A gazdasági rendőrségnek Csepe fedőnevű munkakerülőnkre kell majd lecsapnia, amiért beküldte a Nano War linkjét. A játék vitán felül az utóbbi idők legegyszerűbb és egyben legzseniálisabb stratégiája, amiben két szín vetekszik számokkal jelölt körökért. A körökben nőnek a számok (minél nagyobb a kör, annál gyorsabban), a cél az összes kört elfoglalni a csapatainkkal. Ha csapatot küldünk, automatikusan a csapatot gyártó kör értékének felével egyező erősségű sereget gyárt a program, illetve ennyivel csökken az adott kör száma. Kőkemény taktikázást kíván, hogy melyik kört érdemes elfoglalni először, melyiket kell megerősíteni, melyik semleges körnél érdemes várni, hogy az ellenfél legyengítse, és így tovább. Csodálatos kis gyöngyszem.
Toto92 küldte be az Anti-Pacmant, ami a nemrég 28. születésnapját ünneplő Pac-Man kifordított változata: ebben a szellemekkel kell lennünk és a bogyókat evő körcikket kell megakadályoznunk küldetése teljesítésében. Az ötlet remek, a kivitelezés kevésbé: ha csak egy szellemünk marad, gyakorlatilag már nincs esélyünk. Poénnak azért nem rossz, de hosszú távú munkakerülésre nem alkalmas, úgyhogy mindjárt jön az újabb post.
Na jó, látom, az előző post nem jött be, próbálkozzunk egy sikeres Nitrome-játék folytatásával, a Skywire 2-vel. Az előző részhez képest több pálya, új ellenfelek, pályaelemek és főellenfelek, mindez a megszokott cuki grafikával. És viszonylag könnyű végigjátszani, ennek ellenére a masszív egy órás munkakerülés garantált Főleg úgy, ha ketten játszunk vele, ugyanis azt is lehet.
Várható volt, hogy a foci-eb-re elöntik a játékportálokat a focis játékok, nekem mind közül az Euro Cup Soccer 2008 jött be legjobban. Igaz, hogy shockwave-es, de a mostani bajnokság csapatait szerepelteti, korrekten irányítható, és ha az ember kiismeri, nem lehetetlen gólt szerezni. Ráadásul még jól is néz ki, csak ajánlani tudom.
A pénteki házi feladatot úgy hívják, hogy The Terrific Menace of the Invaders from Audiogalaxy és műfaját tekintve point’n’click kalandjáték. Lassú sodrású, de nagyon igényes darab remek grafikával és zenével. Ezen kívül, ahogy a linket beküldő Detti írja: „nagyon vicces, szellemes, és sokáig lehet vele játszani. A sztori valami olyasmi, hogy ufók meg akarják szerezni a világ különböző híres zenei ereklyéit, és a hős feladata, hogy ezt megakadályozza.” Én már a woodstocki helyszíneken hangosan röhögtem.
Több olyan játék is érkezik a KMK levelesládájába, amiket önálló postként nem akarok ellőni, mert ahhoz nem elég tartalmasak, de azért negyed-fél órát jól el lehet szórakozni velük. Most ezekből következik három.
Az első, a Fruit Twirls a jó öreg Zuma egy klónja, amiben egy szemét majom dobál gyümölcsöket, és ezeket kell eltüntetni úgy, hogy három azonos fajtát egymás mellé hozunk. Nem a zenéjéért fogjuk szeretni ezt a játékot, az biztos.
A Digit Puzzle kőkemény logikai cucc: a pályákon tetriselemek alatt egy kincsesláda rejtőzik, ezt kell felfedni az elemek elforgatásával és tükrözésével.
Végül a Fetch’N’Stretch az ezerszer látott kígyós ügyességi játék egy szebb feldolgozása, amiben a kígyót limuzin helyettesíti, aminek a hossza az utasok felszedésével nő.
Emlékszik még valaki a Dungeon Keeper című csodára? A játékosnak a Gonoszt erősítve kellett olyan, csapdákkal és szörnyekkel teli földalatti labirintust építenie, amit a Jó erői nem tudtak bevenni. Engem erre az egyedi felfogású stratégiai játékra emlékeztetett a Dungeon Defender, ami a tegnap postolt játékhoz hasonlóan ronda és túl kicsi grafikai elemekkel operál, viszont annál szórakoztatóbb.
