Szimonetta találatával, az Amoeba Game-mel indul a KMK új évada. A program aranyos kis ügyességi cucc: egy amőbával kell glükózmolekulákat falni, miközben kerülgetjük az életerőnket gyorsan lezabáló vírusokat. A gondot az okozza, hogy a vírusok egyre többen vannak, mi pedig egyre nagyobbra hízunk, ilyenkor jöhetnek jól a lassító, méretcsökkentő, satöbbi bónuszok.
A következő játékhoz is személyes élmény kapcsolódik, ezért is adtam rá 5 pontot, holott tudom, hogy nem érdemelne ennyit. Történt, hogy amikor négy évvel ezelőtt összejöttem a nővel, aki most a feleségem, románcunk egyik kulcsmozzanata volt, hogy egy Sinya nevű biciklisfutár leitatott bennünket a Szódában. A részegség ugye segít legyőzni a gátlásokat, úgyhogy alkoholos befolyásoltság alatt rámozdultam a csajra (vagy ő énrám, nem emlékszem, részeg voltam), és két év múlva puff, már el is vettem feleségül. Ez a szép emlék tolul fel bennem, valahányszor összefutok Sinyával, és ezért szomorodtam el nagyon, amikor megtudtam, hogy Sinya kicsi lett. Szerencsére hamar fel lehet pumpálni, nekem eddig 35 másodperc a rekordom.
Engedjétek meg, hogy tekintettel az ünnepre ma kicsit személyesebb postokat eregessek. Mindenekelőtt a DROD-ot szeretném megemlíteni, ez a játék ugyanis annyira elkapott engem 2-3 éve, hogy kirúgtak miatta. Oké, ez így kicsit túlzás, mert nagyon jól tudtam, hogy az akkori munkahelyemről valószínűleg kitesznek (akkor nem ment túl jól a cégnek, nem voltak megrendelések, csak a remek társaság miatt nem léptem ki), de biztosan nem segített a helyzetemen, hogy a főnökök folyton ezt a kis ablakot látták a monitoromon.
A játék címe a Deadly Rooms of Death (vagyis a Halál halálos termei) rövidítése, mégsem az agyatlan gyilkolásról szól, hanem igen durva logikai feladványokról. Adott egy lovag főhős, akivel lépésenként mozoghatunk egy labirintusban. Egy lépéssel elmozdulhatunk egy irányba a nyolc közül VAGY fordulhatunk 45 fokot. Minden lépésünkkel a labirintus szörnyei is mozdulnak, ők pedig sokan vannak, és sokféleképpen viselkednek. A bogarak csak jönnek felénk, amíg le nem vágjuk őket (ez csak akkor sikerülhet, ha a kardunk feléjük néz). A bogárkirálynők 30 lépésenként más bogarakat szülnek. A denevérek magányosan félnek tőlünk, de csapatban bátran támadnak. A kígyókat nem tudjuk levágni, de ha becsaljuk őket egy szűk folyosóba, felfalják magukat. És így tovább, rengeteg nagyon jó ötlet van a játékban, heteket sőt, akár hónapokat el lehet tölteni vele. Több verziója van, kezdésként mindenképpen az Architects’ Editiont ajánlom, innen lehet letölteni. Ehhez jár egy 25 szintes labirintus (az első néhány szintje csak bemelegítés), de ha végzünk vele (ez tényleg több hétbe telhet), újabb pályákat lehet leszedni hozzá a játék oldaláról.
Ezt is megértük, ünnepelhetünk. Egy évvel ezelőtt, 2007. március 16-án indult a Közveszélyes Munkakerülő blog ezzel a kiáltvánnyal és egy diktátoros-verekedős játékkal. Akkor még magázódtunk, de ez hamar megváltozott, és a napi olvasottság is hamar felkúszott néhány százról néhány ezer júzerre.
Az évfordulót KMK-s pólókkal ünnepeljük, ezekből természetesen a tisztelt munkakerülő kollektíva is kaphat. Húsz pólót sorsolunk ki azok között, akik a blog levelesládájába elküldik a választ a következő kérdésre: Hogyan lehetne még jobb a KMK? Bármilyen ötlet jöhet (legyenek hétvégén is postok, legyen több retrojáték, satöbbi), a válaszok természetesen a blog épülését fogják szolgálni. A pólóterven egyébként az Index dizájnere, Etele végzi éppen az utolsó simításokat. Amint kész lesz (várhatóan még ma), felteszem ide a képet. Addig is itt egy statisztika az utóbbi hónapok látogatottsági adatairól, gyönyörködjetek ebben. A látogatottság enyhe emelkedése e rövid időszakban is megfigyelhető, ma már minden erőlködés nélkül összejön a napi 10 ezer feletti oldalletöltés és 5 ezer feletti egyedi júzer. A nagy lyuk az elején a karácsonyi időszak, a kis lyukak a hétvégék.
