Közveszélyes Munkakerülő

Könnyek szöktek a szemembe, amikor rátaláltam a CONTRA című halhatatlan Nintendo-klasszikus flash változatára. Általános iskolás koromban, '90 környékén rengeteget nyúztuk. Suli után mindig két havernál lógtunk: az egyiknek C64-ese, a másiknak Nintendója volt, meg egy rakás kultfilmjük másolt VHS-en: Rambo, Kommandó, Terminátor, Páko Keruák a halál megsemmisítő harci gépezete és társai. Így nálam az örök kedvenc NES-game természetesen nem a kis nyomi Mario volt, hanem a Contra, amiben az összes bokorban rosszarcú katona meg lézerágyú lapult, de az izomhegy kommandósunk szétlőtt mindenkit, pont mint a filmekben.

A sztori egyszerű, mint a 100-as szög: 2631-ben meteor csapódik be Új-Zéland partjainál, két évvel később pedig már el is kezdi irtani az emberiséget az Alienek arctámadóival(!) lepaktált helyi főgonosz, Red Falcon. Csak két tökös tengerészgyalogos, Bill és Lance, na meg a kifogyhatatlan "lézergolyó-vető" képes megállítani az űrlényinváziót. Pazar zene, pazar hangeffektek, kellemes retró hangulat, és néhány idegesítően nehezen lenyomható pályavégi főmonszter vár rátok. Munkakerülsére viszont nem sokáig alkalmas, ebben a verzióban sajnos csak három pálya van.

Figyelmes szemlélőknek feltűnhetett, hogy kikerült a jobboldali sávba egy kis pólóikon. Az ott elérhető online boltban lehet KMK-pólókat rendelni.

...megemlékeznek kis blogunkról, mégpedig a Három Négyzet blogon. A szerzőt a mai robbantgatós játék ihlette meg, de a képregény tanulsága örökérvényű.

Adós vagyok még a múlt heti nyereményjátékra készült pályákkal. Mivel több tucat pályamű érkezett, nem tudom mindet közölni, csak néhányat válogattam ki, kérem azok megértését, akik nem kerültek ide.

Kezdjük a sort Gyulával, aki a Meeblings című játékhoz csinált egy KMK-pályát. Itt meg is lehet próbálni a végigjátszását.

Ha mindig is szerettük nézni, ahogy különböző épületeket robbantanak fel rendkívül precízen, akkor a Demolition City a nekünk való játék. A feladatunk mindössze annyi, hogy épületeket  romboljunk le egy adott szint alá. Nehezítésként nem mindenhova rakhatunk bombát, illetve időnként figyelni kell, hogy a szomszédos épületre ne dőljenek rá a romok. Sajnos nem túl változatos a játék, ráadásul könnyű is, ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Hogy lássátok, nem egymás között sorsoljuk ki itt a szerkesztőségben a príma nyereményeket, álljon itt a 10 éves Kincses Domonkos fotója. Ő volt a szerencsés a múlt heti nyereményjátékon, anyukája kíséretében az előbb vette át a nyereményét, de mielőtt elporzott volna játszani frissen szerzett Worms 4: Mayhemével, még gyorsan lefényképeztem az Index erkélyén. Gratulálunk neki!

A Kamikaze Race csak rövid munkakerülést biztosít, de úgy gondolom, hogy kipróbálni mindenképpen érdemes. A játék lényege, hogy egy autópályán kell végigmanővereznünk saját kis matchboxunkkal, miközben kerülgetjük a többi autót, buszt és egyéb járművet. Néha át kell tévednünk a szemközti sávba, ahol a játék jobban igénybe veszi reflexeinket. A játék egyszerű és letisztult, talán ettől annyira élvezetes. Mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, és erősen kapaszkodjon a kormányába!

Megérkezett a Phage Wars sokak által várva várt második része, a Phage Wars 2. Az előző részhez hasonlóan most is több képességel felruházott sejtek ellen kell küzdenünk a dominanciáét. A játék folyamán a sejtünk képességeit fejleszthetjük, így válhatunk a leggyilkosabb genommá - ehhez egy jól átlátható felületet adtak a készítők. Ezen kívül a semleges sejtek is ideiglenes bónuszt adnak egyes tulajdonságokra. Két dolog bánthatja csak az ember csőrét: az, hogy a pályák sokszor nagyon hasonlítanak az előző részben lévőkhöz, illetve hogy összeségében nem egy hosszú darabnak számít a játék. De egy próbát mindenképp megér, és lesz ma még poszt.

