Közveszélyes Munkakerülő

A Rose & Camelia megint egy játék, amit csak a japánok készíthettek el, annyira bizarr és annyira jó (Petyusnak köszönjük a találatot). Sima verekedős játékról van szó, kicsit érdekes irányítással (akciógombokat kell nyomkodni, és nem mindegy, milyen ívben rángatjuk az egeret), a környezet viszont egészen elképesztő: egy alacsony származású lány próbálja szó szerint beverekedni magát egy arisztokrata családba, hogy végül megküzdjön magával a Sötét Madámmal. Dráma, szenvelgés és letört körmök garantálva.

Ketten is beküldték a Spin the Black Circle-t, ami amilyen jó ügyességi játék, annyira idegesítő. De tényleg: egyik-másik pályához képest a munka is vonzóbb alternatíva. Pedig a feladat látszólag egyszerű: csak egy golyót kell elnavigálnunk a célba úgy, hogy a pályát forgatjuk körülötte. De a korrekten leprogramozott fizika és a szemét módon elhelyezett akadályok alaposan megizzasztják a leggyakorlottabb játékosokat is.

Vannak flashjátékok, amiket nem a játékélmény, hanem a design miatt szeretünk. Ilyen a Nine Billion Miles From Earth, aminek a címében kis fantáziával felfedezhetjük az utalást minden idők egyik legrosszabb filmjére, az Ed Wood által vászonra álmodott Plan 9 from Outer Space-re. A játék egyszerű shoot’em up (az a fajta oldalnézetes lövöldözős játék, amiben ezer ellenfél jut az egy főhősre), de a grafika és az animáció csodás. Űrhajónk úgy mozog, mintha damilon rángatnák, az ellenfelek többsége szintén, erősítve a ZS-filmes hangulatot. Hogy a készítők egyáltalán nem vették komolyan magukat, azt a meghökkentő ellenfelek (űrhóemberek, bálnák) is igazolják, de azért egy kis eltúlzott, látszólag komolyan vett heroizmus került a játékba, például néha bevillan szeretteink képe, akikért harcolunk (a screenshoton egy ilyet sikerült megörökíteni).

És hogy az utóbbi időben háttérbe szorult logikai játékok szerelmesei is megkapják a napi munkakerülési adagjukat, álljon itt a Lazerbeamz. A játékban különböző színű lézernyalábokat kell tükrökkel elvezetnünk aszteroidák és egyéb akadályok között, a sugaraknak a megfelelő színű célobjektumokba kell csapódniuk. A program érdekessége, hogy - valószínűleg azért, mert az űrben játszódik -, a lézereket módosító eszközöket úgy irányíthatjuk, mint annak idején az Asteroids űrhajóját. Ez kicsit ugyan idegesítő, de azért szép tisztelgés.

Gépembernek köszönhetjük a Stunt Pilot című műrepülő-szimulátor linkjét. Mint írja, „nem egy nagy adrenalinszivattyú, de a vérnyomás reggeli normalizálására pont megfelelő”. Ennek szellemében kívánok jó röpködést az akadályok között.

Merész húzással két teljesen más műfajú játékot vontam egy postba, mert mindkettőben angol szavak jelentik a központi játékelemet. A Qwerty Warriors első és második része egyszerű lövöldözős játék kellemes csavarral: az ellenfeleket neveik (egy-egy angol szó) begépelésével lehet kinyírni. A pályákon egyre hosszabb szavak jönnek, a vég még a bónuszokkal (robbantó, eü. csomag) is elkerülhetetlen. Viszont mivel játék közben nem az egérrel kattintgatunk, hanem hevesen gépelünk, külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy megszakadunk a munkában.

A másik játék, a Word Sailing már szofisztikáltabb darab, hasonló alapokkal, mint a Scrabble. Itt betűkből kell összeállítanunk minél több pontot érő angol szavakat, a pontokkal pedig egy vitorlást hajthatunk. Erre többféle játékmód is épül, a legszimpatikusabb ezek közül a többjátékos mód.

Elnézést, átkerültem a lövészárok túloldalára: ma olyan munkáim vannak, amiket nem kerülhetek, szóval nem nagyon van időm válogatni és postolni. Hogy mégis frissüljön a blog, álljon itt a Hotdog Bush, amiben ugyanaz a lényeg, mint a múltkori sushis játékban: időre kiszolgálni a klienseket. A karrier mód csodálatos, a főhős amerikai (ex)elnök mellett az ufók is belekeverednek a sztoriba.

