Amzso küldte be a The Cryptic Canvas linkjét, átkozom is a nevét. Egy hatalmas, zoomolható képen kell 50 filmcímet megtalálnunk, amiket igencsak furmányosan (néha szójátékok formájában) rejtettek el. Fél óra alatt húszat találtam meg, aztán tíz perc alatt még egyet – érzem, hosszú lesz ez a nap. A játékhoz kell némi angol nyelvtudás és filmes ismeret, az viszont nagy segítség, hogy a készítők csak az elmúlt 20 év filmterméséből válogattak.
A Burger Tycoon marha nehéz játék, de lehetetlen megunni. Először szóját kell termesztenünk, majd teheneket felhizlalni, levágni, hamburgerbe darálva eladni, végül a vállalatvezetőkkel örülni a profitnak (jó esetben). Csak a nehézsége miatt kapott 4-est, egyébként 5 pontot érdemelne.
Az egyik legpatinásabb flashjátékszéria kapott új folytatást a Shift 4-gyel. Az első és a második rész még logikai játék volt, a harmadikkal azonban kicsit a kalandjátékok felé mozdult el a sorozat, és ez a törekvés a negyedik részen is tetten érhető. Továbbra is fekete-fehér világban kell furmányos pályákon átjutnunk úgy, hogy néha színt váltunk (Shift gomb), és most is oda-vissza lehet mászkálni az egyes helyszínek között, akár csak az előző folytatásban. Újítás viszont, hogy most már több szereplőnk is van, közöttük is váltogatnunk kell (Ctrl gomb), és természetesen sokszor az egyik hős juttatja tovább a másikat, például egy kapcsoló nyomva tartásával. Szerintem ez az eddigi legnehezebb Shift, de ez nem tesz rosszat neki: izzasztó, de azért teljesíthető kihívásokat rejt a három fejezetre bontott sztori, jár neki az 5 pont.
[alternatív link]
Merem állítani, hogy a Crunchball 3000 jelenleg az egyik (ha nem a) legjobb sportjáték az interneten. Maga a háttértörténet (ami ebben a műfajban egy kicsit szokatlan) is érdekes: a harmadik évezred végére betiltották az összes sportot a Földön, de az embereknek hiányzott ez a fajta izgalom, így végül a kormány alkotott egy új játékot, amit egyedüliként engedélyeztek: a Crunchball 3000-et.
A játék rém egyszerű: tízfős csapatok küzdenek egymás ellen, a cél a labda eljuttatása az ellenfél kapujába. Természetesen van karrier mód, ahol a negyedosztályból kell feljuttatnunk csapatunkat egészen az élvonalig, de akár játszhatunk a gép vagy a barátunk ellen is. Remek a grafika, élvezhető a zene, valamint flashjátéktól szokatlan módon változtatható az irányítás.
Mindig öröm, amikor magyar játékról számolhatunk be, ezúttal Roland (alias Smartcode) küldte be első művét, a Liquid Measure-t. Ötletes logikai játékkal van dolgunk, amiben csövekből érkező vízzel kell tartályokat teletölteni – a számok jelzik, melyik csövön hány egység érkezik, illetve hogy melyik tartályba hány egységet kell tölteni. A kihívás a tartályok és a csőelemek ügyes elhelyezésében rejlik. Az ötlet remek, de a kivitelezés még hagy kívánnivalót maga után - amennyiben egyáltalán nincs zene és hang -, illetve nekem túl könnyűnek tűntek a pályák. Ezzel együtt, mivel első játékról van szó, ösztönzésként adok egy négyes alát.
[alternatív link]
Az egyik legrondább halál a karoshi, amikor a túlórázásba halunk bele. Nem csoda, hogy a Karoshi: Suicide Salaryman folytatásában, a Super Karoshiban is egy életunt dolgozót kell a túlvilágra vezetnünk. Szerencsére a második rész nemcsak 60 új pályát, hanem számtalan új ötletet is tartalmaz, így garantált a kellemes munkakerülés.
