Közveszélyes Munkakerülő

Szintén a blog levelesládájának mélyén találtam a Splash Backet, ami hibái ellenére igen addiktív logikai játék. Az ötlet zseniális: egy négyzetháló mezőire kell zöld trutyit csepegtetni, növelni a mezőkön levő cseppeket, illetve szétdurrantani azokat. A szétdurranó cseppek darabjai négy irányba szóródnak szét és növelik az útjukba kerülő cseppeket, így pofás láncreakciókat lehet előidézni. A cél minden mezőről eltüntetni a cseppeket úgy, hogy trutymókészletünkből minél többet mentsünk át a következő pályára. Nagy fájdalmam, hogy a készítők nem gyártottak előre szinteket, hanem a véletlenszám-generátorra hagyták a pályatervezést, de azért így is szórakoztató a program.

Vitán felül a világ legaljasabb játékát küldte be egy olvasónk (már vagy három hónapja, de sajnos elveszett a sok levél között): a Distraction Game egyszerű ügyességi cuccnak indul, amiben rakétákat kell kerülgetni, aztán oldalról beköszön egy bárány, és kicsit meglöki a képet. Aztán három birka ugrál fent, amíg harmadára zsugorodik a játéktér. Aztán jön egy kutya és elállja a kép felét. Aztán minden figyelmeztetés nélkül ház méretű rakéta érkezik. És így tovább, 17338 pontnál már meg akartam gyilkolni minden rajzfilmállatot.

Emlékszik még valaki a Boulder Dash című C64-es klasszikusra? Böhöm sziklákat kellett benne mozgatnunk vagy kiásni alóluk a talajt, hogy hozzájussunk a pályákon összegyűjtendő kincsekhez. A Crypt Raider ezt a klasszikust éleszti fel és megfejeli egy Indiana Jones-os-sírrablós környezettel. Igazi retroszexuális élvezet.

Volt már a grafilogika néven ismert logikai játék a blogban, de az Armor Picross 2-t muszáj betenni, mert nagyon jó feldolgozás. 100 előre gyártott feladvány (a legtöbb időkorlátos) közül lehet válogatni, és bár eleinte zavaró, hogy nem lehet bejelölni, melyik négyzetek biztosan nincsenek befeketítve, hamar meg lehet szokni, hogy éppen ez a kihívás a játékban: öt hiba után ugyanis a program lehúzza a rolót.

Akiknek pedig hozzám hasonlóan nem lenne érzékük a versenyszimulátorokhoz, próbálják ki a csodás Nitrome fejlesztőcsapat legújabb cuccát, a Snow Driftet. Átlagosnál jobb, nagyon cuki platformjáték, sok magyarázatot ez sem igényel, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy a pingvinvető a legviccesebb fegyver, amit az utóbbi időben játékban láttunk.

„Nem bírom ki hogy ne küldjem be ezt a játékot, egyszerűen zseniális ötlet; egyszerű motorosszán-verseny annyival megspékelve, hogy a gyorsabb versenytársainkat halomra lőhetjük egy a szánra szerelt ágyúval. A 9 pályát kb. 2 óra alatt végigvittem, amiből az első 8 pálya tett ki kb. 1 órát (az utolsó elég sok gyakorlást igényelt)” - írja thcr nevű munkakerülőnk, és ehhez nem is lehet sokat hozzátenni, csak egy linket a játékhoz.

Aljas szemétláda leszek, és berakok péntekre egy olyan játékot, ami kemény agymunkát igényel. A Kakuro (született skandináv számrejtvény) a sudokuhoz meg a slither linkhez hasonló áljapán őrület, de ettől még remek logikai játék. A rejtvényben 1-től 9-ig kell egész számokat elhelyeznünk úgy, hogy a számok összege a sorok és oszlopok elején levő szám legyen, és hogy egy megfejtésen belül ne szerepeljen kétszer ugyanaz a szám (tehát például a 4 csak 1 és 3 összegeként írható fel, a 2 + 2 nem jó megoldás). A linkelt online feldolgozás az egyik legjobb a témában: klikkre megmutatja a sorok és oszlopok elején levő számoknál, hogy az összegek hogyan alakulhatnak, a mezőkbe pedig jegyzetelni is lehet, ha még nem vagyunk biztosak abban, milyen számok kerülnek oda. A vélelenszerűen generált rejtvény ezek után szinte természetes, ráadásul még a játék zenéje is egész jó.