A Jumpin Jacko erősen szemétparaszt kategória, és nem csak azért, mert szegény Michael Jacksonnal csecsemőket kell rabolni benne. Az alapfelállás az ősklasszikus Donkey Kongot idézi: létrákon meg platformokon kell ugrálni, és csapdákat kerülgetni. Nehezítésnek a leguruló hordók helyett mindenütt paparazzik nyüzsögnek, akik miatt a 15. szint környékén néha már lehetetlen minden kölyköt összeszedni. Ha mégis sikerül, a gyerkőcök vidám "Michael!" felkiáltással eltűnnek - ami tisztelgés a legendás 1990-es SEGA-játék, a Moonwalker előtt. (Ebben Jackónak pengekalappal, gatyaszárból hintett csillámporral, meg a suhogó zakójával kellett lenyomni a gonosz maffiózókat, és kiszabadítani pályánként X darab kislányt. Itt a folyamatos májkölözésnél csak a minden pálya végén beköszönő, majd eltűnő pixel-Joe Pesci volt idegesítőbb.)

Bonus tracknek itt egy Moonwalker és egy Moonwalker Arcade-videó (ahol Jacko már villámokat szór és robottá változik). Mindkettő flashverzió után kiált!

Előző heti rejtvényünk nyertese Ki Domi fedőnevű munkakerülőnk, nyereménye egy Worms 4: Mayhem és apróbb ajándéktárgyak (póló, toll, egyebek) a CD Projekt Kft. jóvoltából. Ezen a héten természetesen egy újabb Legjobb Választás játékot, a Rome Total Wart lehet megnyerni. Mivel ez igen baba játék, nem adom könnyen: a múlt heti könnyed feladat után átmegyek szemétparasztba a következő képpel:

Igen, ez tizenhat játék kezelőfelülete vagy eredményjelzője egymás alá másolva, mindegyiket egy régebben posztolt játékból vágtam ki. Ezek alapján kellene kitalálni a 16 játék címét és elküldeni ebbe a postaládába. Hogy valamelyest enyhítsek a nehzézségen, azt elárulom, hogy majdnem mindegyik felületen van olyan elem, amin el lehet indulni, további könnyítésként pedig a kivágott részletek a posztolás sorrendjében szerepelnek a képen (felül a legrégebben, alul a legutóbb posztolt). A beküldési határidő péntek, vagyis július 17., este 10 óra.

Coming out következik: a Guns N Roses és Michael Jackson voltak gyerekkorom nagy bálványai. A GNR-láz tombolása idején ('92), negyedikesként egy napon láttam másolt VHS-en a Terminátor 2-t (You Could be Mine, yess) és Jacko legendás filmjét, a Moonwalkert, aminek a végén Jacko űrhajóvá változik. Mivel az MTV mindig a Black or White-ot meg a Use Your Illusion klipjeit adta, a multikulturalizmus jegyében Civil Wart énekeltünk a nagyszünetben, és nyomtuk a moonwalkert, de senkinek sem sikerült. (Amúgy a mai napig ez az all time kedvenc 2 in 1 MTV-videóm, '95-ből) A kis múltidézés után természetesen flash játékokkal emlékezünk az 50 évesen elhunyt popikonra.

Michael Jackson Dance: Jacko fénykorában, Guitar Hero-utánérzéssel. Jönnek a nyilak alulról felfelé a középső sávba. Ha a jó irányt nyomod be, "Good" ikon ugrik fel, és Jacko megcsinálja az adott tánclépést. Ha az időzítésed is tökéletes ("Perfect" jel), akkor huhog mellé. Ha nem rontasz egyszer sem, a sok Perfectből kigyűlik a COMBO meg a SUPERCOMBO sáv, ilyenkor Jacko magától denszel, a pontszámláló meg pörög ezerrel. A KMK-csapat legjobb Jacko-imitátora egyébként gigászi küzdelmek és átvirrasztott éjszakák után Corruptor lett 96.750 ponttal és az összes supercombo kigyűjtésével (de a többiek is simán hozták a "kötelező" 80 ezres pontszámokat, ami nekem csak egyszer sikerült). Sajnos a Michael Jackson Dance csak 3 pályás, a Beat It-Billie Jane-Smooth Criminal mesterhármassal, bár azt írják, ha a Twitteren játszod, kapsz még plusz szinteket.