Emelt adag értelmetlen pusztítással búcsúztatjuk a hét utolsó munkanapját, ugyanis megjelent az Indestruct Tank (itt írtunk róla) második része. A játék lényege nem sokat változott: továbbra is egy sérthetetlen tankkal kell minél több járművet minél értékesebb kombókkal szétrombolnunk, mielőtt elfogy az üzemanyagunk, az ellenfelek számát pedig továbbra is összegyűjtött tapasztalati pontjainkból növelhetjük. Viszont most már van több nehézségi fokozat, és medálokat is lehet gyűjteni (például hússzoros kombóért és 250 pusztításért).

Gépember fedőnevű munakerülőnk egy saját fejlesztésű flashjátékkal aranyozta be a napot: „Ajánlom kipróbálásra eme általam készített, A végzet kurzora című flashjátékot. Az utolsó pályák már komoly kihívást jelentenek, de úgy is mondhatnám, hogy rohadtmód idegesítőek.” És mennyire igaza van! A játék a KMK-n már megénekelt dragTheDot mutációja: egy pontot kell elnavigálnunk akadályok között úgy, hogy semmihez nem érünk hozzá. Már a harmadik pályán is az alkotó (ezúttal nem kérdés, hogy ki) felmenőit fogjuk szidni, főleg azok, akik cheatelési lehetőséget keresve megnyomják a jobb egérgombot...

Ma B0B0 nevű olvasónk kapja meg a szót: „Tudom, hogy a foci nem tipikus munkakerülő játék, mert általában hosszadalmas, de én megtaláltam azt, amelyik erre a célra is megfelel, mert van benne gyors meccs. És, hogy miért nagy szó ez? Mert ez leveri a Fifa2000-t is! Igaz, hogy kispályásítva van a verzió, de azért a grafika odab*sz! És ha ez még nem lenne elég, akár egy 2002-es Japán-Koreai vb-t is lejátszhatunk benne (a játékosok neve alapján lőttem be az évet).”

Yarnertől érkezett a Sushi Go Round linkje, ami az utóbbi idők legaranyosabb ügyességi-logikai játéka. Egy szusiséffel kell megadott receptek szerint elkészíteni a vendégek rendeléseit, lehetőleg minél előbb. Ha az alapanyagok elfogynak, újra kell rendelni, és beletelik némi időbe, amíg megérkeznek, szóval ezt is bele kell kalkulálni a kiszolgálásba. A későbbi pályákon egyre több összetevőből kell egyre bonyolultabb szusikat összerakni, miközben egy félreklikkelésen több száz dollárt bukhatunk. Remek program, de feszültebb koncentrációt igényel, mint a legtöbb munkakerülés.

Ismét régi adósságot törlesztek: a blogban még egy szó sem esett azokról a játékokról, amelyekben valamilyen állat, esetleg ember hajigálása jelenti a felhasználói élményt. Most ezekből következik egy nagyobb válogatás. Az indexes tapasztalat szerint egy ilyen cucc fél pillanat alatt meg tudja fertőzni az egész munkahelyet, a „ki tud nagyobbat dobni” versenyek garantálják a tartós munkakerülést (és a felettesek rosszallását).

Nem tudtam kideríteni, melyik volt az első ilyen flashjáték, de a Pingu Throw mindenképpen az elsők között volt: ebben egy szimpatikus jetinek kell husángjával minél messzebb röptetni egy pingvint. Itt található egy gyűjtőoldal a játék mutációiról, az eredeti mellett találunk például egy olyan hekkelt változatot, amiben a pingvin feje lerepül és véres csíkot húz maga után, majd taposóaknákon nyer újabb lendületet. A Pingu Throw alkotói egyébként Yeti Sports néven egy egész brandet teremtettek a játék köré, mindegyik folytatásban valamilyen sarkvidéki állatot abuzálnak. Az oldalon regisztrálni kell (ingyenes), utána akár egymás ellen is játszhatunk.

A témában a másik nagy klasszikus a Flight of the Hamsters, amit tucatnyian beküldtetek már. Ebben hörcsögök próbálnak Superman nyomába érni, a grafika csodás, a zene - Wagnertől a Valkűrök lovaglása - frenetikus. Játéktechnikailag továbblépés, hogy már nemcsak a földön vannak olyan kütyük, amik még messzebb juttathatnak, hanem a levegőben is, illetve hogy repülés közben is lehet valamennyire változtatni hörcsögünk röppályáján.

