: irdatlanul nehéz.
Az utóbbi napokban több olyan játék volt, amivel napokig lehet munkát kerülni, most jöjjön valami egyszerűbb. A Leo Steel leginkább a Dino Runra emlékeztet, balról jobbra haladva kell végigrohanni a pályákon, átugrálva az akadályokat. A Dino Runnal ellentétben itt nem kell mozogni is a főhőssel, csak ugrani, szóval ez a lusták játék, egyetlen gombot kell csak nyomogatni. Azért még így is egész szórakoztató, a retrografikáért pedig jár a pirospont.
Gergő küldte be az Amorphoust, ami mesteri szinten valósítja meg az értelmetlen, véget nem érő disztrojt. Felülnézetből látunk egy hatalmas bozótvágóval rohangáló embert, vele kell mindenféle amorf szörnyeket levágnunk. A szörnyek ötletessége és a játék remek zenéi miatt eléggé rá lehet kattanni a játékra, ráadásul több játékmódban is lehet medálokat gyűjtögetni. Kicsit talán nehéz, de éppen annyira, hogy még ne billenjen a szemétparaszt kategóriába.
Ha már kommentekben előjött, örökítsük meg itt is a Bloons Tower Defense 3-at. A játék a már sok játékból ismert lufigyilkos majom lövegtornyos feldolgozása, annak is a harmadik része, szóval sok újdonság nincs a játékmenetben, de a pályák nagyon jól sikerültek.
Van úgy, hogy a legegyszerűbb játék is leköti az embert, különösen, ha egy-egy makacs pályát nehéz teljesíteni. A Tilox remek példa erre: négyzeteket kell eltüntetni azáltal, hogy áthaladunk rajtuk. Lehet egy mezőt lépni és kettőt ugrani (Ctrl billentyűvel), és ennyiben ki is merült az irányítás és a játékmenet ismertetése. De a fejlesztők ennyiből is ki tudtak hozni nagy szívatásokat.
Annak, aki esetleg lemaradt róla: Vágó István és az Index újra elindították egykor nagy sikerű, közös kvízjátékukat, az Átvágót.
Rég volt lövegtornyos játék (leánykori nevén tower defense), mert azt találtam ki, hogy csak az igazán jókat posztolom. A Gemcraft mellett szerintem a Protector volt a legjobb, és szégyen, hogy már hetek óta elérhető a második része, a Protector: Reclaiming the Throne, de még nem írtam róla. A játékban sok pici újítást vezettek be, miközben az alapokhoz nem nyúltak. Van gyorsító opció, a mágusok és katonák fejlesztése, specializációja átláthatóbb, a program okosabban jelzi ki az ellenfelek életerejét, és hasonló kényelmi funkciók teszik még élvezetesebbé a lényirtást (természetesen van egy rakás új szörny). Ilyennek kell lennie egy folytatásnak.
Kommentben is, levélben is ajánlottátok a Mud and Blood 2-t, ezt a remek kis stratégiai játékot. Valós időben (és ha jól vettem le, világháborús környezetben) kell mozgatni katonákat, a lelőtt ellenségekért pontokat kapunk, ezeket pedig jobb fegyverekre és erősítésre költhetjük. Hívhatunk új katonákat is, sőt szanitécet és hadimérnököt is, ez utóbbi bunkert tud ásni nekünk. Több játékmódjával akár több napos munkakerülésre alkalmas darab.
Na kérem, a címben az instrukció a Deconstructionhöz: földig kell zúzni épületeket pár bombával úgy, hogy nekünk nem lesz bajunk. Előre a tiszta városképért!
Utolsó kommentek