A Ring Pass Nottal folytatjuk screenshotrovatunkat, Sarics küldte el nem mindennapi eredményét: nem kevesebb, mint 37 bónusz látható a sarokban, pedig emberünk már a 15. pályán tart. Ezen kívül a kép a legnagyobb elérhető kombót ábrázolja: minden színből és formából 4-4 darab található, ezt a harmóniát értékeli legjobban a játék.
És ha már ennél a programnál tartunk, idemásolom a saját eredményemet - azért ezt, mert nem kaptam ennél nagyobb pontszámot sem privátban, sem a kommentekben (Saricsot leszámítva, természetesen, aki már a 30. pályán 22230 pontnál járt), kicsit hadd sütkérezzek én is a dicsfényben. 14318 a vége, összesen 35 pályán hoztam össze. Chipi nevű kommentelőnket kell még megemlíteni, ő a 38. pályáig jutott el, 13412 ponttal.
Fenyegető üzenetet kaptam John_The_Stupid nevű munkakerülőnktől: „Posztolj be, vagy mától mindig nézz a hátad mögé!” Akkor már inkább posztolok, bár kicsit keresnem kellett, mert emberünk linket nem küldött a fenyegetés mellé. Leírást viszont igen, szóval át is adom neki a szót: „A Grid16 érdekes egy torzszülött. Kicsit játékgyűjtemény, kicsit training játék. A játék tartalmaz 16 egyszerű, de nagyszerű játékot, amiket véletlenszerűen dob ki a program. Ha sikerül X ideig kibírnunk bukta nélkül akkor jön a következő, ha nem, akkor az adott játék kitörlődik a listáról és többet nem kerül elénk. Az is elég érdekes, hogy nincs semmiféle instrukció (illetve van: a játék ablakának tetején alig kivehetően leírják mit kell tennünk, de úgyse lesz időnk elolvasni), a villámgyorsan felugró minijátékoknak nekünk kell kitalálni az értelmét. Az idő ráadásul folyamatosan gyorsul, így előbb-utóbb a számunkra legkönnyebb játékot is elbukjuk. Ha mind a 16 kiesett, jön az értékelés, három szempontból, és kapunk néhány pontszámot is.” Én még annyit tennék hozzá, hogy a játékmenet kísértetiesen emlékeztet a blogban korábban szerepelt négymásodperces játékokra, de az időgyorsítás és a játékok elfogyása kétségtelenül ügyes csavar.
A reklámjátékokkal kapcsolatban nagyjából az a KMK-ban a policy, hogy ha élvezetes programok, megjelenhetnek a blogban annak ellenére, hogy valamilyen terméket hirdetnek benne. Ezen az alapon mindenképpen itt a helye a Toon Crisisnek, legviccesebb nevű kommentelőnk, LeprásSzázlábú újabb találatának. A Sony zenelejátszóit reklámozó játék olyan, mint a megboldogult Operation Wolf volt, vagyis statikus helyszíneken kell ellenfeleket gyilkolni. A mészárlást nagyon feldobja a grafika, ugyanis valós helyszíneken rajzfilmfigurák támadnak ránk, a zenét pedig létező együttesek (Gogol Bordello, Dub Pistols) szolgáltatják. Létezik második rész is, abban már látjuk a főhőst is. Egyébként nekem baromira nehéznek tűnik a cucc, de 20 éve az Operation Wolfhoz sem volt érzékem.
Na jó, a ma postolt Defender of the Crown tényleg bugos egy kicsit, kárpótlásul jöjjön Bandi találata, a Rifleman, amiben egy második világháborús mesterlövésszel kell küldetéseket teljesíteni a first person shooterekben megszokott nézetből. A játék kicsit unalmas, de nagyon szép (annyira, hogy Shockwave-es), a kivitelezés és a hangulat sokat dob rajta.
Örök hála Tibornak, amiért elküldte a Commodore-éra egyik monumentuma, a Defender of the Crown böngészőben játszható verziójának linkjét. A játék ugyan kicsit megkopott mára, de továbbra is nagyon bájos és élvezetes körökre osztott stratégia. Még mindig a déli normannok okozzák a legnagyobb fejtörést, és még mindig képtelen vagyok megnyerni a lovagi tornákat. Aki bővebben szeretne olvasni a játékról, itt talál korabeli szkeneket, a Defender of the Crown leírása a 103-112. oldalon található. Egy rövidebb zanza ezen a linken elérhető. Bónuszként pedig következzen egy szende szűz a játékból.
