Zárjuk a hetet egy kis önfeledt pusztítással, amit ezúttal az Epic Battle Fantasy nyújt nekünk. A játék a manga szerepjátékok harcrendszerének állít emléket, vagyis vannak harci képességeink, varázslataink, megvásárolható tárgyaink, és ezeket kell okosan használni az ellenfelekkel szemben egy körökre osztott rendszerben. A grafika és a zene nagyon hangulatos, viszont nekem ez úgy lenne az igazi, ha lenne mögötte tényleg egy szerepjáték.
[alternatív link]
A Red Herring Games jómunkásembere értesítette a blogot, hogy elkészült a stúdió első flashjátéka, a Morningstar. Nagyon hangulatos kalandjátékkal van dolgunk, amiben sok-sok tárgyat találhatunk, célunk pedig egy űrhajótörés utáni szituáció megoldása. A grafikát szépnek ugyan nem nevezném, de illik a programhoz, és még mozik is vannak. Első játéknak remek.
Offtopic bejegyzés következik: szeretném bejelenteni, hogy a KMK blog teljes mellszélességgel Angelday Plastik József budapesti állampolgárt támogatja a twitterversenyben. Egyrészt azért, mert jó arc, másrészt azért, mert a három versenyző közül ő a legnagyobb gameboy. Egyúttal arra buzdítanám a mélyen tisztelt munkakerülő közönséget, hogy vegyen részt a webkettes állóvíz felkavarásában, vagyis jelentkezzen a twitterre és ott kövesse Józsit. Részletek itten. Egy támogató banner is kikerült a jobb hasábba, a verseny végéig ott marad.
A Gemcraft 0 megmutatta, hogyan kell egy tower defense játékhoz folytatást készíteni, a Protector széria alkotói viszont képtelenek voltak erre. A harmadik rész olyan, mint az előző kettő, csak a fejlesztési rendszeren módosítottak: most már XP-t kell gyűjtögetni, illetve pénzt, amin bónuszt adó hőseket vehetünk. Ez azt eredményezi, hogy most már többször kell egy-egy pályát lenyomni, ami a Gemcraft játékmenetében jól működik, de itt egyszerűen unalmas. Azért betolom ide, elég sok embernek tetszett az előző két rész.
Emlékeztetőül: az I. KMK Játékpályázat (amelynek részleteit itt olvashatjátok) június 1-jén lezárul, szóval nagyjából egy hónapig lehet még nevezni a versenyre. A nyertesek dobozos játékokat és pólót kapnak, és természetesen a dicsőség fennen ragyogó glóriáját.
Többen is beküldtétek a Crush the Castle linkjét, ami a jó öreg disztrojt emeli piedesztálra. Adott 24 vár, ezeket kell egymás után lerombolnunk meghatározott számú és típusú katapultlövedékkel úgy, hogy a vár lakó megpurcanjanak. Ha elfogytak a pályák, a pályaszerkesztővel lehet tovább szórakozni.
[alternatív link]
A Bang! Heroes az ugrálós-lövöldözős műfaj egy jobban sikerült darabja, nagyon aranyos vadnyugati grafikával és zenével. Az ellenfelek is ötletesek, viszont a pályák eléggé egyhangúak, ezért kap csak négy pontot. Az elmaradt postokért pedig elnézést, ma intézkedem, hogy több ilyen ne forduljon elő.
[alternatív link]
Nagyon kevés időm van ma munkát kerülni, ezért a The Arrow of Time-ról csak az első két pálya alapján írok. Várvédős-nyilazgatós játékról van szó, sok fejlesztési lehetőséggel és szép grafikával. Láttunk már ilyet eleget, de ezt kiemeli az átlagból a külcsín, illetve az a tény, hogy nem mindegy, ellenfeleinket hol találjuk el (légi kütyük támadnak ezért azokat az alkatrészeket érdemes nyilazni, amik a levegőben tartják a gonoszokat). Egyelőre megelőlegezem neki az öt pontot, de ez később módosulhat.
Nagyon eredeti logikai játék a Neon Maze, bár kissé unalmas. Adott egy sok kicsi szobából álló labirintus, amiben a szobákat színes falak választják el. A szobákban az űrhajószerű főhősünk színét megváltoztató bigyók vannak, ezeket kell felszedni annak figyelembe vételével, hogy mindig a velük azonos színű falakon tudunk átmenni. Néhány kisebb exrával, például egy minitérképpel lehetett volna ez ötcsillagos is.
[alternatív link]
A Cranergy Ball egyszerű, de szórakoztató ügyességi játék szép grafikával. Egy golyót (pontosabban ha jól veszem ki a sztoriból, egy gyümölcslécseppet) kell izometrikus 3D-s pályákon végiggörgetni, miközben egyre több akadály nehezíti a dolgunkat. Esküszöm, volt egy ilyen játék C64-re, de nem jut eszembe a neve. Valaki tud segíteni?