Többen hiányoltátok az agyatlan disztrojt, íme. Lassan két éve jelent meg a blogon az Endless Zombie Rampage több társával. A második rész sokat váratott magára, nincs egy hónapja, hogy megjelent. Sem a grafika, sem a koncepció nem változott igazán, a menü kapott egy generált, lett pár izgalmas új fegyver (lángszóró!), és a fejlődési rendszert variálták meg a készítők. A küldetések ugyan egyhangúak, de legalább végre vannak, a plusz tapasztalati pontok pedig jól jönnek a fegyvervásárlásnál. Meg kell azonban említeni, hogy a hangulaton sokat ront a visszafogott hangzás. Az első részben pont a sikolyokat, üvöltéseket szerettem meg, úgy volt az igazi. Nem rossz, de ötöst nem tudok rá adni.
(Kongás link itt, de achievementek még nincsenek hozzá. Ettől függetlenül nem csodálkoznék, ha hamarosan jönnének azok is.)
A következő játék a Learn to fly, amibel egy pingvint kell "megtanítani" repülni. A program erős keveréke a Hedgehog launch, a Shopping Cart Hero, illetve a Micro Olympics játékoknak. A lényege, hogy fejlesszük a pingvinünk és a pályák tulajdonságait, és madarunkat rakétával és vitorlával felvértezve útjára engedjük a Déli-sarkról. Eközben pontokat szerzünk a megtett távolságért, és egyéb elérhető feladatokért. Ezekből a pontokból vásárolhatunk be magunknak. Nem egy nagy lélegzetű játék, átlagosan 20-30 kör alatt tudjuk teljesíteni a titokzatos, és egyben utolsó "?" feladatot. Jó szórakozást hozzá.
A Loops of Zent szerettem, a folytatásánál, az Entanglednél már kicsit elégedetlenkedtem, a most megérkezett harmadik rész, a Loops of Zen III pedig már csak hármast kap tőlem. Az ok egyszerű: a játékmeneten szinte semmit nem fejlesztettek, továbbra is véletlengenerált pályákon kell vonalakat és hurkokat összekötögetnünk úgy, hogy egyik alkotóelem se maradjon szabadon. A mostani játékban annyi az újítás, hogy most nem négyzetek, hanem körök mentén (vagyis valójában háromszögek, mert egy elemből csak három irányba mehet vonal) gabalyodnak a hurkok. Ez viszont édeskevés, az első Loops of Zen óta pár játék – mindenekelőtt a Colourshift és a Grid – megmutatta, hogy lehet nagyobbat is alkotni a műfajban.
[alternatív link]
A Monster's Den: Book of Dread elődje, a Monster's Den kiegészítője, amiben találkozunk 2 új karakterrel, a Conjurorral (varázsló), aki szörnyeket idéz az oldalunkra, hogy karaktereinket segítse, és a Barbariannal (barbár), aki a brutalitásánál fogva nagy segítség lehet csapatunk számára. Ha régebbi olvasóinknak ismerős a játék, akkor nem csal az emlékezetük, az előzményt már feltettük a KMK-ra ide. Alapvetően ez egy stratégiai játék, de hasonlít a szerepjátékokhoz. Abban különbözik az első résztől, hogy szintenként szerezhettünk egy tekercset, ami egy boltba visz minket, és a felesleges tárgyainkat eladhatjuk, és vásárolhatunk is. Van egy új játékopció, amikor kapunk 100000 aranyat, abból kell venni páncélokat és fegyvereket a karaktereinknek, ezután felszereljük őket, elosztjuk a tulajdonságaikat és a képességeiket, aztán mehet a csata! Egy halom szörnycsapat fog jönni, amik hármasával támadnak meg minket, de spóroljunk az energiával, mert gondolom csak a 10. támadás után tölthetjük magunkat tele élettel újra (azért csak gondolom, mert nekem csak a 4. támadásig sikerült eljutnom :)). Sajnos amit a régebbi játéknál elmentettünk, azt nem hozhatjuk ide vissza (ott már vagy 9. szinten tartottam). A grafika itt nem olyan fontos, úgyis csak szobák közt járkálunk, és a csatához nem lényeges a kinézet. A zene illik a játékhoz, nagyon hangulatos.