Szintén többen beküldték a Nanaca Crash-t. „Egy japán pornó-kaland game spinoffja, de haláli: a biciklis kiscsajjal felöklelt szépfiút kell minél messzebb repíteni” – foglalta össze Yarner nevű olvasónk a lényeget. Marcell pedig így fogalmazott: „A különböző karakterek a földön különbözőképpen módosítják a röppályát, és ha a játékosnak szerencséje van, ki tud használni kombó-helyzeteket is, amikor több egymás utáni figura egymáshoz passzolgatja, és többszörös erővel üti-rúgja tovább szerencsétlen fickót. A rekordom 4869,85 méter, sok szerencsét a megdöntéséhez!” Én ezek után már csak egy jó kávét kérnék.

Yarner küldte be a Toss the Sausage-t is. „Ha kis herceg ismeri a bratwurst-dobálás szabályait, soha nem akart volna eljönni a kisbolygójáról” - írja, és ezzel egyrészt arra utal, hogy a programban nem élő állatot, hanem egy kolbászt kell hajigálni, másrészt arra, hogy a pálya gyakorlatilag végtelen hosszú, mert a kolbász egy aprócska bolygót kerülget. Műfajában nem könnyű darab, mert a kolbászt el is kell kapni (főhősünket az iránybillentyűkkel mozgathatjuk), és egyetlen olyan tárgy van, amin a kolbász új lendületet nyerhet, egy tologatható gomba.

Az Indexben Király kolléga a legnagyobb szakértője ennek a műfajnak, úgyhogy tőle is érkezett néhány jó találat. Ilyen például a focista majmot szerepeltető Monkey Kick Off, ami egyszerű ugyan, viszont nagy kihívás vele IGAZÁN kicsit rúgni. (Az indexes negatív rekord 19 méter.)

Király úrnak jár a köszönet azért is, hogy felhívta a figyelmemet a Throw Me című csodára. Ebben a főhős kis egyszemű izét először jól meg kell forgatni, hogy lendületet nyerjen, mielőtt eldobjuk. A játék azért különleges, mert ebben lehet a legnagyobbat dobni. Itt is lehet a levegőben módosítgatni a pályánkon, a földön levő daruk és egy bizonyos felhőtípus pedig újabb lendületet adhat, így simán összejöhet akár százezer méter is.

A Cat Fling is érdekes mutáció, mert ebben is jól meg kell forgatni az eldobott állatot - ezúttal macskát - , viszont a program nem a távolságot számolja, hanem azt, hogy milyen magasra és hány fordulattal sikerül hajítani a dögöt. A hangok nagyon aranyosak, és természetesen a macska mindig talpra esik.

A műfajban a grafikai különdíjat a Dropkick the Faint kapja. A The Faint nevű együttesnek van egy Dropkick the Punks című száma, erre született válaszul a játék, amelyben vidám punkok egyenként lerugdossák a zenekar tagjait a színpadról. „Mindez megspékelve kiváló zenékkel, lerobbant kisbusszal, háttérben zacsizó haverokkal, tetkókkal. A pontozás, meg a kellően nagy esés után fröccsenő vér csak a hab a tortán” - írja Ákos, aki GAF-fal együtt beküldte ezt a príma kis kreténséget a blognak.

Végül Tamás nevét foglalom hálaimába, amiért egy egész gyűjtőoldalt küldött, az Agens Gamest. Az oldalon főként skandináv témájú játékok találhatók, ezek közül jelen posthoz igazodva a Catapult Norwayt emelném ki. A fentiekhez képest semmi extrát nem tud a program (egy ejtőernyőssel kell minél messzebbre katapultálnunk magunkat Norvégiában), de nagyon szépen megrajzolták és van svédországos verziója is.

A Filler remek levezetése ennek a logikai játékokban gazdag hétnek: bár kicsit ebben is kell gondolkodni, a hangsúly inkább az ügyességen van. Labdákat kell növesztenünk a játéktérben úgy, hogy közben elkerüljük a pattogó kisebb golyókat. A cél a játéktér kétharmadának kitöltése, a nehézség az ellenséges golyók számával nő. Lehetett volna még variálni rajta, de az ötlet így is remek.

„Hejj, munkakerülők! A pár nappal ezelőtti ízelítőből már látni lehetett, hogy a méltán népszerű első rész után a második még izmosabb lesz. És lőn” - írja olvasónk dez, egy a körülbelül tízből, aki beküldte a Fancy Pants folytatásának linkjét. A játék egészen elképesztő, egyelőre nem találok megfelelő szavakat a méltatásához. Kipróbálása kötelező, bár sokat tölt.

Igazi flashjáték-klasszikus a Planarity, amiről már megemlékeztem. A programban a feladat egy csomópontokból és élekből álló objektum, ún. síkgráf kibogozása úgy, hogy ne legyenek a gráfban egymást metsző élek. A Planarity nagy baja volt, hogy igazi pályák helyett csak a pontok számát növelte, és nem volt vége a játéknak. Az Untangle ebből a szempontból jobb, bár a 17 pálya nem túl sok, azzal együtt sem, hogy az utolsón már vért lehet izzadni.

