Közveszélyes Munkakerülő

Könny szökik a szemembe, drága munkakerülő kollektíva. Alig 15 hónapja ígértem meg, hogy lesznek KMK-pólók, és máris megvalósul mindannyiunk álma, a bombermannal ékesített ruhadarab, minden valamirevaló flashjátékgeek vágyainak netovábbja! Annyira finisben van már a projekt, hogy nemcsak a minták készültek el, hanem az első pólók is:

Az első darabokat a tavalyi kérdőívet visszaküldők között kisorsolt szerencsések kapják, őket már postán értesítettem. A többiek rénes magyar forintokért rendelhetnek majd ilyet a szélesnagy világszőttes segítségével, egy-két héten belül kikerül egy ugróhivatkozás a jobb oldalra, de akkor majd úgyis szólok megint.

Régen volt Nitrome-játék a blogban, mert az utóbbi időben nem voltak nagy dobásai a fejlesztőknek, de most a Double Edged című csodával alaposan megleptek. Verekedős akciójáték a kicsike, és nagyon ismerős volt valahonnan már az első pályán is, aztán amikor megjelentek zsákos kis manók, rögtön beugrott: hát ez egy Golden Axe klón! És akárcsak abban a régi klasszikusban, ebben a programban is hátasállatokra pattanhatunk, hogy úgy irtsuk az ellent. Viszont nem ez vett le a lábamról, hanem a környezet: a mitológiabeli Görögországban járunk, Midász király, a Kolosszus, és még jó néhány hérosz tiszteletét teszi az ellenséges táborban. A grafika pedig imádnivaló, mint mindig, különösen az, ahogy felkapjuk az erdőben kószáló vaddisznókat és a támadó katonákhoz vágjuk őket.

Könnyed és aranyos játéknak tűnik elsőre a Use Boxmen. Egy pálcikaemberrel kell eljutnunk a pálya végén lévő dobozig, ebben pedig a barátai vannak segítségére, akik futnak, vagy egymás segítségével ugranak. Aztán ahogy haladtam előre, úgy változott a kép, a képen látható pályánál kezdett esélyessé válni a szemétparaszt címkére. Összesen 14 pálya vár minket - kár, hogy nem lehet visszamenni egy korábbi pályákra, csak ha elölről kezdjük a játékot, így összességében csak egy négyest kap.

Fizetős játékot ritkán teszek ki, de a Zigmond III-at muszáj posztolnom, annyira jól összerakott program. Játéktechnikailag nem nagy kunszt, mert egy Sokoban-szerű logikai ládatologatós játék, viszont a kivitelezése nagyon baba. A grafika, a kezelőfelület az órával, a főhős detektív, a zene nagyon egyben van. És 20 pálya ingyenesen játszható, csak az 50 pályás teljes verzióért kell fizetni.

Az előző havi rejtvény nagy sikerén felbuzdulva heti nyereményjátékkal tér vissza a rejtvényrovat. A következő 10 hétben egy-egy pc-s játékot lehet majd nyerni a KMK-n, ezeket a CD Projekt Kft. ajánlotta fel, áldassék a neve. A játékok a Legjobb Választás sorozatból érkeznek, ami azt jelenti, hogy nem a legújabb programok lesznek, hanem egy-két éves, viszont nagyon jó játékok. Kezdetnek például a Test Drive Unlimited (minden játékhoz póló és kisebb ajándéktárgyak is járnak).

A rejtvényen mindig fogok majd variálni kicsit, de a mostani még hasonló az előzőhöz: a fenti kép 8*2 kisebb képből áll össze, mindegyiket a blog eddigi terméséből nyestem ki. A feladat megtalálni ezt a 16 játékot, persze vannak azonnal felismerhetőek és keményebb diók is. Továbbra is áll, hogy aki a kommentekben elspoilerezgeti a címeket, azt kíméletlenül és figyelmeztetés nélkül kimoderálom. Az oldalsó keresődoboz segíthet, ha van valami nyomotok, amin el tudtok indulni, de ez a kereső akkor működik igazán jól, ha csak egyszavas keresésekre használjátok. A megfejtéseket ebbe a postaládába kérem, a beküldési határidő jövő péntek, vagyis július 3., este 10 óra.

