Tegnap logikai játékot kért egy kommentező, reméljem, a Gems! tetszeni fog neki. A Bejeweledhez hasonló kőcserélgetős cuccról van szó, ha három azonos színű kő egy kupacba kerül, akkor eltűnnek és a helyükre újak potyognak, amíg kellő számú követ le nem szedünk minden színből, és persze mindezt időre. A játékmenet annyival van megbolondítva, hogy hexatáblán kell ügyködni, és mindenféle bónuszokra lehet hajtani. Fene tudja, nekem még így is kicsit unalmas volt.
Többen beküldtétek a Luminarát, ezt a remek lövöldözős cuccot. A játék akár reggeli kávét is kiválthatja, olyan gyorsan pörögnek benne a pályák: sok kis síkidom támad a középen levő ágyúra (mindegyik más spéci képességekkel), ezeket kell múlt időbe tenni. A taktika adott: tehénkedjünk az egérgombra, pörgessük az ágyút és imádkozzunk.
Nemrég szerepelt a blogban a The Incredible Machine című klasszikus logikai játéknak egy feldolgozása, amiben mindenféle technikai kütyüket kellett elhelyezni a pályán úgy, hogy azok a célba juttassanak egy golyót. Most itt egy újabb variáció, amiben flipperalkatrészeket pakolhatunk a játéktérbe, és a golyó is ezeknek megfelelően viselkedik. Más új ötlet nem nagyon van benne, de egy próbát azért megér egy ilyen szomorú szombati munkanapon.
Emlékszik még valaki a Pirates! című zseniális C64-es játékra? Kalózokkal kellett nyomulni a Karib-tengeren, igazi kardos-kúrós-partraszállós cucc volt. Ennek a klasszikusnak a tengeri ütközetei most remek flashjátékban születtek újra. Egymást követő pályákon kell egyre nehezebb ellenfeleket szétlőni vagy megcsáklyázni, miközben a hajónkat a zsákmányolt pénzből folyamatosan fejlesztjük (nekem úgy tűnt, hogy inkább ágyúkkal érdemes nyomulni, mint közeli ütközetekkel). Egész délutános munkakerülésre alkalmas játék, megérdemli az öt pontot.
Szintén egyszer használatos cucc ez a dekázgató program, viszont az ötlet itt is dicsérendő. Apró finom klikkelésekkel kell levegőben tartanunk egy focilabdát, miközben igyekszünk a több pontot érő pénzérméket is eltalálni. Nekem 33 pont volt a rekordom, de mi tagadás, soha nem volt érzékem a sporthoz.
Újabb logikai cucc, amit öt perc után megun az ember, viszont azért az öt percért helyet érdemel a blogban. A Chat Noirban egy macsek útját kell elzárnunk: a cirmos csak a világos körökre ugorhat, mi pedig azokat igyekszünk besötétíteni. A sikerhez előre kell gondolkodni, a játéknak akkor van vége, ha teljesen bekerítjük a macskát, illetve ha megszökik.
Az olvasói tippek ritkítására teszek újabb szánalmas kísérletet (munkanapokon most már átlagosan 4-5 linket kapok tőletek), és több apró játékot is postolok ma. Kezdetnek álljon itt egy komplett játékgyűjtemény, ami egy játékkészítő verseny első, második, harmadik és negyedik fordulójának legjobbjait összesíti. A programok egypályás, ötletes kis semmiségek, érdemi munkakerülésre inkább a mennyiségük miatt alkalmasak. Viszont akad közöttük néhány príma darab, például a képen szereplő logikai marhaság.
Olcsó népszerűségre törekszik a mai post: a KMK kedvenc állata, a lufigyilkos majom tower defense-es bemutatkozásának itt a második része. A szupermajom már lézeres tekintettel is tud büntetni, és remekül működnek a bevezetett olcsó újdonságok, az útra helyezhető szögek és a lassító ragacs. Már csak a lufikon kellett volna kicsit variálni, és tökéletes folytatással állnánk szemben.
Többen beküldték már a következő játékot, de az ünnepre tartogattam, ugyanis a tower defense-játékok (aka. pokoli lövegtorony) ötvenhatos változatáról van szó. A Budapest Defendersben azon a bizonyos október 23-án kell megvédenünk a forradalom központját a szovjet tankoktól úgy, hogy a környező háztetőkre pisztolyos, géppuskás, Molotov-koktélos és mesterlövész egységeket telepítünk. A játék egész korrekt a műfajában, lehet fejleszteni a lövészeinket, útblokádokkal a muszkákat terelhetjük a fegyvereseink elé, és van netes toplista is. Talán több pályát és lövésztípust is elbírt volna még a cucc, de azért így is remek kis klón.