Valósidejű stratégiát nem könnyű flashben megoldani, de a Mini Flash RTS a példa arra, hogy nem is lehetetlen. Bár nem túl látványos a cucc és a pálya is kötött, a játékmenet elég gazdag, és megvannak a szokásos lépések: erőforrásgyűjtés és gyors terjeszkedés, egységgyártás és fejlesztés, közben védekezés, majd az ellen lerohanása. Már közepes szinten is elég nehéz, szóval mindenkinek az easyt javaslom kezdésnek.
Újabb Nitrome-játék következik, amit vagy imádni vagy gyűlölni fogtok. A Knuckleheads főszereplője egy zöld és egy lila fej, akik egy lánccal vannak összekötve és ennek köszönhetően irányításuk is sajátos. A fejek a velük egyező színű ellenfeleket tudják lecsapni, ezen kívül a ragadós pályaelemekhez tapadva akár a plafonon is mászkálhatnak, és a lánc hosszának változtatásával ebből egész sokat ki lehet hozni. Az alapötlet ezúttal is remek, de a pályatervezők nem villantottak nagyot, ezért csak négy pontot kap.
Jó reggelt, jó disztrojt! Mi mással indíthatnánk a hetet, mint egy kiadós lövöldözéssel: a Time Bomb című shooterrel, amit többen is beküldtetek. Egy vonaton kell terroristákat elintéznünk, miközben vigyázunk a civilekre, próbálunk magunk is életben maradni, és eközben még sietünk is, hogy legyen időnk hatástalanítani a vonat végén található bombát.
Különbségkereső játékból már voltnéhány, de mindig nagy népszerűségnek örvendett. A 6 differences a műfaj legszebbje, animált képekkel, remek ötletekkel. Az előzménye, az 5 differences itt található.
...de két napig nincs post (holnap már lesz), mert kötelességeim külföldre szólítottak. Tudom, illett volna előre dolgozni, de az online sajtóban az már csak úgy van, hogy a nagy hajtásban éppen a pet projectjeire nem jut ideje az embernek.
A techrovat teljes fizetését tette volna arra, hogy egy hónapon belül flashjátékoban fogjuk viszontlátni azt, hogy a múlt héten Magyarországon járt Microsoft-vezért, Steve Ballmert tojással dobálták meg a Közgázon. Csak egy hetet kellett várni az Egg Attack nevű csodára, ami a Ballmer-szimpatizánsokra is gondol, ugyanis a jobb sorsra érdemes üzletembert is irányíthatjuk benne. Ez esetben a Ballmer felé repülő tojásokat kell kikerülni, illetve az asztal mögé bújni előlük. A tojásdobáló bőrébe bújva pedig Ballmer minél pontosabb megsorozása a cél - ez nem is olyan könnyű, a Monkeyboy gúnynéven is ismert Microsoft-vezér ugyanis meglepően taktikusan mozog el a repülő tojások elől.
Aki azt gondolja, hogy unalmas a kő-papír-olló játék, próbálja ki a három tárgyat Mortal Kombat-klónban feldolgozó Rock, Paper, Scissort. Kombók, fejleszthető harcosok, vér és disztroj – a játékban minden adott a kulturált munkakerüléshez.
Akinek pedig az előző post kevés volt mára, ejtőzzön kicsit a Music Catch-csel. Relaxációs játék roppant egyszerű játékmenettel (a piros bigyók kivételével mindent el kell kapni), akik szeretik a zongora hangját, azoknak különösen ajánlott.
Mutant point n’ click kalandjátékot küldött be a blogban már korábban megénekelt Visitor készítőjétől. A Journey of Reemusban botcsinálta hősökkel kell elintézni egy bolynyi óriáshangyát, a játékmenet a szokásos „használd a fejed és klikkelj” receptre épül. „Sajnos a Visitorhoz hasonlóan eléggé rövidke, de az 5 pályán szükség van az eszére és az ügyességére is az embernek. Ha meghalunk, az adott pályán kezdünk újra” – írja munkakerülőnk.
A Dino Run beküldője, János a címben szereplő három szóval megfogalmazta a játék lényegét: egy dinoszaurusszal kell rohannunk az őshüllőket kipusztító meteor elől. A pályák csak látszólag lineárisak, ugyanis a föld alatt is vezetnek utak, ezen kívül más őshüllők dobják fel a játékmenetet, amik akadályoznak vagy segítenek. Mindezt csodálatos retrografikával és prüttyögésekkel kapjuk, engem teljesen levett a lábamról.