Szobából szabadulós játék szerepelt már néhány a blogon, nekem igazi kedvencem a Skutnik-féle sorozat volt, de általában is kedvelem ezt a típust. A Medallionsra a szép grafika miatt figyeltem fel, aztán már nem tudtam abbahagyni, csak halk anyázások kedvéért. Talán az egyik legnehezebb, legösszetetebb játék, amit valaha játszottam a műfajban, sok fejtörővel, apró kis részletekkel, fel-alá rohangálással, de mindvégig nagyon-nagyon logikusan felépítve. Jó sok időt sikerült vele elverni (tanulás helyett persze, hogy a fene egye), és mikor végre kijutottam, roppantul örvendeztem neki. Csak igazán elszántak próbálkozzanak vele.
[alternatív link]

Ahogy ígértem, máig lehetett még megfejtéseket küldeni a júniusi KMK-rejtvényre. Marha sok helyes megfejtés érkezett, riszpekt mindenkinek, aki összebogarászta a képdarabkákból a 16 játékot. Volt, aki az utolsó pillanatokban küldte be, de a többség már az első héten elkészült a megfejtéssel. Úgyhogy ezen – és a nyereményjáték sikerén – felbuzdulva holnaptól folytatódik a rejtvény. Sőt, heti rejtvény lesz, nem akármilyen nyereményekkel! Részletek holnap, addig is jóccakát.

Mi?

Ja, hogy kik nyertek?

A magnós táskának Hannus Erika, az invaderses jégkockatartónak Bartók Dávid, a kaktusztollnak Hoffmann Gergely örülhet. A nyerteseket értesítettem, nyereményüket postán kapják meg. A Frogdesign Shopnak pedig még egyszer köszönet a nyereménytárgyakért.

A KMK-n bemutatott játékok jelentős része nem való óvodásoknak és kisiskolásoknak, mert megabájtszám folyik bennük a vérvörös pixel. A Pupzzle viszont kifejezetten a kisebb gyerekeket szólítja meg. Point-n-click kalandról van amúgy szó a szokásosnál jóval egyszerűbb feladatokkal, apró nehézséget csak a pályánként hat csont összeszedegetése jelenthet. A grafika szép, a főhős pedig egy aranyos kutyus, őt kell minden helyszínen boldoggá tenni. Gyerekjáték kategóriában jár neki az öt pont.

A Pingz jó példa arra, hogyan lehet egyszerű ötlettel szórakoztató játékot csinálni. Egy golyóval kell összegyűjtenünk pályánként megadott számú pénzt, de csak néhányszor (vagy esetleg csak egyszer) lökhetjük meg a golyónkat, ami egy idő után lelassul, majd megáll. Meg kell tehát tervezni, milyen szögből lökjünk, melyik falon pattantjon a golyó, és persze vannak speckó pályaelemek is amiket ki lehet használni, például a flipperekből ismert golyópattintó körök. Az 50 pályával elég sokáig el lehet szórakozni, de a kivitelezés kicsit puritán, ezért kap csak négyest.