A Battletech, Mech Warrior és egyéb, emeletes ház méretű robotokat felvonultató sci-fik rajongóihoz szól a Trech 2, ami flashjátékhoz képest igen szép, de a játékmenete már nem annyira. Három pályányi értelmetlen erőszak édeskevés, viszont a látvány mindenképpen megér egy próbát.

„Itt egy jó kis játék amit a stumbleupon-on találtam. Lényegében a reakcióidő mérésére való és a BBC tudományos kísérletének a része, ennek ellenére jól lehet vele szórakozni” - írja olvasónk, Dani. Ehhez én sem tudok sokat hozzátenni: sheepszóra kell birkákat lőni altatólövedékkel, a játék pedig öt találatból megmondja, hol reflexeink alapján a kolibrihez vagy a lajhárhoz állunk közelebb (részemről inkább az utóbbi).

Főnökömnek Bloggertársamnak küldöm szeretettel a Railz! című logikai csodát. A játékban vágánydarabokból kell zárt hurkokat összeállítanunk, ekkor a hurok eltűnik és pontokat kapunk. A feladatot egyrészt sín nélküli talpfák (ergo felesleges pályaelemek) nehezítik meg, másrészt az a tény, hogy akárhogy is akarna az ember elemeket cserélgetni, egy síndarabot csak üres helyre lehet mozgatni, az új elem pedig az elmozdított helyére jön be. Ráadásul a sok pontot érő, dollárral jelölt pályaelemeket nem lehet elmozgatni. Ha az ember mindezt megszokja, egész sokáig el lehet lenni a játékkal.

Akár az új tetris is lehetne a Combs, mert az ötlet zseniális: háromszínű hatszögek potyognak egyre gyorsabban, egyre több színt használva, és ha három hatszög találkozásánál ugyanaz a szín található, a három elem eltűnik. A játékos feladata, hogy a hatszögeket forgatva lepucolja az elemeket a pályáról, ami igen szokatlan a középiskolai évek alatt négyzetrácsos spirálfüzethez szokott szemnek. Nagy hibája viszont a programnak, hogy nem látni, hogy mi a következő elem és hogy hova esik.

Ritkán postolok demót, de ezt annyian kérték, hogy engedek a közakaratnak (egyébként nem ez a mai játék, mert ma logikaijáték-napot tartok). Szóval ki lehet próbálni a KMK-n is megénekelt Fancy Pants második részének demóját. Nagyon szuper, de valószínűleg még egy ideig várnunk kell a teljes verzióra, mert az alkotó kommentárja csak ennyi: „Hát ezért tart ilyen sokáig a játék készítése.”

Egy kolléga küldte el a Zwingo linkjét, újabb programmal gyarapítva a blogban közölt, egyszerre bosszantó és zseniális ügyességi játékokat. A pályákon egy kis golyót kell húzogatnunk, amihez egy nagyobb van hozzákötve. A pályák közepén egy fehér golyó áll, őt kell megvédenünk a felé guruló feketéktől úgy, hogy a nagy golyónkkal eltérítjük őket. A nehézséget az általunk húzogatott golyó tehetetlensége jelenti, illetve az egyre vehemensebb fekete golyók. A szintek között mindenféle jó kis tápra költhetjük a megszerzett pontjainkat (annál több pontot kapunk, minél kevésbé mozdul el a középső fehér golyó), tíz pályánként pedig kapunk egy főellenfelet, akit nem könnyű lenyomni.

Inkább vicces (vagy gusztustalan, ízlés dolga), mint jó játék a You Da Sperm, de a KMK a kreténségeknek is szívesen helyet ad. A program a spermadinamika első főtételét igazolja, miszerint az élet harc. Főhősünk egy ondósejt, amivel (akivel?) a petesejtig vezető hosszú és veszélyes (értsd: gyilkos baktériumokkal és egyéb csúfságokkal teli) utat kell megtennünk, ügyesen használva a bónuszainkat (pajzs, kicsinyítő, baciölö). A pálya végén iránybillentyűket kell villámgyorsan nyomogatni, hogy a sztori happy endre végződjön, a második helyért itt nem adnak díjat.