Londont szeretem, a viktoriánus Londonról szóló könyveket, filmeket és játékokat még inkább. Szóval a 19. századi városban játszódó Orphan Feast nagyjából 0,5 másodperc alatt nyert meg annak ellenére, hogy egy Hasfelmetsző Jackhez hasonló gonosztevő, egy zsákos ember a főszereplő (aki aztán páratlan pálforduláson megy majd át). Az amúgy hagyományos platformjátékban emberünkkel árva utcagyerekeket kell begyűjtenünk, miközben prostik, bobbyk, és egyéb járókelők próbálnak megakadályozni bennünket. A grafika csodás és tele van irodalmi utalásokkal (Dickens-főhősök, tripodok a Világok háborújából), műfajában megérdemli az öt pontot.
Az url-kitalálós játékok kedvenceinek jó hír, hogy elkészült a múltkori Dö Ridöl második része. Még több szemét fejtörő, még több kitépett hajszál, még több első blikkre használhatatlan segítség. A kérésem továbbra is az, hogy a kommentekben csak tippeket adjatok egymásnak, konkrét megoldásokat ne írjatok le.
A Taktaszittyói erőmű már csak a címe miatt is postot érdemel a rovatban. A játékban egy képzeletbeli atomerőművet kell irányítani a hűtőszivattyúk állítgatásával és a hasadóanyag adagolásával. Az ötlet remek, de a program túl egyszerű, viszont egy netes játékhoz képest sok előismeretet (értsd: a terjedelmes help átböngészését) igényel, és tele van buggal. Reméljük, az alkotók még továbbfejlesztik.
Ma több kisebb játékról lesz post, hogy fogyjanak az olvasók által beküldött linkek. Kezdetnek álljon itt Tepsi találata, a tegnapi gitározós játék egy változata, amiben már őrjöng a közönség, hallatszanak a félrenyúlások, viszont nincsenek kitartott hangok és többszörözők. Ja, és ettől a fajta zenétől én a plafonra tudok mászni, de ez már az én bajom, ízlések és plafonok, mint tudjuk.
Mindannyian tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik: flashjátékot csináltak napjaink egyik legnépszerűbb családi játékából, a Guitar Hero II-ből. Aki nem tudná: a programban gombok megfelelő nyomkodásával kell dalokat végigkövetni, és jó esetben megteremtődik az illúzió, hogy a játékos játssza a zenét. Sajnos éppen ez veszik el a flashes verzióban, mert gitár alakú kontroller helyett csak a billentyűzet négy iránygombja, illetve a kitartott hangokhoz az A, S, D billentyűk állnak rendelkezésünkre. Az is fájó pont, hogy a zenében nem hallatszanak a nagyobb félrepengetések. Ezzel együtt kottára (haha) lemásolták a GHII rendszerét, van többszöröző, nehézségi fokozatok és unlockolható gitárok vannak, szóval dicséretreméltó a próbálkozás, flashből nagyjából ennyit lehetett kihozni. (Közben egyik haverszájtunk, a guitarhero.blog.hu is írt a játékról.)
A legújabb Half-Life folytatáshoz a fejlesztők készítettek egy remek logikai játékot Portal néven, és nem kellett sokat várni, hogy a flash verzió is megjelenjen. Főhősünknek egy laboratórium szobáin kell keresztülverekednie magát, egyetlen fegyvere egy puska, amivel két kaput nyithat a szobák falain, és mint a cím mutatja, ezek a kapuk teleportként működnek: ha emberünk az egyikbe, belép, a másikon jön ki. A haladást portálbiztos falfelületek, mozgó platformok és őrrobotok nehezítik (rájuk valamilyen nehéz tárgyat kell teleportálni), és az is előfordul, hogy a portálokat egymás alá helyezve kell felgyorsítani magunkat, hogy megfelelő lendülettel jussunk elérhetetlennek látszó helyekre. További instrukciónak álljon itt egy videó az eredeti Portalból.