Egy Xbox Live-os sikerjátékra, a Geometry Warsra emlékeztetett engem nagyon a Vector Effect, de a flashjátékok között is találunk hozzá hasonlókat. Például az Amorphoust vagy a Death vs. Monstarst: ezek az önfeledt disztroj játékai, amikben egy kis játéktérben kell szörnyeket ölni, illetve kikerülni őket. Ahogy haladunk előre, fejlődhetünk, és persze a Szörny Rt-nek egyre durvább részvényesei bukkannak fel. A Vector Effect egy jobban sikerült darab a műfajban: első blikkre nagyon nehéznek tűnik, aztán az ember kezdi kiismerni, és rájön, hogy ha jól pakolgatja a fejlődési pontjait, és okosan használja ki a teljes képernyőt lepucoló bombáit, egész messzire el tud jutni a játékban.
[alternatív link]

Néhány napja szerepelt a blogban a Paint that shit gold című program, ami nem volt igazi játék, viszont remekül lehetett vele munkát kerülni. A szoftverrel bármilyen weboldalt átfirkálhat a játékos, ami elég volt nekem ahhoz, hogy rögtön hirdessek egy kisebb versenyt, és alkotásra buzdítsam a mélyen tisztelt publikumot. Nem is haboztatok virtuális festékszórót ragadni, és a következő csodás műveket alkottátok (zárójelben az alkotó neve):

Emlékeztek még a Gravitee-re? Gravitációval rendelkező bolygók között kellett egy krikettlabdát a kapuig eljuttatnunk. A Gravitex 2-ben ahhoz hasonlóan kell a labdát egy portálig ellőni, miközben a különböző tereptárgyak gravitációs mezőit is illenék kikerülni vagy felhasználni. Nehezítésképpen érméket is gyűjtenünk kell a sikerhez. Száz előregyártott pálya, egérrel és billentyűvel is működő vezérlés, valamint beépített pályaszerkesztő emeli még a játék fényét. A zombigyilkoláshoz szokottak bele se kezdjenek, állítgatós-próbálkozós, sokszor újrakezdős game, talán azért is imádtam.
[alternatív link]

Éééés, ezzel a pillanattal lezártam a szavazást az I. KMK Játékpályázat műveire, már csak az eredményhirdetés van hátra, illetve természetesen a nyerteseknek a díjeső. Úgy tűnik, a KMK látogatóinak véleménye egyezik a véleményemmel, mert kottára azt a rangsort állították fel, amit én magamban. Ez pedig a következő (zárójelben az alkotó, utána a megszavazott pontátlag):

1. Flapo (Dobos Bence): 3,8
2. Space Pixels (Gyökeres Vilmos): 3,6
3. Savage Shapes (Matzi): 3,5
4. RE Match-3 (Van): 3,3
5. Asteroids 4K (Soothsayer): 3,2
6. Bunch (NightH): 3,1
7. Aknakereső (Lexand): 2,1
8. Kő Papír Olló Tenisz (Madafaka): 1,6

Tehát a dobogó legfelső fokára a Flapo alkotója állhat fel, ezüstérmes kevéssel lemaradva a Space Pixels, harmadik a Savage Shapes. Ezen túl azonban felhívnám a figyelmet az erős középmezőnyre: a 4-6. helyezetteket egyetlen tized választja el egymástól, és mindegyik bőven hármas átlag fölött van, ami dicséretes, hiszen a legjobb játék sem érte el a négyes átlagot (ez azért talán picit jelzi az olvasók szigorúságát is). Mint korábban írtam, teljesen elégedett vagyok a felhozatallal, első játékpályázatnak ez teljesen jó volt, a cél jövőre felülmúlni ezt, reményeim szerint főként a jelentkezők számában. Minden nevezőnek nagyon köszönöm, hogy jelentkezett, bátorságukat mindenképpen honorálom egy kis emlékkel, az első három helyezett pedig az ígért dobozos játékokat kapja – hogy ki milyet, azt a napokban leegyeztetem velük (mert nyilván nincs értelme xboxos játékot adni annak, akinek pc-je van), és a blogra is megírom. A közönségnek pedig köszönöm, hogy bundagyanú, flamewar és egyéb botrányok nélkül, nagyon kulturáltan vett részt a kezdeményezésben. A kommentekben pedig jöhetnek javaslatok a II. KMK Játékpályázatra (mit kéne még, mit kéne máshogy, min ne változtassak, satöbbi).