Ezt meg csak a jegyzőkönyv kedvéért, nehogy elvesszen a link a kommentek között: már lehet szenvedni a méltán népszerű (lásd az oldalsó toplistát) vektoros lövegtoronyjáték folytatásával, a Vector TDx-szel is. A cucc irgalmatlanul nehéz, leginkább az aljas sárga gyorsuló szörnyeknél még aljasabb narancssárga regenerálók miatt. Ha valaki esetleg végigjátszotta (screenshotos bizonyítékot kérünk!), írja már le, hogyan sikerült.

A Nitrome ügyességi játékait dicsértem már eleget, most egy újabb gyöngyszemet kaptunk tőlük télire. A Thin Ice főhőse egy koris kislány, akinek befagyott tavakon kell szörnyeket elintéznie úgy, hogy körbekorcsolyázza őket - a meggyengült jég ekkor beszakad, és a monszta eltűnik a lékben. Az ötlet a nehézkes irányítás ellenére is zseniális, a későbbi pályákon egyre genyóbb (rohamozó, követő, stb.) szörnyek nehezítik az életünket.

A múltkori mikulásos válogatást sok kritika érte, most a Fred Claus Racinggel próbálok szépíteni. A játék (valójában a Fred Claus című film promója) a körpályás autóversenyek karácsonyi mutációja, amiben rénszarvas vontatta szánok küzdenek. A versenyt a pályákon elszórt bónuszokkal (lassító hógolyó és hasonlók) befolyásolhatjuk, a szánok tehetetlensége pedig az irányításban okoz majd nehézségeket. Hétfő bemelegítésnek ideális. (Kösz a linket kleinjesusnak.)

Az Angular Momentum kellemes platformjáték, ami egyáltalán nem szakít a tradíciókkal. Szépen felmondja a műfajról tanult leckét: mozgó, ugrató, gyorsító és antigravitációs platformok bonyolítják a pályákat. A technikailag korrekt cuccot kicsit a környezet vágja agyon: a készítők kilúgozott, ötlettelen díszletekkel tálalták a játékot, a főhősünk is csak egy golyó. Azért péntek délutánra kellemes zsibbadást ígér.

„Ajánlanám ezt a jó kis mesterlövészes játékot, kicsit önző célból, hátha a többiek tudnak segíteni túljutni majd egy bizonyos pályán :)” - írja Al, és a KMK örömmel tesz eleget a kérésének, mert az Urban Sniper és folytatása kellemesen formabontó lövöldözős játékok. A programok a minél magasabb kiontott litervér/másodperc arány helyett a türelemre épülnek: egy mesterlövésszel figyeljük távolról a terepet, és próbáljuk teljesíteni a pályánként más küldetést. Például amikor két bűnöző találkozóját kell megakadályoznunk, a mászkáló tömegben ki kell szúrnunk, kik azok, akik leállnak beszélgetni, és gyorsan leszedni a két tagot. A játékélmény nagy részét a megfigyelés adja, a ravasz meghúzása már csak zárómozzanat.

Ahogy az lenni szokott, ma a hírügynökségek elárasztották a sajtót a „***-ba látogat a Mikulás” témájú anyagokkal. A rengőszakállú durvább kvantummechanikai jelenség, mint Schrödinger macskája: egyszerre látogat el mindenhova, ráadásul már rég meg kellett volna halnia. Ilyen terhelés mellett meg sem kottyan neki, hogy néhány flashjátékban is szemétkedhetünk vele. Ajánljuk az alábbi gyűjteményt mindenkinek, akit bosszantanak már a piros kabátos FMCG-termékekkel teli szupermarketpolcok.

Játéktechnikai szempontból talán a Santa Slay a legjobb darab: a programban a Mikulás szánjának lövöldözése mellett kihívást jelent a lepotyogó ajándékok elkapása és az ágyúnkra támadó hóemberek és pulykák kikerülése. Grafikailag nem maradandó, de a játékélmény kárpótol.

A másik végletbe esik a KillSanta, amiben pofás grafikával csodálhatjuk meg, amit mindig is sejtettünk: a Mikulás rabszolgaként bánik a segítőivel. Az első néhány rúgás után a segítők változatos és véres módokon (King Konggal, harci robottal) állnak bosszút. Nem játék ez, inkább interaktív rajzfilm, de munkát kerülni ezzel is lehet.