Last Dance: Klikkelj az egérrel ezerrel, mint a Diablóban, mire a rajongók teleszórják virággal Michael Jackson sírkövét. Ha a csík oldalt elérte a szivecskét, Jacko árnyéka denszelni kezd a holdfényben. Nem igazi munkakerülős flash játék, inkább csak egy szép (vagy giccses?) tisztelgés.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de az egyik legtetszetősebb point-n-click játéknak tartom a Ghostscape című horrort. Egy bátor tudós bőrébe bújhatunk, aki egy szellemjárta házban ragad. A fő cél természetesen a házból való kijutás, de ha akarjuk, a tudományos éhségünket is kielégíthetjük mindenféle bizonyítékok gyűjtésével, ami a szellemek, a paranormális dolgok létezését bizonyíthatja. Fényképezhetünk szellemeket, mozgó székeket, bögréket, vérrel írt feltűnő-eltűnő üzeneteket a falakon. Keresgélés közben pár fejtörő is vár ránk, amik azonban feltétlenül szükségesek kijutásunk érdekében. A játék remek grafikájával és mozgó képi világával, valamint zenéjével, hanghatásaival remek hangulatot teremt, habár nem túlzottan nehéz. Még erre-arra elkalandozva is egy óra alatt lazán végigjátszható, de mindenképpen megér egy misét. (Egy misét, értitek? Misét!)

Amennyire egyszerű, annyira jó logikai játék a Tower Blaster. A lényeg, hogy adott méretű építőelemekből tornyot építsünk úgy, hogy az alaptól a csúcs felé haladva egy kisebb és kisebb elemeket használunk. Ez eddig nagyon egyszerűnek tűnik, igaz? A dolog lényege azonban az, hogy az ellenféllel (merthogy nem magunkban játszunk) kell cserélgetnünk a építőkockákat. Amit mi kiveszünk a toronyból azt az ellenségnek kell használnia, amit ő vesz ki, azt pedig nekünk. Azt említettem már, hogy egy "kész" toronnyal indulunk és hogy az elemei össze-vissza van keverve? És azt, hogy az ellenfél tornyát a játszma végéig nem láthatjuk? Fontos még, hogy az elemek cserélődnek, tehát amit kiveszünk a toronyból, annak a helyére kerül az új. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Jó stratégiával, némi szerencsével végig lehet vinni.

Egy roppant érdekes és szórakoztató öszvér a Get Off My Planet! Műfaját tekintve sci-fi stratégiai lövegtorony, vagy talán lövegtorony stratégiai sci-fi, vagy ezek ismétlés nélküli permutációja. Hogy miért? Mert több műfaj jellemzőit tudhatja magáénak. 2355-ben járunk, éppen megválasztottak minket a Világelnöknek, és hogy nagyot domborítsunk, sebtiben nekilátunk felfedezni és meghódítani az univerzumot. Pechünkre a kiszemelt bolygóra érkezésünk után csupán másodpercekkel egy másik faj is bejelenti igényét. Az ádáz küzdelem kezdetét veszi… Az ellen hullámokban támad a szélrózsa minden irányából, a támadások elhárításának érdekében különböző fegyvereket telepíthetünk. Ez eddig egy mezei tower defense játék, de itt jön a csavar. A városunkat folyamatosan fejleszteni kell, hogy a növekvő népesség megsarcolásával pénzhez juthassunk, amiből farmot (etetni kell a népet), erőművet (energia kell a fegyverekhez), bányát, miegymást építhetünk, kutatásokat végezhetünk, hogy elérjük egyik célunkat, a planéta terraformálását. Ehhez az idegeneknek is lesz pár szavuk, szóval fel kell kötni a felkötnivalót. A játék bitang nehéz, legalábbis így hajnali fél egy fele, úgyhogy szép, magas ívű munkakerülésre alkalmas.

Kicsit a Lemmings című klasszikusra emlékeztetett engem a Water Werks, ebben is az a cél, hogy a pályára beözönlő, agyatlanul közlekedő kis lényeket a célba juttassunk. A játékban azonban nincs közvetlen hatásunk a kis bigyókra, csak a környezeti elemeket változtathatjuk egy nagy slag segítségével. Kicsit szokni kell a kezelését, de ha belejön az ember, egész szórakoztató tud lenni.

