Közveszélyes Munkakerülő

A Never End kinézetre és játékmenetében hasonlít a KMK egyik kedvenc játéksorozatára, a Shiftre, csak sajnos annyira azért nem jó. Emberkénkkel ki kell jutnunk a szobákból, a szobákat 90 fokkal el lehet forgatni, de persze rengeteg csapda, zárt ajtó és egyéb szenyóság nehezíti a dolgunkat. Ugrálnunk és kapaszkodnunk is kell, és ez a leginkább elrontott része a játéknak: pontosnak kell lenni, mint a legrosszabb Tomb Raider-játékokban. Ha azonban ehhez hozzászokunk és kitapasztaljuk, egészen szórakoztató a cucc.

Indítsuk be az agyunkat egy jófajta körökre osztott stratégiával. A Battalion: Nemesis azt a receptet követi, amit mondjuk annak idején a GBA-s Advance Wars: földi, vízi és légi egységeink vannak, kő-papír-olló rendszerben ezek egymás gyengéi illetve nemezisei. A négyzethálós terep viszonyait kihasználva fedezékből is támadhatunk, megfelelő stratégiai pontokat elfoglalva pedig új egységeket is gyárthatunk, illetve a győzelem útja is a foglalgatás (persze az ellen teljes megsemmisítése is egy alternatíva). Flashben ritkán látott összetettség, korrekt grafika, addikció a köbön.

A gyűjtögetős kártyajátékok rajongóinak biztosan bejön majd a Necronomicon, de a többieknek is érdemes megtanulni a játék nem túl bonyolult szabályait. Két játékos küzd, józanságpontokból lehet lapokat kijátszani, a cél a másik életerőpontjainak lezúzása. Lehet egy lényünk is, aki visszacsap a bennünket ért támadások után, egyébként pedig három tulajdonság (körönkénti sebzés az ellenfélnek, sebzésnövelés és védelem) tápolásával lehet ügyeskedni. Ha eldobunk egy lapot, a kijátszási költségét megkapjuk józanságpontban, egyébként ha a józanságpontunk elfogy, valamilyen elmebajt, illetve ezzel járó büntetést kapunk (például xenofóbiásan nem tudunk lényeket kijátszani). Ennyi az egész, nem túl bonyolult, de flashjátékhoz képest nagyon szórakoztató, már csak azért is, mert egyre nehezebb ellenfeleket és újabb lapokat kapunk a játék során. Ráadásul mint a játék címe mutatja, H. P. Lovecraft, a horror egyik nagymestere ihlette a lapokat, vagyis kimondhatatlan nevű borzalmak, sötét rituálék és okkult szektatagok lapulnak a pakliban.

Kellemes fejtörő a Hexiom, amiről így ír Madarka fedőnevű munkakerülőnk: „A lényeg azonos színű pálcikákat összekötögetni a megadott elemekből, persze nem ennyi az egész, meg van adva, hogy hova pakolhatunk a pályán, sőt néhány nem mozgatható elem is akad. Nekem elnyerte a tetszésemet, negatívumot eddig nem találtam benne, kivéve a logikai megerőltetést.” Valóban nagyon kellemes cucc, hexatáblán kell logikázni – találkoztunk már ilyesmivel (sőt, annak is Hexiom volt a címe), de ez a variáció ügyesen dolgozza át a régi ötletet.

"Eléggé régi, de szerintem szórakoztató játékot szeretnék most ajánlani" – írja Toto92 a Garfield: Scary Scavenger Huntról. "A lényeg: Garfielddal kell egy szellemkastélyban édességek után kutatnunk. Hol fejtörők segítségével, hol pedig különböző tárgyakkal tudjuk a célunkat elérni. A második rész ott folyatódik, ahol az első abbamaradt." Szóval jófajta, habkönnyű kis point-n-clickről van szó, 0-99 éves korig.