És most mindenki örömére/bánatára következzen egy tower defense (aka. lövegtorony) játék, ilyen még úgysem volt a blogban. Na jó, olyan legalábbis biztosan nem, mint a Savior Tower Defense. Két aprósággal hoz újat a szokásos toronytelepítős-bázisvédő stratégiai mókába: egyrészt abban, hogy a tornyokat egérgesztusokkal idézhetjük meg, mint egy varázslatot, vagyis lerajzolunk az egérrel egy rúnát, és lerakhatjuk a rúnának megfelelő tornyot – ez sokakat fog idegesíteni, de szerintem jópofa. A másik vicces dolog, hogy a megölt ellenségek után kapott erőforrást (esetünkben lelkeket) nekünk kell összevadászni, ami pörgősebbé teszi a játékmenetet. Kicsit kiegyensúlyozottabb rendszerrel, kevésbé idegesítő zenével szerintem akár ötöst is kaphatott volna (és most lőjetek).
A Brain Bones egy szerintem érdemeinél sokkal kevésbé értékelt kockajáték. Míg a Zilch nagy karriert futott be a Kongán, addig ez a régen ott szereplő játék bizony elsikkadt a sokezer logikai játék között, pedig rendkívül eredeti koncepcióra épül (a másik egy régi társasjáték flashverziója). A játék során mindig öt kockával dobunk, ebből egyet kiválasztunk a hulladékba, a maradék négyből pedig tetszés szerinti kettő-kettő összege kerül be a táblázat megfelelő sorába. A csavar az a dologban, hogy egy adott sorban elsőként felírt összeg 100 pont büntetést jelent, amit csak négy újabb ugyanilyennel lehet kiküszöbölni, és plusz pontokat csak akkor kapunk, ha e négyen felül tudunk újabb párokat beírni. További nehezítés, hogy szemétbe a hat helyett csak négyféle kocka kerülhet, tehát hiába sikerül összerakni két olyan párt, ami pozitív pontokat eredményezhetne, ha az ötödik kockát nem tudjuk kidobni. A játék addig tart, míg a hulladék egyik oszlopa el nem éri a kritikus szintet.
Bár elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, elég sokat kell vele játszani, míg kialakul valamiféle nyerő stratégiánk, amit persze a szerencse (mint minden kockajátéknál) gyakran felülír, akár a legutolsó dobásnál is. Az arra hajlamosaknál addiktív, másoknak valószínűleg teljesen érdektelen. Ha lenne multiplayer változata is, simán ötös lenne, így négyest érdemel.
[alternatív link]
Még két hét van az I. KMK Játékpályázat jelentkezési idejéből (részletek itt). Kandós tapasztalataim alapján mondom, hogy ennyi idő bőven elég egy – vagy akár több – féléves vizsgaprogram megírásához is, szóval aki még nem csinált semmit, az is belehúzhat. A nyeremény a dicsőségen kívül egy csomó pc-s és/vagy xboxos játék a CD Projekt és az Electronic Arts jóvoltából. Például az alábbi három magyar verziója (de lesz még több is):
Szóval hajrá, kedves játékos kedvű programozók és programozó kedvű játékosok, pusztuljon az a GDP!
Jól van, most már megjegyzem magamnak ezt a vicces nevű Atomic Cicada (magyarul atomkabóca) fejlesztőcsapatot. Az előző játékuk a Grid volt, ami nekem nagyon bejött, de a mostani művükkel, a minim című csodával teljesen levettek a lábamról. A játékban 35 pályán kell molekulákat egyszerűsíteni úgy, hogy az egyes alkotóelemek közül az azonos számúakat összegyúrjuk. Ilyenkor két elemből egy, eggyel nagyobb értékű lesz (tehát például két 4-esből egy 5-ös). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy néha cserélgetni is lehet az elemeket, olykor pedig többszöröző, osztó, hozzáadó vagy kivonó elemek jelennek meg a molekulában. Leírva talán bonyolultan hangzik, de játék közben rögtön világos az egész. Zseniális ötlet, a kivitelezés parádés (mekkora már, ahogy forgathatjuk a molekulát), szerintem ez az utóbbi idők legjobb logikai játéka.