Előző heti rejtvényünk nyertese Vajda István, nyereménye egy Test Drive Unlimited és apróbb ajándéktárgyak (póló, toll, egyebek) a CD Projekt Kft. jóvoltából. Ezen a héten egy újabb Legjobb Választás játékot, a Worms 4: Mayhemet lehet megnyerni, egy kicsit formabontó nyereményjáték keretében. Hogy kicsit enyhítsem a képes szemétparaszt feladványokat, a feladat ezúttal roppant egyszerű:
1. Keress az archívumban egy játékot, aminek van pályaszerkesztő funkciója.
2. Készíts egy pályát, amiben szerepel a „KMK” felirat.
3. Küldd el a pálya linkjét vagy egy képet az alkotásodról ebbe a postaládába.
A legkreatívabb megoldásokból galériát is készítek, de ez persze nem befolyásolja a nyereményjátékot, minden pályázó azonos esélyekkel indul. A beküldési határidő péntek, vagyis július 10., este 10 óra. [UPDATE: Egy ember több pályaművel is nevezhet.]

A point-n-click játékok szerelmesei méltán imádják Zeebarf játékait (Visitor, Small Favor, és persze a Reemus-saga első és második része), mert nemcsak tökéletes a játékmenet, izgalmasak a fejtörők, hanem általában legalább kétféle befejezés, képi és verbális humor is jellemzi őket. Épp ezért örültem meg a Reemus sorozat harmadik részének. A játéknak ezúttal is két lezárása van, ám az elágazás most nem a végére, hanem az elejére jutott, ettől még izgalmasabbá vált. Számomra azonban kicsit csalódás volt, hogy a korábbi nehézségéből jócskán veszített a játék, könnyen kitalálható, mit kell tenni, fejtörést talán csak egyszer okozott. És, ami számomra szokatlan, két-három bugot is találtam a végigjátszás során. Ettől függetlenül nagyon kellemes, szép grafikájú, szórakoztató játék, tíz-húsz percig remek kikapcsolódást nyújt.
[alternatív link]

Már-már szemétparaszt játék a Rabbit Wants Cake, amiben egy távirányítható nyulat kell eljuttatnunk a pálya végén található tortához. A történet persze nem ilyen egyszerű: ugyanis a parancsokat előre kell megadnunk a nyúlnak, így a tüskékkel tarkított pályákon jó néhány próbálkozásba telik, mire eljutunk a célhoz. Ettől függetlenül remek kis játék, és ha az embernek van hozzá türelme, akkor tartós is.

A C64-et idéző grafika és a könnyed kísérősztori miatt a How to Raise a Dragonnak mindenképpen helye van itt a blogon. A játék során egy sárkány életét követjük végig, miközben egyre többet tudunk meg ezekről a rejtélyes állatokról. Az egyszerű irányításról és a játékmenetről szintén a Commodore korszak juthat az eszünkbe. Nem túl hosszú darab, de egy próbát bőven megér.

Nem túl régen írtam az Obama-kalandok első három részéről, ím, megérkezett a negyedik is. Obamának ezúttal egy patkányképű ürgét kell megtalálnia, bár számomra nem igazán világos, hogy miért is. Viszont ismét egyszerű a játékmenet, kellemesen humorosak a beköpések (javaslom beszélgetni a szereplőkkel), szóval legfeljebb tíz percnyi kikapcsolódás annak, aki szereti a point-n-click műfajt, mindenféle megerőltető agytorna nélkül.

Disztrojban mindenképpen rendhagyó darab a Sparks and Dust című műremek. Egy magányos hősként kell végigjárnunk egy meglehetősen furcsa, bizarr világot ahol mindent, szinte mindent felhők borítanak, és természetesen mindent, de tényleg mindent ellep az ellen. Fegyverünk csupán egy van; saját magunk. Öklünk sziklakemény, lábainkat bármely szöcske vágyakozva mustrálná. Ha felugrunk, a magasból zuhanórepülésben lesújtva tudjuk ellenségeink fejét, vagy éppen a talajt beszakítani, ahol mindenféle vicces dolgot találunk, feltéve, hogy kellően nagyot sikerült ütni. Titkos barlangok, átjárók, bonuszok és persze némi pénzmag lapul szinte mindenhol. A grafika remekre sikerült, a zene is elmegy. Az irányítást némileg szokni kell, de bele lehet jönni. Amire érdemes odafigyelni az az, hogy a gigászi ütéseink nyomán besüppedő talajról bizony igen nehéz felugrani a fejünk felett hívogatóan lebegő platformra.