Ötletes ügyességi játék a Switch, az első pályákon még nem is látszik, hogy mennyire. Adott egy folyamatosan zsugorodó játéktér, aminek a közepéből fekete és fehér golyók özönlenek ki, ezeket kell az egérkurzorral begyűjteni. Mindig csak a kurzorral megegyező színű golyókat szedhetjük fel (különben elvész egy életünk), a kurzor színét klikkre lehet váltani. A későbbiekben megjelenik egy kis golyóevő segítő, akinél bónuszokra (golyómágnes, golyóállító, stb.) válthatjuk a begyűjtött golyókat, és a golyók sebességének és nagyságának variálásával is szívatnak minket a játék készítői.

Melegítsük be az agyunkat ezen a csúnya, őszi hétfőn a Prism: Light the Wayjel. A program az egyik legprofibb logikai játék az utóbbi időben, pedig sok újdonságot nem mutat: fénycsóvákat kell terelgetni benne, illetve prizmákkal megfelelő színűvé alakítva célba juttatni a csóvákat. Láttunk már sok ilyet, ez mégis kiemelkedő játék, főleg a jól megtervezett pályák miatt. Előbb Timer módot kell választani, de egy pálya után már kiléphetünk, és irány a Puzzle mód, ahol a huszadik pálya környékén elkezdhetünk izzadni.

Az egyik legjobb point-and-click kalandhoz, a Samorosthoz és klónjaihoz méltó csoda a japán Pokku’s Friend. Gyönyörű, gyerekkönyvekre emlékeztető grafika, aranyos sztori, megoldható fejtörők – ideális levezetése az idei nyárnak. Apró kellemetlenség, hogy játék közben néha kicsit tölteni kell, mert nem egyetlen .swf fájlban oldotta meg az alkotó a játékot.

A mészárolós játékok szerelmeseinek küldöm a Stickman Madnesst és a folytatását. A játékban tizedmásodperceink vannak arra, hogy lelőjük az ellenfeleinket, aztán ők is lőni kezdenek, és eközben pisztolyunk utántöltéséről is gondoskodnunk kell. Adrenalinlöket garantálva, a véres tartalommal pedig némi kontrasztban áll a pálcikaemberes grafika.

Érdekes ügyességi-logikai cucc a Magnetism 2, amiben egy vasgolyót kell egy tálba terelnünk mindenféle vonzó és taszító mágnesekkel és mozgó pályaelemekkel. Külön jó pont, hogy miután elengedtük a golyót, még irányíthatjuk azáltal, hogy ki-be kapcsolunk elektromágneseket.

Nagyon aranyos kis point-and-click kalandjáték a Tom and Jerry – Mouse About the House, amiben az ismert rajzfilmfigura egérrel kell csapdákat kikerülve eljutni a fridzsiderhez. Egerünk útját mindenféle tárgyakkal egyengethetjük, csavaros logikát követve. Egyetlen nagy hibája, hogy csak négy pályája van.

Kezdjük a hetet az Evito Ball című ügyességi cuccal, amivel akár a reggeli kávét is ki lehet váltani, annyira szemétparaszt. Nyolcvan pályán kell végiggörgetnünk egy golyót, felszedni színes bogyókat, aztán eljutni a kijáratig, miközben agyafúrtnál agyafúrtabb fegyverek keserítik meg az életünket. Valahol csodálandó, mennyi aljasságot zsúfoltak ebbe a játékba, és persze annál katartikusabb élmény, ha sikerül túljutni egyik-másik szemét pályán.

Kicsitian küldte be a Warbears sorozatot, aminek első, második és harmadik része is elérhető. Mint munkakerülőnk írja, a játék a Hapland sorozatra emlékeztet leginkább, és igaza van. De inkább beszéljen ő: „Egy macikból álló kommandóval kell megoldanunk túszkiszabadítási akciókat. Van egy geek maci, egy szamuráj, egy mesterlövész illetve egy robbantós, tiszta Szupercsapat (bár fukszos Mr. T maci nincs). Mellesleg vannak bónuszokat adó rejtett izék is, illetve többféle befejezés a cselekedeteink függvényében (a második küldetésnek például négy is van.”