Régi adósságot törlesztek ezzel a bejegyzéssel: végigjátszottam végre a Gemcraft Chapter Zerót. Quod erat demonstrandum, a képen az utolsó pálya, most már nyugodt szívvel értékelem a játékot (akik gyűlölik a lövegtoronyjátékokat avagy tower defense-eket, nyugodtan lapozzanak). Aki követi a blogot, tudja, hogy a linket már pár hónapja kitettem, csak akkor még nem lehetett értékelni. Több mint 350 komment azért így is jött hozzá, közben a játék a Kongára is felkerült, és a premier előtti napokban sikerült interjút készítenem a magyar fejlesztővel, Hargitai Péterrel.

Már csak a játékról kéne mondani valami okosat, de nehéz anélkül, hogy ömlengenék. Először is, nem láttam még flashjátékot, ami ilyen hosszú időre lekötött volna. Az utolsó pályával éppen századik szintű lettem, és még bőven lehet tovább fejlődni, amuletteket keresni, plecsnikre ráhajtani, és hasonlók. 78 pálya van a játékban, és néhány a főszörnyes helyszín kivételével mindegyiket 10, azaz tíz különböző játékmódban játszhatjuk végig. A hagyományos szörnydarálás mellett akad olyan, ahol időre kell teljesítenünk, olyan, ahol kisebb szörnyek támadnak nagy számban, van olyan, amiben egy szörnyet sem engedhetünk be az út végén levő bázisra, és persze akadnak a hagyományos mód tovább nehezített verziói. Emellett a játékmenetbe is bekerültek jelentős újdonságok, például a tornyok mellett már csapdákat is rakhatunk az útra, és drágaköveinket különböző hatású szentélyekben is feláldozhatjuk. Ez a két elem nagyot dobott a programon, és elejét vette a TD játékok legnagyobb problémájának, a monotonitásnak. A másik probléma az volt, hogy a korai verzió túl nehéznek bizonyult, ezt egy hamar érkező patch orvosolta. Más téren nem nagyon tudok belekötni a programba. De úgy tűnik, mások sem: ha a Kongán rákattintunk a „Highest rated games” feliratra, vagyis a közönség által legjobbnak ítélt játékok listájára, az első helyen a Gemcraft Zero áll (legalábbis e sorok írásakor), a harmadik pedig az előző Gemcraft. Tizenhatezer játékból.

Peti a következőt nyilatkozta áprilisban: „A játék tervezésénél az volt a két legfontosabb elv, hogy annak ellenére, hogy hosszú a játék, legyen minél változatosabb, illetve hogy a kezdő játékosoktól a legelszántabb profikig mindenki megtalálja benne a neki megfelelő kihívást.” Szerintem a folytatás maradéktalanul megfelelt ennek az elvárásnak. Különösebb bátorság nélkül jelentem ki, hogy a Gemcraft Zero a legjobb lövegtoronyjáték, és olyan monumentum a flashjátékiparban, ami megérdemli a világhírt. A 2010-es Flash Gaming Summiton a helye, hogy szépen megnyerje a stratégiai játékok kategóriájában a fődíjat.

Az utóbbi hetekben több olyan játék volt, amiben minden pályán meg kellett találnunk valamit. A Hoshi Sagában ugye egy csillag volt ez, a ClickPLAY-ben egy play gomb, a The X-spotban egy X. Itt az újabb versenyző, a Me and the key, amiben – minő fantázia! – egy kulcsot kell megtalálnunk minden pályán. Egyszer végig lehet pörgetni, de sok újdonságot nem hozott a műfajba.
[alternatív link]