Hasonló felfogásban készült a Kill Santa, amiben egy kisgyerek nyúl fegyverhez, mert a kéményből leereszkedő piroskabátos kikezd anyucival. Egyszer használatos darab, de Mikulás elszenesedő feje olyan effekt, ami miatt ki kell próbálni.

Jóval családbarátabb a Santa Artois, amiben a szenyózást az jelenti, hogy a Mikulás előbb-utóbb mindenképpen lezúg a havas háztetőkről - merthogy takonyrészeg a szentem. Az elkerülhetetlen végig egész jó szórakozást jelent az egyensúlyozás az öreg alkesszal, pontokat az ajándékkal sikeresen megtömött kémények után ad a program.

Végül egy játék, amiben a Mikulás áll bosszút az ajándékot követelő gyerekeken, amiért nem hagyják végezni a dolgát (a szó fekalofil értelmében). A büntetés eszköze Molotov-koktél, ami a srácok rém idegesítő hangját tekintve teljesen érthető.

Elnézést a két napos szünetért, tudom, hogy hét közepén ez megbocsáthatatlan (egy konferencián kellett helytállnom, az előregyártott postokra szánt időt pedig sikeresen átaludtam). Ma több bejegyzéssel próbálom jóvátenni a mulasztást, kezdetnek álljon itt egy spártai egyszerűségű, szem-kéz koordinációt fejlesztő cucc, a Konsentrik. „Itt éppen a csapat fele idegbeteg tőle” - kommentálta a linket beküldő olvasónk, Tamás, és teljesen átérzem, mire gondolt. Ellentétes irányba forgó körök résein kell átvezetnünk egy bogyót háromszor hat nehézségi fokozaton, miközben megpróbálunk nem gutaütést kapni, amikor a pöttyünk éppen a legbelső kör falára kenődik fel, egy csuklómozdulatnyira a céltól. Én a crazy fokozat 5-ös pályájánál adtam fel, ha valaki túljut ezen és a 6-oson, mesélje el, mi jön utána.

Ezen az undorító, taknyos hétfőn csak olyan játék lehet a napi post, ami befér a disztroj címke alá. Sokat nem is akarok beszélni róla, mert tizedmásodpercek alatt rá lehet jönni, hogy mit kell csinálni, de a kevés színnel dolgozó, gépállatos grafikát kiemelném - egészen parás környezetet sikerült összehozniuk a készítőknek.

A pénteki zsibbadáshoz valami kevésbé megerőltetőt kerestem, és János nevű közveszélyes munkakerülőnknek hála találtam is. A Breakout-Krakout-Arkanoid hármas által képviselt falbontó játékról van szó, egész pontosan ez utóbbi DHTML-verziójáról. A feladat egyszerű: az alul levő kis ütővel falteniszezve kiütni a golyóval a pályákon levő téglákat. A játékmenetet a lepotyogó bónuszok (újabb golyó, ragacsos ütő, stb.) teszik változatossá.

A Lemmings óta a legjobb logikai-ügyességi játékot küldte be Nóra, 75 a Lego Junkbot 2 pályája kiadós munkakerülést ígér. A programban egy Lego építőelemekből összerakott robotot kell terelgetnünk hasonló építőelemekkel, és miközben átsegítjük mindenféle halálos csapdákon, a pályákon levő szemeteseket is ki kell üríttetnünk vele. A játék önmagában is remek, de a legózás nosztalgikus örömével együtt lesz igazán addiktív. Járna neki az öt bogyó, ha lehetne benne menteni.

Ritkán teszek ki reklámcéllal készült játékokat, de a Macskafogó II-t népszerűsítő pókert nem tudom kihagyni. Egyszerű hold’emet tud csak a program, találni a neten ezer bonyolultabb pókerszimulátort, na de itt Grabowskit lehet kifosztani és Mr. Teufelt lehet megszívatni egy kiadós blöffel. Nem bántani bátor kis egérke, csak elnyerni szép, zöld pénze. A kivitelezés viszont kissé darabos: a grafika olyan, mintha rosszul szkennelték volna be a szereplők képét, a zene pedig felejthető.

[Update: A játéknak lesz szebb és jobban zenélő fizetős változata is - lásd az egyik készítő kommentjeit a post alatt.]