A „furfangos rajzolónk 5 apró különbséget rejtett el a két képen” típusú Füles-rejtvényeknek nagy hagyományuk van már a flashjátékok körében is, az egyik legjobbat a KMK-n is bemutattuk. Most itt egy újabb mutáció, ami egyrészt humort sem nélkülöző grafikája miatt érdemes említést, másrészt azért, mert a képek animálnak sőt, scrollozódnak. Nagy hátránya viszont, hogy irgalmatlanul rövid, a 10 pálya olyan kevés, hogy a készítők még mentési lehetőséget sem kódoltak a játékba.
Irgalmatlan nagy munkakerülésre lehet ma készülni, ugyanis az egyik közönségkedvenc teszi újra tiszteletét, maga a lufigyilkos majom. Volt ugye a főszereplésével ez a remek ügyességi játék, majd a folytatása. A programhoz később lelkes játékosok új pályákat készítettek, először ötvenet, aztán még ötvenet.
Akinek pedig ez sem lenne elég, feltétlenül próbálja ki a KMK-n csak pokoli lövegtoronyként emlegetett bázisvédő játékok majmos mutációját. Zseniális, ahogy a készítők az eredeti játékban szereplő különböző lufikat és fegyvereket beépítették ebbe a teljesen más játékélményt nyújtó műfajba.
Kemény betámadás lesz a mai post. Egyrészt a Schönherz Qpának vége, úgyhogy a múlt heti The Riddle-t lehet megint játszani, másrészt az olvasóknak hála jött két hasonló játék.
A Dö Ridöl már címében is mutatja, hogy a The Riddle ihlette, szóval a puritán kivitelezést az magyarázza, hogy az alkotók rövid idő alatt dobták össze a cuccot. „Ezt a játékot alapvetően arra találtuk ki, hogy lehetőség szerint minél több embertársunkat kergessük az őrületbe. Reméljük nemes küldetésünk sikerrel jár” - írták a KMK-nak küldött levelükben. Szerintem sikerülni fog nekik.
A másik játék linkjét niobee-től kaptuk, érezhetően egy profibb darab, sokkal jobban kihasználja a grafikában rejlő lehetőségeket, mint a magyar mutációk.
A The Riddle post alatt történteken okulva a kommentáradatra felkészültem, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindenkit figyelmeztessek arra, hogy a megoldások közlése mások szórakozását ronthatja el, ergo bunkóság. Tippeket nyugodtan lehet írni, de konkrét megoldásokat inkább privát emaileken küldözgessetek egymásnak. Tudom, az lenne az igazi, ha lenne valamilyen spoilerrejtési lehetőség a kommentekben, ezt jelzem is majd az illetékes fejlesztők felé.
Emlékszik még valaki a 14 évvel ezelőtti DOS-os klasszikusra, a The Incredible Machine-re? Az ötletes logikai programban a játékosnak Rube Goldberg-szerkezeteket kellett építenie, hogy a célba juttasson egy labdát. A gépezetekben az elektromágnestől a biciklis majomig minden szerepelt, amivel mozgásba lehetett hozni valamit. A londoni tudományos múzeum egy hasonló játékkal népszerűsíti a honlapján a fizikát. A 30 pálya mellett a műfaj hagyományainak megfelelően saját készítésű gépezeteket is kipróbálhatunk. Mivel a program elsősorban gyerekeknek készült, elég könnyű, de hétfő délelőtt lassabban bootol az agy, úgyhogy egyik-másik pálya még jelenthet kihívást.
Pénteki levezetésnek könnyed gyilkolászás jön príma grafikával és stílusos zenével. Isótól kaptam a linket, úgyhogy át is adjom neki a mikrofont: „Remek játék azoknak, akik jobban szeretnek ölni, mint dolgozni. Caligulával kell Róma hét dombját felkutatni különböző fegyverekért, hogy amikor végre megvannak, boldogan mehessünk az orgiára. 26 fegyver van elrejtve a jó nagy pályán, A-tól Z-ig minden betűre egy. Külön öröm, hogy a gép automatikusan menti az állásodat, szóval ha kikapcsolod a böngészőt, akkor utána nem kell újra kezdeni.” Még annyit fűznék hozzá, hogy ha mikrofonnal játsszuk, és szecskázás közben ordítunk egy nagyot, főhősünk többet sebez, ami olyan fícsör, amiért jár az öt pont.
Ma ötven éve lőtték fel a Szputnyik-1-et, és ezzel megkezdődött az űrkorszak. A KMK klasszikus űrhajós játékokkal tiszteleg az évforduló alkalmából.