A point-n-click műfaj szerelmesei jól fognak szórakozni a Tower Core című remekkel. Adva vagyon a nemtomhanyadik évszázadezred és biza jönnek a fránya idegenek, hogy elfoglalják a Földet. Azt mondjuk nem tudom, hogy egy szem asztal méretű űrhajóval ezt hogyan kívánták kivitelezni, mindenesetre a földi riasztók bekapcsoltak és a mi feladatunk az ellen elpusztítása egy roppant egyszerű módon; bekapcsoljuk az elhárító ágyút. A cselekményben itt következik be a bonyodalom, mert az elemek kimerültek és Duracell legyen a talpán, aki egy ekkora kütyüt meghajt. Feladatunk tehát az telepek feltöltése, de ez már nem olyan egyszerű, mint az elsőre hangzik. Nem is nagyon értem, ez eddig hogyan kerülhette el a figyelmünket, annyira jó a játék. A grafika nem különösebben megragadó, viszont a játék meglehetősen bonyolult néhol, ezért alkalmas hosszabb munkakerülésre is.

A kommentekben már ki lett vesézve kicsit az Upgrade Complete, de van annyira jó játék, hogy egy külön posztot érdemeljen. Ránézésre csak egy egyszerű disztroj, ahol űrhajónkkal lőjük az ellenséget, az érte kapott pénzt pedig felszedjük, ebből fejlesztve járművünket. Azonban itt nemcsak a járművet lehet, illetve kell fejleszteni, hanem magát a játékot is, így egyre szebb lesz a menü, maga a játék, és a végefelé még a zene is felcsendül. Remek ötlet, egyedi megvalósítás.

Itt a Wx3 Lab másik, szerintem remekül sikerült játéka, a Planet Defender. A stílusát tekintve leginkább a lövegtornyos stratégiákra hajaz. A grafika ismételten nagyon tetszetős, a zene is rendben van. A fejlődési rendszer egy kicsit gyenge, de azért van. Az idegenek több hullámban érkeznek, egyre több és erősebb csapattal, és tőlük kell megóvni szeretett planétánkat. A legfontosabb dolog, hogy ha a földi populáció nullára csökken, a játéknak vége, vesztettünk. Ezen felül a lakosok száma nagyban meghatározza a bevételeinket, amiből fegyvereket, bunkereket építhetünk. A játék már legegyszerűbb fokozaton sem könnyű, így szerintem hosszasabb munkakerülésre is alkalmas lehet.
[alternatív link]

Volt valaha egy mesterlövés rovatunk, ami méltatlanul tűnt el a süllyesztőben. Most, hogy szorgos segítők támogatják a blogot, lesz időm feléleszteni a rovatot, úgyhogy küldhettek megint képeket a posztolt játékokban elért kimagasló eredményről vagy egyszerűen csak vicces szituációkról. Kezdjük a feltámasztást Thomas Crown fedőnevű munkakerülőnk képeivel, amiket emberünk a The Last Stand 2 pályáin lőtt. „Az egyik azt mutatja, amint egy lövéssel 8 zombit sikerült felnégyelni, a másik kép pedig azt igazolja, hogy 136 játékbeli nap alatt összesen 10496 zombit öltem meg” – írja az elkövető. Gratulálunk neki.

A nemrég posztolt Iron Maiden Flight 666-hoz hasonlóan a Paint that shit gold is marketingcélú "játék", és szintén egy zenekart reklámoz. Az idézőjel a kivitelnek szól: nem hagyományos értelemben vett játékról van szó. Igazi cél nincs, az általunk kiválasztott weboldalt festhetjük össze különféle ábrákkal, betűkkel, majd ha tetszik, elmenthetjük a galériába (ahol természetesen mások műveit is megnézhetjük). Munkát kerülni ezzel is lehet, úgyhogy meg is hirdetjük a nagy KMK-összefirkáló versenyt. Küldjetek képeket a KMK egy tetszőleges posztjáról - természetesen az összefirkálás után -, és adjatok műveteknek címet is. A legjobbakról külön posztban emlékezünk meg.