Ugyan reklámcélú játék a Diplomátnekem – the game, súlyos vétek lenne kihagyni a blogból, hiszen központi témája a vizsgakerülés. Vagyis az, hogy miként lehet végigbukdácsolni egy felsőoktatási intézményen a lehető legkevesebb tanulással és legtöbb bulizással. Az ötlet remek, csak a kezelőfelület kicsit kényelmetlen: csúszkákkal kell beállítanunk, hogy az időnkből mennyit fordítunk tanulásra, munkára, sportra, bulira és pihenésre, de ez a csúszkarendszer nagyon rugalmatlan (például kettőt egyszerre nem lehet mozgatni). Ezt és a ronda üzenetablakokat leszámítva nagyon kellemes gazdasági menedzserprogrammal van dolgunk: a félév során lassan fel kell tornásznunk három tantárgyból a tudásunkat úgy, hogy közben nem csökken nagyon a népszerűségünk (vagyis bulizunk is rendszeresen). Félév végén vizsgáznunk kell, ami úgy néz ki, hogy a százalékban megadott tudásszintünkhöz véletlenszerűen klikkelünk egy vizsganehézséget (nyilván minél kisebbet, annál jobb). A buli a pénzt viszi, amit munkával lehet keresni, ami viszont lefáraszt, és ha nem vagyunk pihentek, lassabban tanulunk, meg a tanulás egyébként is csökkenti a népszerűségünket – szóval van itt baj elég, nehéz jól belőni a kényes egyensúlyt. De nem lehetetlen, és a mákfaktor is a segítségünkre lehet: diadalmas pillanat volt például, amikor Hancu kolléga 7, azaz hét százalékos tudásához kidobott egy 1, azaz egy százalékos nehézségű vizsgát.

Első látásra a Jenga nevű játék jutott eszembe a Stackle című remekműről, és nem véletlenül, hiszen a cél itt is ugyanaz: a meglévő torony elemei segítségével minél magasabbra eljutni, anélkül, hogy művünk összedőlne. Az építmény tetejére helyezett elemek egészen addig nem használhatóak újra, amíg nem érünk újabb szintre. Aki kedveli a műfajt, jól fog szórakozni vele.

A héten már nem vagyok, ezért konzervposztok fognak élesedni a következő napokban (nagy köszönet értük a helyetteseimnek is). Tudom, hogy mindenféle nyereményeket kell eljuttatnom az illetékeseknek, például a tegnap említett pólókat vagy a játékpályázat nyerteseinek a játéknyereményeket, de még egy hét türelmet kérek mindenkitől, kicsit összetorlódtak a napjaim (londoni zsíroskenyértúra, VOLT, Balaton Sound – nehéz az újságíró élete). Addig is álljon itt egy kép a KMK nyeremények számára rendszeresített dobozából. Mint látni, éppen csurig van a láda, ami egyrészt a CD Projektnek köszönhető, aki elküldte a következő 10 hét rejtvényeinek nyereményeit (megfejelve minden játékot egy-egy pólóval, tollal és más apróságokkal), másrészt Index anyámnak, a drága jó sales-esek ugyanis a minap indexes bögrékkel és könyvekkel halmoztak el, hogy a játékpályázat 4-8. helyezettjeinek is jusson valami kis vigaszdíj.

Az előző két részhez hasonlóan, az Epic War 3 is megérdemli, hogy beszéljünk róla. Ebben az eposzi fejezetben nagyon vegyes játékelemekkel találkozhatunk. Hősünk fejlődése (legfeljebb 30 szint) során lényeket és bónusz támadó kártyákat gyűjthetünk. Ezt körökre osztott játékmenetben kell véghez vinni, ahol minden körben a saját tartományunkkal határos ellenséges várakat támadhatjuk, illetve ők is visszatámadnak. A játékban aranyat is kapunk egy-egy küzdelem után, amit a már meglévő kártyák fejlesztésére fordíthatjuk. Ezzel növelhetjük például az adott lények populációját, és hogy milyen sűrűn termelődhetnek újra. A kártyák között van tűz, víz és föld elemű, illetve két mágikus kártya. Ezek mindegyikében van egy Titan kártya, ami csak egy lényt ad, és nagyon sokat kell rá várni, de a játék során az ellenség előszeretettel alkalmazza, így hát nekünk is érdemes így tenni. Amint végigjátszottuk a játékot egy hősünkkel, nyílik egy olyan lehetőség, hogy egy másik hőssel bővítsük az eddig megszerzett és fejlesztett kártyákat, és körön kívül támadhatunk öt barlangot, amiben mindig található legalább egy Titan lény az ellenfél oldalán (és elvileg nehéznek számít).