A Shiftről írtam nemrég, a játék ugye azért volt lenyűgöző, mert monokróm grafikával remek logikai fejtörőket prezentált: fekete alapon fehér főhős mozgott, de amikor a helyzet úgy kívánta, a színek megcserélődtek, és ebből nagyon sokat kihozott a cucc. Most itt a folytatás, a Shift 2 még több ötlettel és új elemekkel (például vannak 90 fokban elforgató nyilakkal). Aki szerette az első részt, annak ez is kötelező.
Egy gyilkos humorú Mortal Kombat-klón a lehető legjobb indítása egy hétnek, szóval jöjjön a South Park: Asskicker (a tippet ismét LeprásSzázlábúnak köszönhetjük). Mint a címe mutatja, a műfaj diktátoros és bibliás képviselői után ez a program a South Park figuráival dolgoztatja meg a rekeszizmokat. Kétszemélyes játék, vicces kombók (külön a kivégzésekre), sok választható karakter - mi kell még? Talán a sorozat ismerete, mert igazán úgy tudjuk értékelni a szumóbirkózóvá hízó vagy éppen nácivá változó Cartmant, esetleg azt, hogy Mr(s). Garrison Szolga urat hívja segítségül.
LeprásSzázlábú fedőnevű munkakerülőnknek köszönjétek a FWG Cyborg linkjét, ami nagyjából hozza azt, amit a disztrojra éhes játékos elvár: jó grafika és zene, többféle fegyver és feladat, dögös főszereplő kiborg, akit akció elején úgy öltöztetünk fel (vagy vetkőztetünk le), ahogy kedvünk tartja. Egy pöttyet talán unalmasabb a kelleténél, de mindenképpen érdemes kipróbálni.
És igen, még mindig lehet újat mutatni a lövegtornyos játékokban! A Canyon Defense nem egy bonyolult darab a műfajban (például a tornyokat nem lehet fejleszteni), viszont határozottan szimpatikus, ahogy elhúz a stratégiai játékok felé. Lövegek mellett ugyanis nagyobb létesítményeket is építhetünk, amiket ritkábban használhatunk, de akkor nagyon jól jönnek (az egyikből brutális nukleáris rakétát lehet indítani, a másikkal falelemeket pakolni a pályára, a harmadikkal megállítani az időt). Könnyen végigjátszható még nehéz fokozaton is, bár eddig a három térkép közül csak a leginkább kacskaringóssal próbálkoztam (gondolom, a többin jobban számít majd, hogyan ügyeskedünk a falakkal).
Kis lépés a blogoszférának, de nagy ugrás a bloggazdának: (tudtommal) először írt a KMK-ról egy nemindexes orgánum, nevezetesen a Napi Élet Blogmagazin. A cikktől kicsit hízott a májam, leginkább a konklúzió miatt:
„Igen, tudjuk, volt már számos hasonló webhely, a KMK azonban kiemelkedik a legtöbb közül változatos kínálatával, sallangmentességével és lankadatlan frisseségével.”
Köszönjük, igyekszünk a továbbiakban is visszavetni a népgazdasági fejlődést.
Nem játék, de nagyon jól el lehet szórakozni a Powder Game-mel. Az alkalmazásban többféle anyagú részecske viselkedését lehet szimulálni. A vízrészecskék szépen elfolynak, a kőrészecskék gyorsabban esnek le, mint a porrészecskék, és így tovább. A legnagyobb móka, hogy vannak gyúlékony részecskék is, az ábrán például az látható, ahogy egy nitro-puskapor-magma kombó kirobban jégbörtönéből. A Mesterlövés rovat számít az alkotásaitokra.
Könnyű kis logikai játék a Confuse Box, és mivel véletlengenerált pályák vannak benne, akármennyiszer végigjátszható (és ebből adódik legnagyobb hibája is, hogy nincsenek fokozatosan nehezedő pályák, nincs meg a végigjátszás élménye). A feladat egyszerű: adott egy áramforrás, sok elágazó vezeték és izzó – az egyes elemeket forgatva ezeket kell úgy összekötni, hogy minden izzó világítson. Ehhez olykor egészen durva kerülőutakat kell találni, de éppen ez adja a feladat szépségét.
Régi adósságot törlesztek a The Impossible Quizzel, ami bátran indulhat a „szemétparaszt” kategóriában, sajnos csak angolul tudóknak. A játékban kérdésekre adott négy helyes válasz közül kell kiválasztani a megfelelőt. Legalábbis látszólag, ugyanis a választ néha teljesen máshol kell keresni, néha egy kifacsart szójáték ad megoldást, néha meg az a kérdés, hogy melyik volt a helyes válasz az öttel ezelőtti kérdésre. Egyszerre ötletes és idegesítő a cucc, hirtelen nem is tudom, 1 vagy 5 pontot adjak rá.