Csak öt pályája van, mégis nagyon szórakoztató a Castle Smasher, amiben egyre bonyolultabb kastélyokat kell lebontani egy katapulttal és néhány kőgolyóval. A pályák között rágyúrhatunk nagyobb kőkészletre, pattogó kövekre és a várból kijövő védőket lemészároló katonákra.

Jöjjön egy jó kis disztroj, az Intrusion, ami leginkább remek grafikájával fogott meg engem. Az irányítás a szokásos, billentyűkkel a főhőst mozgatjuk, egérrel a lövést kezeljük. Külön piros pont jár a főellenség-szerű, szétlőhető csapatszállító űrhajókért.

Én most két hétre eltűnök jól megérdemelt munkakerülésemre (aka. nyaralás), de a blog ezalatt sem szünetel. Előre betárazott konzervposztok élesednek minden hétköznap, nehogy a végén még fellendüljön a gazdaság. Előrebocsátom, nem mai játékok lesznek, mert a régebben beküldött linkjeitek közül válogattam, hadd fogyjanak azok is. Kezdjük például a Click Drag Type 3-mal, ami címében is jelzi ennek a remek logikai játéknak az instrukcióit: klikkelj, húzogass, gépelj. Ennyi. Több segítség nincs, a 15, itt-ott egész remek pályán rá kell jönni, hogy miként lehet megszerezni a továbbjutáshoz szükséges kódot. Csak hanggal és minimális angol nyelvtudás ismeretében játszható.

Régen volt futószalag-szimulátor, pedig például Bush hotdogárusítása népszerű játék volt a műfajban. Tudjátok, ezek azok a játékok, amikben ügyesen klikkelgetve kell felügyelnünk valamilyen gyártási folyamatot. A Baby Blimpben például a gyerekkészítést: gólyák gondoskodnak arról, hogy egy városka családjai jóllakott, tisztába tett kisbabákat kapjanak. Aranyos kis cucc, kockázatok és mellékhatások nélkül klikkelhető.

Más címet nem adhattam a Coign of Vantage-nek, mert nem tudom eldönteni, hogy ez egy zseniális játék vagy egy borzalom. Adott egy kép, aminek térben vannak elhelyezve a pixelei, a kép akkor áll össze, ha megtaláljuk azt a pontot, ami körül a pixeleket forgatva kétdimenziós látvány lesz a háromdimenziósból. Próbáljátok ki, mindjárt világosabb lesz, miről beszélek.

Tibi küldte be a Dogfight – The Great War linkjét és nagyon jól tette: remek kis repülős disztroj szép grafikával, jó zenével és egyre nehezebb küldetésekkel. Egyedül a játék irányítását kell szokni kicsit (olyan, mint egy korábban posztolt műrepülős játék kezelése). Külön jó pont, hogy egymás ellen is lehet küzdeni.

Nem gondoltam, hogy minigolfjátékba sok újat lehet hozni, de Smed kartárs találata, a Gravitee egészen lenyűgöző (bár ez inkább űrkrikett, mert nem lyukba, hanem kapun át kell bejuttatni a labdát). A labdát bolygóról bolygóra kell ütni, minden égitestnek más a gravitációja, és természetesen ez befolyásolja a labda pályáját. Vannak spéci objektumok is, például nap, amin nem megpattan a labda, hanem egyszerűen elég rajta. Érmeket is gyűjthetünk a teljesítményünk függvényében, ami jelentősen növeli az addikciós faktort.

„Elsőre talán nehéz megérteni a játék irányítását, de aztán letehetetlen. Nagyon jól kidolgozott pályák, jó a mentési funkció (mások megoldásait is meg lehet nézni, de csak ha a megoldottál egy pályát), és végre egy jól felépített pályastruktúra, ami a végén tényleg kihívást jelent.”

„Akár több napos masszív munkakerülésre is kiválóan alkalmas. Érdemes a fórumba regisztrálni, sok hasznos és érdekes dolog van ott is.”

Csak két olvasó véleménye abból a sokból, aki beküldte a Fantastic Contraptiont, ezt a kicsit a The Incredible Machines-típusú játékokra, kicsit a Magic Penre emlékeztető logikai-építgetős cuccot. Nem is nagyon tudok sokat hozzáfűzni: ezt mindenkinek ki kell próbálni.