Régóta kerülgetem a grow games (magyarul kb. „növesztős játékok”) ismert flashjátékműfajt, de tovább nem halogathatom róluk a postot, annyian küldtetek be ilyen játékok linkjeit. A logikai programok vadhajtásáról van szó, amiben 6-8-10-n darab elemet kell megfelelő sorrendben a játéktérbe pakolni. Az elemek hatnak egymásra, fejlesztik vagy gátolják egymást, egyiknek hat fejlettségi szintje van, másiknak csak három (tehát az előbbinek korábban kell kikerülnie), és így tovább. A játékos feladata ezeknek az összefüggéseknek a felfedezése és ez alapján a tökéletes sorrend kitalálása, amivel minden elemet maximumra fejleszthet. A próbálgatás nem járható út, 8 elem esetén például 40320 a lehetséges sorrendek száma, 10-nél már 3628800, 12-nél majdnem félmilliárd.

Mindjárt világos lesz, miről beszélek, ha kipróbáljátok a karácsonyról visszamaradt Grow Ornamentet, amiben egy karácsonyfát kell hat dísszel felcicomázni (a lehetséges sorrendek száma már itt is 720). Mivel a csomagok egyenként fognak „kikelni”, és öt darab van belőlük, mindenképpen azzal kell kezdeni, többet nem segítek.

A fenti játék gazdája, az eyemaze.com egyébként a növesztős játékok leglelkesebb terjesztője. Itt található a nemes egyszerűséggel Grownak nevezett játék első, második és harmadik része, a Grow RPG nevű mutáció és a Grow Cube is. Ezek közül talán az utóbbi a legjobb, a kis emberkék rengeteg aranyos animációval faragnak saját világot egy böhöm kockából.

A műfaj legjobbja kétségtelenül a Grow Island: legjobb grafika, legcukibb animációk, legtöbb ötlet. „Ami a tökéletes megoldást illeti, én kb. olyan nyolcadik próbálkozásra jöttem rá, úgyhogy annyira nem reménytelen, ne csüggedjen senki, ha elsőre úgy érzi, nem megy neki” - írja a cucc egyik beküldője, szbszig, és abszolúte egyetértek vele.

Végül meg kell emlékezni a Cityscape-ről is, mert bár nem fog lenyűgözni a grafikájával, ezt a legnehezebb megoldani. Egy várost kell felépíteni tizennyolc elemből, 6402373705728000, azaz több mint hatbilliárd a lehetőségek száma. A feladatot nehezíti, hogy bár néhány elem logikus (például először a felfedezők jönnek), mások nem (például az egészségügy és a katonaság nagyon hátul van a sorban).

A héten kezdődik az Apple szokásos éves kiállítása, a Macworld Expo, és vicces dánok máris Steve Jobsot cikizik a SteveNote Expo című ügyességi programban. A játékban Jobsszal kell összeszedni a holnapi nyitóbeszédhez szükséges cuccokat, miközben kerülgetjük az újságírókat. Jobs egyetlen fegyvere a valóságtorzító mező (ami roppant vicces, ha például az iPhone-ra gondolunk), ezzel vissza tudja fordítani a felé igyekvő firkászokat.
[via Magyarósi kolléga via beszeljukmac.com]

Jó hétfőt, jó rombolást! E heti destruktív munkakerülésünk az Age of War, ami a várvédő játékok (lásd: Egri csillagok) egy kellemes mutációja. Itt ugyanis az ellenfél várát is le lehet bontani (sőt, ez a végső cél), emellett a szokásos egység- és toronyépítés, illetve fejlesztés mellett lehetőség van arra, hogy megfelelő számú tapasztalati pont összegyűjtése után korszakot váltsunk. Így csokker ősembereinkből hamarosan lovagok lesznek, aztán muskétások, tankot vezető katonák, majd futurisztikus harci gyilkológépek. A grafika kellemes, és bár a cucc elsőre végigvihető, azért bő fél órát el lehet vele szüttyögni.

Biztos vagyok benne, hogy a Dungeon Escape! Sokaknak nem fog tetszeni, de nem tudom kihagyni, mert olyan klasszikusok előtt tiszteleg, mint a Dragon’s Lair és a Space Ace. Aki nem tudná: ezek a játékok lézerdiszken jelentek meg még a hőskorban, és nem is játékok, inkább interaktív rajzfilmek voltak: a júzernek csak annyi volt a dolga, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba húzza a joysticket. A tárgyalt flashjáték hasonló, csak még ronda is, de szerintem éppen ezért bájos. (Köszönet érte Viktor nevű munkakerülőnknek.)