Ficsor Gergely kétszer szerepelt már játékaival a blogban, most újabb alkotást küldött, ami a Laserworx címet kapta a keresztségben. „Ezúttal egy űrbázison kell tevékenykednünk, ahol ki kell gyújtanunk az összes lézercellát a lézersugarak segítségével. A lézersugarak a lézerpontokat kötik össze, ezeket a lézerpontokat mozgathatjuk. Később persze több mozgatható elemmel is találkozhatunk, mozgatható falakkal, lézercellákkal, és padlóelemekkel. Előfordulnak anti-lézercellák is, amelyeken nem kell átvezetnünk a lézersugarakat. Kipróbálva sokkal egyszerűbb, mint leírva” – írja az alkotó. Hát nosza, próbáljátok ki, a 180 pálya már kilóra is elég sok – és tulajdonképpen ez az egyetlen bajom a programmal. Kicsit úgy éreztem, hogy a kevesebb több lett volna, mert a pályák között így óhatatlanul akadnak nagyon hasonlók.

Remek darab az Ultimate Assasin 2 nevű játék, amiben egy merénylő bőrébe bújva kell megölnünk a főnököt anélkül, hogy a testőrei észrevennének, majd ezután a kijáraton elhagyni a terepet. Csak két képesség van segítségünkre, a láthatatlanság és a gyorsabb futás, ráadásul ezek rövid ideig használhatóak. 18 pálya, némelyik már-már szemétparaszt, de mind teljesíthető. Csak meg ne lássanak!
[alternatív link]

A területszűkítős játékokra volt már néhány példa a blogban. Tudjátok, ez az a műfaj, amikor a játéktérben mindenféle bigyók mozognak, és a bigyók körül kell leszelni kisebb-nagyobb darabokat a játéktérből, amíg el nem érünk egy meghatározott méretet. A Fat Slice ennek szép példája, a maga 16 (+ néhány meglepetés) pályájával nem tűnik nagy vaszisztdasznak, de meglepően sok kihívást rejt. A későbbi pályákkal kiérdemelte a szemétparaszt taget (a dinoszauruszosnál feladtam), a grafikája viszont nagyon bejött – tetszik, hogy a szeletelt játéktérben olvashatók az instrukciók.

Bár sokan ki nem állhatják a kongás cuccokat, a viszonylag friss (egész pontosan május 10-i) Starcom elég jónak ígérkezik. Egy csillagbázis egyetlen hajójaként kell felfedeznünk a galaxist és megvédeni a bázist, technológiákat szerezni. Mindezt féregjáratokon keresztüli utazásokkal tudjuk megtenni, ám előbb ehhez el kell csórni a megfelelő technológiát egy rommá lőtt ellenséges hajóból. Hajónkat egyrészt az ellopott technológiákkal, valamint a csatákban szerzett kreditek fejében vásárolt cuccokkal lehet fejleszteni. Meg kell találni az egyensúlyt a reaktorunk kapacitása és a tűzerő, valamint egyéb képességek között. Egyetlen hibája talán az, hogy maga a játék nem méretezhető át, így komoly kihívást jelenthet nagyobb felbontással és gyengébb látással megáldott munkakerülőknek. Némi angoltudás elengedhetetlen, mivel küldetéseket kell teljesíteni és az ehhez szükséges információkat, utasításokat a csillagbázistól kapjuk.

Marketingcélú játékokat nem sűrűn posztolunk, de az Iron Maiden Flight 666-tal kivételt teszünk, mert magasra tette a mércét. Szórakoztató, kellemes játék, némi szemétparaszt beütéssel. A cél mindössze annyi, hogy az új turné főbb állomásain megszerettessük az emberekkel a zenekart. Ezt a repülőből kidobált hangszórókkal érhetjük el. Van fejlődési rendszer, tíz pálya, az aláfestő zene pedig természetesen a Maidentől származik. A szinteket teljesítve extra tartalmakat érhetünk el, melyek a játék főmenüjében válnak elérhetővé.