[alternatív link]
Biztosan sokan emlékeznek a Nano War című remekműre, amelyben két szín harcolt egymás ellen. A Phage Wars nagyban hasonlít hozzá, viszont több fejlesztéssel is találkozhatunk a játékban. Mielőtt nekikezdenénk a játéknak, nyolc különböző szín közül kell választanunk, amelyeknek három tulajdonságértéke más és más leosztásban szerepel. A kiválasztott színnel húsz különböző pályán kell győzedelmeskednünk a többi fölött. Hosszas munkakerülésre nem alkalmas (kivéve persze, ha magunkat szivatva a leggyengébb fajjal vagyunk), viszont mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.
Régen volt már rendes stratégiai játék a blogon. A Hex Empire se tegnapi darab, de itt eddig nem találkoztam vele. A hatszögekre osztott pályán különböző, valós nevű városok találhatóak (sajnos magyarral nem találkoztam). Kétféle van belőlük: a kikötővárosokon keresztül tudnak egységeink a tengerekre jutni, a többi pedig embereket termel. A csaták egyszerűek: a nagyobb létszámú sereg nyer, azonos méret vagy kis különbség esetén pedig a morál a döntő. A cél természetesen az ellenfelek fővárosainak az elfoglalása. Príma játék, remek grafikával és hangulatos zenével.
Szeretem azokat a játékokat, melyek fel tudnak bosszantani. Ilyen a Spewer is. Egy ügyességi platformjátékról van szó, kicsit másképp. A pacaember kattintásra zöld levet ereszt, ennek segítségével oldhatók meg a pályák. A későbbiekben különböző pirulákat, gyümölcsöket találunk, melyeket csak meg kell ennünk ahhoz, hogy használhassuk új képességünket. Ez így elsőre talán bonyolultnak tűnik, de a játékban minden magától értetődik majd. Az ötven pálya hosszú munkakerülést ígér a hétvégére, chapter háromtól jár neki a szemétparaszt címke.
A napokban jelent meg a Kongán egy szerintem édes sorozat harmadik része: Obama Versus Aliens (az első és a második nem sokkal az elnöki beiktatás után készült el). Klasszikus point-n-click játék, a régi típusú irányítással (kéz, száj, szem). A játékban az idegenek elrabolják a földön élő utolsó pandacsaládot, ezt az óriási krízishelyzetet csak maga az amerikai elnök, korunk szuperhőse oldhatja meg :-).
A játék kifejezetten munkakerülésre termett, de csak arra a fajtára, amikor két tegnapra határidős feladat között, a tizenötödik kávé helyett valami felüdülésre vágyunk. Karikatúra-jellegű grafika, könnyen kitalálható feladatok, és persze, ami számomra igazán élvezetessé teszi: humoros beköpések. Akit nem csak az izgat, hogy megcsinálja, szánja rá az időt, és menjen végig a párbeszédeken, néhány mosollyal gazdagabb lehet. Minimális angol/spanyol tudást feltételez.
[alternatív link 1., 2., 3.]