A Peg Solitaire könnyed logikai játék a Hegylakóból ismert „csak egy maradhat” szellemében. Golyókat kell leszedni a táblákról, egy golyót úgy tudunk lepucolni, ha egy másikkal átugorjuk. Az ötlet nem mai, itt annyival van megbolondítva, hogy a fekete mezőn kell befejezni a játékot.

A következő napokban időzített konzervpostokat kaptok, mert a héten nem vagyok netközelben. Egy kupacban írtam meg a bejegyzéseket, és a játékokat kevesebb időm volt kipróbálni, nézzétek el nekem. A mai cucc, a Cursor*10 az őrült japán ötleteknek állít újabb emléket. Kapunk egy egérkurzort, amivel pontokat klikkelhetünk össze és egy tizenhatemeletes épületben kóricálhatunk, amíg el nem akadunk egy nyomógombnál. A nyomógombot megnyomjuk, és úgy tartjuk, amíg le nem jár az időnk. Aztán kapunk egy második kurzort, de most már látjuk a játéktérben azt is, amit az első kurzor csinált. A nyomógombnál az első kurzor ügyködése miatt megjelenik egy újabb lépcső, amin most már felmehet a második. És így tovább: tíz kurzorral kell összedolgozva feljutni az épület tetejére és közben minél több pontot összegyűjteni. Az ötlet zseniális, de azért picit többet ki lehetett volna hozni belőle: a legtöbb emelet elég egyszerű.

Webszerte népszerű az a videó, amit a Rossz PC játékok blog is postolt minap: a felvételen a Syobon Action nevű Mario-klón látható, ami egyszerűen a világ legszemetebb játéka. De tényleg: a cucc készítői úgy alkották meg a pályákat, hogy minden sarkon szétszívassák a szerencsétlen főhőst - nem kétséges, akik ezt a szörnyeteget megtervezték, gyűlölték a játékosokat. A letölthető játék linkjét a KMK is megkapta, úgyhogy közöljük mindenki okulására. Alant pedig Angry Video Game Nerd véleménye látható erről a játéktörténeti mérföldkőről.

Elnézést, hogy kicsit akadozva frissül a blog - ennek az oka természetesen munkakerülés, nagyon rákattantam az előző bejegyzésben említett Griddlersre. Annyira, hogy boldog új évet sem kívántam (ezúttal utólag is) és a karácsonyról visszamaradt játékok közül sem postoltam egyet sem, pedig küldtetek néhány jó linket. Például a Winterbellst és a Polar Perilt, ezt a két aranyos ügyességi cuccot. Mindkettőben a lassan lepotyogó tárgyakon (harangok, illetve jégkockák) kell egyre feljebb ugrálnunk a főszereplő állattal (eltévedt húsvéti nyúl, illetve jegesmedve), miközben élvezzük a remek animációt és zenét. Nem egy agyonvariált szórakozás, de képes lekötni az embert, mint azt a Winterbellst beküldő szbszig is írja: „Az én jelenlegi rekordom 10^39, azaz egyszextilliárd pont. Ez kb. olyan jó 20 percnyi folyamatos játékot jelent. Várom, melyik elvetemült munkakerülő fogja először megdönteni. A neten mindenesetre láttam már ennél durvább eredményeket is.”

A hazai rejtvényújságokban grafilogika néven ismert nonogramokról volt már szó a blogban, de a Plastikon most olyan linket találtam, ami értelmetlenné tesz minden további postot a témában. A Griddlers.neten ugyanis több ezer feladvány található, fekete-fehérek, színesek, hexatáblások, kétszínű képpontokat használók és ezek variációi. A feladványok persze okosan kereshetők, egy ingyenes regisztráció után pedig a rendszer azt is nyilvántartja, hogy melyik rejtvényeket oldottuk meg. A feladványok gyorsabban sokasodnak, mint amilyen ütemben fejteni bírjuk őket, szóval az oldallal akár a végtelenségig kerülhetjük a munkát, már ha nem unjuk meg ezt a rejtvénytípust (nekem eddig évek alatt sem sikerült).

Snowfight és Snowcraft - mindkettő hógolyós, mindkettő Shockwave-es és mindkettő roppant szórakoztató. Az előbbiben hóembereket, az utóbbiban egy ellenséges gyereksereget kell hógolyókkal megsemmisítenünk, a kezelés egyszerű, a munkakerülés garantált. Kellemes ünnepek közti punnyadást mindenkinek!