A tegnapi vérengzés után jöjjön valami könnyedebb: a National Geographic oldalán található egy puzzlegenerátor, amivel a NatGeo képeiből gyárthatunk kirakósjátékot. Három nehézségi fokozat, rengeteg gyönyörű kép, sok-sok óra munkakerülés. (Aki nem szereti az ilyesmit, délután kap másik postot.)
Na mozgassuk be azokat a reflexeket, a hétfőt úgyis egy kiadós vérengzéssel a legjobb indítani. Megkapó nevű olvasónk, LeprásSzázlábú küldte be a Smiley Warst, amiben a Quake találkozik a Wormsszel és az adrenalinnal. Kétdimenziós, oldalnézetes pályákon kell szmájlikkal irtani egymást a first person shooterekből ismert sablonfegyverekkel, több pályán és játékmódban. Ha több ember játszhatna vele egymás ellen, a világ legjobb flashjátéka lenne, de azért így sem rossz.
Egyszerűnek tűnő, de brutálisan nehéz logikai játék a Happy Pill: egy antidepresszánssal kell egy négyzetháló négyzeteinek átlói mentén, faltól falig pattogva meggyógyítani az összes szomorú fejet – viszont ha háromnál többször pattan a gyógyszer egy depisnek, kezdhetjük újra a pályát. Három életünk van, aztán nem túl felhasználóbarát módon kezdhetjük elölről. Még szerencse, hogy van második rész is, ami ebből a szempontból sokkal jobb. Meg más szempontból is, van benne például hippi (őt akár kilencszer is eltalálhatjuk), és bipoláris medve, aminek az eredetije egy magyarra lefordíthatatlan, de nagyszerű szóvicc.
Nincs ma sok időm a blogra, ezért régi játékok klónjait fogom ma bepakolni. Kezdetnek itt van Tommi találata, az Uphill Rush, ami ugyanolyan ügyesség cucc, mint a többi trialmotoros játék, csak ebben többféle, más fizikájú járművel is lehet lenni.
A Motherloadot ideje postba tenni, egyrészt azért, mert a tengeralattjárós játék kommentjei között belinkeltétek, másrészt azért, mert már korábban is elküldtétek többen, csak eddig elbújt a linkek között (most már napi 6-7 játéklinket kapok tőletek, így akár hónapos csúszásokkal kerül ki egyik-másik tippetek, elnézést ezért). A játék nagyjából azt az ügyességi-gazdasági vonalat erősíti, mint tengeralattjárós társa, csak talán még annál is jobb. Gyűjtögetni, vásárolni, mélyebbre menni, végül lezúzni az ördögöt, nagyjából ennyi a dolgunk.
Retroőrülteknek jó jel, ha úgy kezdek egy postot, hogy „emlékszik még valaki a …-re?” Szóval: emlékszik még valaki a Choplifterre? Embereket kellett elszállítani benne helikopterrel egy biztonságos bázisra, az egyik legjobb ügyességi játék volt. Az Evac nagyon hasonló a klasszikushoz, a grafikája flashjátékhoz képest remek – ott rontja el, hogy bitang nehéz a cucc.
Emlékszik még valaki a Sam & Maxben a Wak-a-rat nevű minijátékra? Egy vidámparki ügyességi játék feldolgozása volt, amiben lyukakból előugró patkányokat kellett lecsapni egy böhöm kalapáccsal. Valami hasonló a Tontie, ami nem mai darab (be is küldtétek már néhányan, de eddig elkeveredett a KMK levelesládájában), és annyit csavar az ötleten, hogy többféle lecsapható lénnyel operál, az irányítást pedig a numerikus billentyűzetről oldja meg. A lényekért pénzt kapunk, amin bónuszokat vehetünk – már ha eljutunk odáig, a játék ugyanis bár zseniális, nem könnyű.
Szállítmányozási vállalathoz keresünk jó reflexekkel rendelkező, gyors felfogású magas stressztűrő képességű játékost. Amit elvárunk: a megfelelő színű ládák eljuttatása a megfelelő színű szállítóeszközhöz, a futószalagok, színezőkütyük és egyéb vállalati infrastruktúra gyors, pontos kezelése. Amit nyújtunk: versenyképes grafika, színvonalas játékélmény, több nehézségi fokozat, magyar nyelvű menü. A jelentkezéseket ezen a linken várjuk.
Utolsó kommentek