Az előző post lendületét megragadva szeretném bemutatni a játék folytatását, a Jumpers for goalposts 2-t. A második rész nagy mértékben hasonlít az előzőhöz, viszont a játékmenetben több újítást vittek véghez, ami újszerűnek hat az előző részhez képest. A meccs közben eddig három különböző módszerrel vehettük be az ellenfél kapuját (büntető, beadás, legurítás). Ezt a következőkkel bővítették ki a fejlesztők: szögletből fejelés (ha rálövésnél az ellenfélről megy ki a labda), védőről lefordulás és rálövés, illetve vannak helyzetek, amikor a játék rákérdez, hogy mit választunk a rálövés és a passzolás közül (természetesen a passzolás is mehet lábra és fejre is most már). Egy másik új dolog, hogy a leigazoláshoz szükség van arra, hogy halljanak rólad más jobb csapatok (média), és az edző a játék kezdése előtt értesít, ha esetleg ezektől a csapatoktól érkeznek fejvadászok. Ilyenkor különösen fontos a meccsbeli teljesítmény (1-10) értékelését mérő és jelző cucc, ami a helyzeteid kihasználásától függően gyorsan változik. Így ha ezeken a meccseken jól szerepelsz, akkor biztosan meg fognak keresni az adott szezon végén a jó csapatok. Remélem ezek után páran kedvet kapnak arra, hogy futballsztár váljon belőlük :)
A blogon eddig nem találtam ilyen, vagy ehhez hasonló játékot, ezért megragadom az alkalmat - mint új szerkesztő -, hogy a világ elé tárhassam ezt a programot, ami nem igazán friss, de hosszabb munkakerülésre adhat lehetőséget. Ifjú padawan futballistaként kezdünk a Jumpers for goalposts! című játékban, és tíz szezon alatt próbálunk meg feljutni az angol 4. osztályból a Premier League-be. Ehhez több területen is nagyon jól kell szerepelnünk: a pályán szórjuk a gólokat, az edzésekre fordítsunk elegendő időt, a haverokkal menjünk el néha sörözni és a lányok terén is meg kell állni a helyünket. Ki ne vágyna ilyen életre? Mint az igazi focisták :)
Újabb remek kalandjátékkal állt elő a Visitor és a Reemus sorozat alkotója. A csoda címe A Small Favor, és egy csillagközi bérgyilkost játszhatunk benne. A grafika a megszokott remek minőség, játéktechnikailag pedig a játék klasszikus point-n-click, intenzív tárgyhasználattal. Természetesen többféle befejezést is előcsalhatunk, illetve vannak mellékküldetések is.
[alternatív link]
Először is üdvözölnék mindenkit. Aki esetleg furcsálja az előző mondatot: a posztot nem -sg- írta, ugyanis mostantól több szerkesztő is segít abban, hogy a GDP ne szökjön túl magasra ;)
A Cargo Bridge már meg lett említve a kommentekben, de szerintem egy külön posztot is megérdemel. A célunk, hogy egy híd segítségével átjuttassunk jómunkásembereket egy szakadék fölött, hogy aztán visszafele ládákat, széfeket, illetve elefántokat tologatva eljussanak a házig/kunyhóig/piramisig - mindezt egy előre megadott pénzösszegből kivitelezve. Ha mind a 24 szintet teljesítettük, akkor pedig vár ránk a kihívás, hogy minél hosszabb hidat építsünk. Kár, hogy kevés elem használható (kétféle építőelem két változatban), illetve hogy nincs aláfestő zene.
Volt nemrég ez a felhívás a blogon, külsős segítőket kerestem a KMK-ra. Megható, hogy milyen sokan jelentkeztek, annyian, hogy több embert vissza is kellett utasítanom (mert nagy létszámnál már a koordinálás vinne el túl sok időt). Mostantól néhány új szerző erősíti a blogot (majd a nickeikből látjátok, hogy kik), fogadjátok őket szeretettel és örüljetek nekik. A segítségükkel biztosan nem lesznek egy-két napos kényszerszünetek a KMK-n, velem együtt küzdenek majd meg a munkakerülésre alkalmas, felhasználói élményt fokozó alkalmazások iszonyú árjával.
Az előző évad nagy sikere volt a blogon a Meeblings, aminek most megérkezett a második része. A leginkább a Lemmingsszel rokonítható játékban továbbra is színes pacalényeket, meeblingeket kell a célba juttatnunk kihasználva azok képességeit (a sárga vonz, a kék taszít, a rózsaszín megváltoztatja a gravitációt, és így tovább). Ötven új pályát és két új meeblinget tartogat a második rész, és persze az elmaradhatatlan bendzsózenét.
Az Ultimate Tactics a békebeli, körökre osztott harcrendszerrel megáldott klasszikus szerepjátékokat idézi. És ez a legnagyobb problémája is, ugyanis lassú sodrású műfajról beszélünk, amit tovább lassít az, hogy néha felesleges klikkelésekre vár a játék (például ha már nincs cselekvési pontunk, igazán tovább ugrathatná a kört). Egyébként mind tartalmilag (sztori, varázslatok, fejlődés), mind a kivitelezést tekintve tisztes iparosmunka, hosszú időre elegendő munkakerüléssel.
[alternatív link]
Utolsó kommentek