A firkadizájnos platformjátékok között a Fancy Pants 2 felülmúlhatatlan, de azért a Doodle sem rossz próbálkozás. Hősünk egy spirálfüzet lapjain rohangál egy túlméretezett karddal a kezében, a teendők a platformjátékokban megszokott feladatok: ellenségeket lecsapni, idegesítően pontos ugrásokat végrehajtani, csapdákat kikerülve pálya végére eljutni. A kivitelezésben külön piros pontot érdemel az ellenségeket kiradírozó ceruza.
A shoot ’em up néven ismert scrollozódó lövöldözős játékok számomra mindig a bűnös élvezet kategóriába tartoztak: primitívek, de néha muszáj ilyenekkel áldozni a nagy Disztroj istennek. A Canyon Shooter egy jobban sikerült darab, amelyben egy ejtőernyőssel kell aláereszkedni, miközben egyre veszélyesebb csapdákat és katonákat hatástalanítunk többféle fegyverünk valamelyikével. Húsz pálya, minden pályán valami új játékelem, remek grafika és hangulat – számomra nem volt kérdés, hogy ez öt pontot érdemel.
Nagyon ritkán postolok fizetős játékot, de a Peggle példája azt mutatta, hogy néha érdemes. Az Ice Princess telepítés után egy órán keresztül játszható ingyen, de vannak ingyenes játékok, amikkel még ennyit sem lehet ellenni. A nagy sikerű Bloxorz egy szebb klónjáról van szó, vagyis egy téglát (esetünkben jégbe fagyott királyfi) kell elhengergetni a célig az egyre bonyolultabb pályákon.
FlashFWD kartársnak köszönjük a Kilroy: Chernobil Farms linkjét, régen volt már 3D-s shooter a blogban, A cucc flashjátékhoz képest elképesztően jól néz ki, a csernobili környezet is telitalálat, a játékmenet viszont lehetne változatosabb. A touchpaddal vagy Linuxszal megáldott munkakerülők kedvéért lesz még egy post délután.
István küldte be a Drunken Masterst, ami az év elején postolt szusis és hotdogos játék újabb variációja. Ezúttal egy bár vendégeit kell kiszolgálnunk különféle italokkal, a szokásos „klikkelj a megfelelő sorrendben” játékmenetet az üvegekkel elvégezhető trükkök dobják fel, illetve a többféle választható és továbbfejleszthető karakter. Egyedül a zenével nem bírtam megbékélni, a legrosszabb lakossági techno szól az italkeverés alatt, ráadásul a főcímben mindez a Europe együttes egyetlen slágere súlyosbítja.
Majdnem két hónapja nem volt lövegtornyos játék, pedig közben érkezett néhány újabb link. Zénóka például a Protectort küldte be, ami nem hoz nagy újdonságokat a műfajba, de azért mégiscsak van benne egy világtérkép, a harci egységeket pedig többféle irányba is fejleszthetjük. Bár a műfajtól már csömöröm van, ez a játék még le tudott kötni, könnyed kis disztroj volt így péntek délelőtt.
„Kardozós, szintlépős, tárgygyűjtögetős” – mondja Kappa nevű munkakerülőnk a Monster’s Denről. Úgy is mondhatnánk, tápolós szerepjáték a nem túl bonyolult, de szórakoztató fajtából. Tíz szint az egész, de végtelen ideig továbbjátszható, a csaták során pedig lehet néhány flashbackje azoknak, akik játszottak anno a jó öreg Eye of the Beholderrel.
Valami egészen zseniális következik most, hasonló a tíz kurzor játékához, de annál jóval kiforrottabb. Főhősünk egy robot, akivel egy elérhetetlen helyen levő modult kell megszereznünk, működtetve a megfelelő kapcsolókat, ládákból emelvényt építve, és így tovább. Legnagyobb segítségünk ebben a Chronotron nevű időgép, amivel korábbi énjeinket idézhetjük meg és összedolgozhatunk velük: például felemelhetünk egy ládát, majd visszamehetünk az időben, és amíg korábbi példányunk felemeli a ládát, a másikkal ráugorhatunk és továbbjuthatunk. Ez eddig nem lenne túl bonyolult, de arra is vigyázni kell, hogy minden énünk visszajusson a géphez, mert ha csak egyikük is beszorul egy olyan helyre, ahonnan nem tud kijutni, időparadoxon lép fel. Bónuszokkal együtt negyven pályát teljesíthetünk, a tizedik környékén már elég sokat fogjuk látni a fenti képet.
Utolsó kommentek