Kezdjük a hetet trancsírozással, méghozzá felnőtteknek készült (haha), úgynevezett sebészjátékokkal. Én ugyan ki nem állhatom ezt a műfajt, de annyian beküldtétek jeles képviselőit, hogy nem tudok nem foglalkozni vele. A játék tulajdonképpen ügyességi minijátékok sorozata, a játékosnak amolyan botcsinálta orvosként különböző műtétek fázisait kell elvégeznie úgy, hogy a megfelelő helyen a megadott irányba mozgatja az egeret. Az unalmat a vizuális jutalom oszlatja, illetve oszlatná, meg persze az a tény, hogy ha rosszul csinálunk valamit, a beteg amortizálódik.

A műfaj legismertebb képviselője a Dark Cut, illetve annak folytatása. Az első rész tíz perc alatt végigjátszható kis semmiség, nem is érdemes róla beszélni, a Dark Cut 2-ben viszont már nagyon odatették magukat a grafikusok (értsd: a játék brutális és véres), és valamelyest dob a játékmeneten, hogy időre megy minden.

Mindenképpen itt a helye a Light Cutnak, ami a Dark Cut-széria zseniális paródiája. Frappáns, rövid, és nagyon sokat lehet rajta röhögni. Persze csak úgy szabad játszani vele, ha valamelyik Dark Cuttal már játszottunk, máskülönben nem értjük a poénok felét.

Végül álljon itt az Amateur Surgeon, ami rajzfilmszerű grafikával, keretsztorival és sok pályával (értsd: operálandó emberrel) emelkedik ki a klónok közül. Persze szerintem ez is halálunalmas, de ezt is legalább hárman beküldtétek, ami azt mutatja, hogy lehet adni neki egy esélyt.

Ötletes lövöldözős játék a Bubble Tanks 2, amiben egy kis sejttel kell elintézni más organizmusokat egyik buborékból a másikba szökkenve. Az ellenfelek kis bigyókat ejtenek el, amikkel combosabbra növelhetjük magunkat, és egy idő után fejleszthetjük is fegyverünket. A kivitelezés és a zene is kellemes, igazi péntek délutáni levezetés a cucc.

Mindig öröm, ha magyar flashjátékot ajánlhatok, fogadjátok ti is szeretettel Ficsor Gergely alkotását, a Treasure in the darkot. Át is adnám a szót az alkotónak: „A játék lényege, hogy minden szinten meg kell jegyeznünk az adott barlang útvonalát, majd emlékezetből el kell jutnunk a kincshez és vissza. A pályák között vásárolhatunk különböző eszközöket, amivel tovább látszik a lábnyomunk (better footprint), több pontot szerezhetünk (lucky horseshoe), jelölőket tehetünk le, amik segítrnrk a tájékozódásban (indicator), akár olyat is, ami következő életünkben is látszik (hyper indicator). Ezen kívül életet is vásárolhatunk, valamit zseblámpát, amivel ismét láthatjuk egy kicsit a barlangot. Persze nem lehet mindegyiket megvásárolni egyből, bizonyos eszközök csak megadott szint után vásárolhatóak. Remélem tetszeni fog és bekerülök a felsorolásba.” Nos, tetszett, de azért kicsit szemétparaszt a játék már csak az alapötlet miatt is, és hiányoltam egy tisztességes mentés funkciót, így nálam négy csillagon végzett a program. De a maga bosszantó módján nagyon szórakoztató, csak így tovább, Gergő!

Nektek semmi nem jó, ha egy erős felhozatal után kiteszek egy gyengébb játékot, már kitör a kommentekben a forradalom. Két nagyon hasonló játékkal igyekszem csillapítani a népharagot, mindkettőben egy alagútban kell trükkös kapukon átjutni, és mindkettő az egyhangúsága miatt kapott csak négy csillagot. A 3D Missile Game igazi klasszikus, több évvel ezelőtt is játszottam már vele, a Slipstream viszont egy újabb shockwave-es csoda.