Nyilván az Asteroidsszal kell kezdenünk a sort, mint az egyik legrégebbi játékkal (egyszer volt szerencsém egy eredeti, 1971-es pénzbedobós változattal játszani). A játékélmény a nehézkes irányítás miatt ma már nem annyira ütős, de az úttörőknek kijáró tisztelet megilleti. Itt egy gyűjtőoldal, ez az eredeti, ez pedig egy újabb verzió.
Megkerülhetetlen klasszikus a Space Invaders is, a lövöldözős játékok egyik őse. Használati utasítás ehhez sem kell, csak egy link a gyűjtőoldalhoz meg az egyik eredeti verzióhoz.
A Missile Command akár a Szputnyik-pánik idején is készülhetett volna: egy békés városra rakéták (más verzióban meteorok) esnek az égből, ezeket kell a légvédelemnek még a becsapódás előtt felrobbantani. A retro gyűjtőoldalak mellett ebből akadnak jópofa verziók, például ez, ez a másik, vagy ez a harmadik, amiben csak arrébb kell lökdösni a meteorokat.
Az ügyességi játékok terén a Lunar Lander volt az elsők egyike, ami kimerészkedett az űrbe. Lőni ebben nem kellett, csak gyorsító- és fékezőrakétákat használva egyik platformról a másikra közlekedni, miközben az üzemanyagot is újra kellett tölteni néha. Íme egy felújított verzió.
Végül az egyik legélvezetesebb korai darab a Jet Pac volt (én még ZX Spectrumon toltam, persze csak a 48K-s verzión, mert a 16K-son nem indult el). A játék hőse egy bolygón rekedt, hátirakétás kozmonauta, akinek szörnyeket kerülgetve kell összegyűjtenie űrhajója darabjait, majd üzemanyaggal feltölteni és elhúzni. Itt látható teljes pompájában.
Kétségbeesett segélykiáltás érkezett a Közveszélyes szerkesztőségébe, amit változatlan formában közlünk, már csak azért is, mert itt az Index techrovatban két exkandós is ül, aki sok szép, ám nyomdafestéket nem tűrő élményt köszönhet a KIN Kupák mellett a Schönherz Qpáknak is:
”Javasoljuk a következő játékot idegroham kapására. A vicc az hogy ez komoly: A Schönherz Qpa kedves csapatait ezzel szívatják a szervezők. Jelenleg a 19. pályán szopunk, állítólag már valaki végigvitte mind a 32-t.
Üdvözlettel egy szerencsétlen áldozat csapat kollektív kiábrándulása
Ui.: a megoldásokat a következő mailre várjuk ;): heineken83_KUKAC_freemail_PONT_hu.
Régen volt már kalandjáték, úgyhogy jöjjön a Chasm, amit már legalább egy tucat olvasó beküldött. A cucc a műfaj egyik flashes királya, bár helyenként baromi nehéz. Főhősünk Joe, aki külseje alapján egy kacsacsőrű emlős és hód részeg éjszakájának eredménye, foglalkozására nézve pedig főállású naplopó. Egy kanyonba szorult városkában él, ahol a közösségért egy szalmaszálat sem tesz keresztbe, amíg tönkre nem megy a település vízellátó rendszere. A városvezetés ugyanis a katasztrófa után úgy dönt, hogy hősünk fogja megmenteni a hazát, és lőn. Az irányítás hagyományos point’n’click, a fejtörők összetettsége meg már-már a megboldogult Myst-szériát idézi. Az öt pontot az aranyos grafika és a westernfilmeket idéző zene miatt is megérdemli.
Kezdjük a hetet egy laza logikai játékkal. A Blocky szabálya pofonegyszerű: egy négyzetháló színes mezőiről kell eltüntetni a rajzolt arcokat úgy, hogy egyszerre csak egy téglalapnyi területen takaríthatunk, és a téglalap mindegyik sarkának ugyanolyan színűnek kell lennie. Mindezt persze időre, a későbbi pályákon több szín nehezíti a dolgunkat.
Marcellnak köszönjük a falbontó játékok egy érdekes képviselőjét, és át is adjuk neki a szót: „Különlegessége, hogy nem egyenletes sebességgel mozog a golyó, hanem működik benne a gravitáció, így viszonylag realisztikus a mozgás.” A másik kellemes újítás, hogy a labda egyre nagyobbakat pattan, és hogy egyszerű falbontás helyett a játékosnak feladatokat kell teljesíteni.
Utolsó kommentek