Ideje posztolni az új Nitrome-játékot, a Power Upot. A fejlesztők hozták a formájukat, és szokatlan logikai-ügyességi játékot készítettek, aranyos grafikával. Ezúttal dobozokból és tetriselemekből kell úgy építkeznünk, hogy összekössünk két robotot – ekkor az érintkező fémelemeken áthúz az áram, és az egyik robot feltölti a másikat. Az irányítással viszont nem bírtam megbarátkozni, sokszor előfordult, hogy egy félkész konstrukciót ledöntöttem egy óvatlan egérmozdulattal. Nem lett volna rossz valamilyen elemrögzítési lehetőség a játékba.
A RotatSpin tipikus képviselője az „annyira aljas, hogy most már csakazértis végigjátszom” típusú játékoknak. Roppant egyszerű a játékmenet, néhány pixelnyi hősünkkel gyorsíthatunk, lassíthatunk és ugorhatunk a kék-fehér pályákon, de dolgunkat persze egyre szenyóbb akadályok nehezítik meg. Én a 35. pályánál tartottam egy rövid szünetet.
A Reincarnation: ADDO és folytatása, a Reincarnation: Riley’s Out Again két rövidke point-n-click kaland, viszont az átlagnál valamivel nehezebbek. Főhősünk egy démon, aki Lucifer utasítására vadássza le a Riley nevű bűnös lelket, aki meglógott a pokolból és az élők közé (pontosabban egy élőbe) költözött. A grafika szép, a hangok is jók, a teljes élvezethez persze nem árt némi angol nyelvtudás.
[alternatív link itt és itt]
Elkezdem ellapátolni a kommentekben összegyűlt játékokat, kezdésnek az Orbital Decayt. Várvédős játékkal van dolgunk, ahol a vár egy űrhajó, ezt fejlesztgethetjük lézerekkel, szervizdroidokkal és testőrként szolgáló kisebb űrhajókkal, de az egyik ágyúval mi magunk is tudunk lőni. A grafika szuper, az ellenfelek is, viszont engem zavart, hogy csak jobbra és balra tudok scrollozni, ugyanis így nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal, ha az űrhajóm felett vagy alatt tűnt el valamelyik ellenség. A végére pedig egy jó tanács szbszig kartárstól: „Mindenki vegye le a felbontást, aki a hard móddal próbálkozik, mert amúgy játszhatatlan. Frame rate helyett real time-ban számol, így sokkal hamarabb tolja a képedbe az új támadási hullámokat, mint kéne.”
[alternatív link]
A tegnapi mellényúlásomon egy másik lövöldözős játékkal próbálok javítani. A Palisade Guardian sem tökéletes ugyan, de az alapokkal itt nincs baj: katonák, ágyúk és tankok támadják a bázisunkat, őket kell kilőni, lehetőleg minél hamarabb (például fejlövésekkel). Ha változatosabb lenne, a Bunny Invasion 2-höz hasonló instant klasszikust köszönthetnénk a játékban, így azonban sajnos csak az „egynek jó” kategóriába fér bele. Nagyon hiányolom belőle a több fejlesztési lehetőséget és az ötletesebb ellenfeleket. A grafika ellenben szép.
Régen volt agyatlan disztroj, a Deep Sea Patrollal ezt a hiányt szeretném enyhíteni. Klasszikus scrollozódó lövöldözéssel van dolgunk, flashjátékhoz képest remek grafikával. Egyetlen problémája, hogy talán túl nehéz, legalábbis közepes nehézségi szinten nekem igen lassan csordogált a pénz, amiből fejleszthettem volna a tengeralattjárómat.
Kellemes logikai játék a Chroma Circuit, bár láttunk már sok hasonlót. Egymással érintkező síkidomokat kell forgatni úgy, hogy minden oldalon egyezzenek a színek. A feladat egyszerűnek tűnik, de aztán jönnek a színváltó elemek és a bombák, amik nem passzoló színek esetén robbannak, szóval a későbbi pályák már elég nagy kihívást jelentenek. De ha ez sem lenne elég, mind a 18 pályán van egy minimális forgatásszám, amivel teljesíteni lehet az adott szintet, ennek elérésére is lehet törekedni.
Az utóbbi hetekben többször előjött, hogy minek posztolok olyan kongás játékokat, amikhez badge van, ezeket a főoldalon úgyis megtalálja mindenki. Nos, azért, hogy nyoma legyen a blogban is, tudjátok értékelni, kommentezni róla, ha nyer valami díjat, vagy jön a folytatás, és tudjak rá hivatkozni, ilyesmik. Szóval ez nem fog változni a jövőben, de arra hajlandó vagyok, hogy ilyen játékot csak akkor posztoljak, ha van mellette aznapra egy másik játék is. A mai badge-es játékunk a The Great Siege című várvédő marhaság, ami nem emelkedik ki a többi hasonló cucc közül, de elég szép és a fejlődési rendszere elég átgondolt ahhoz, hogy egyszer érdemes legyen végigtolni. És éppen annyira nehéz, amennyire kell, egyedül annak a rohadt katapultnak az irányítása zavart.
[alternatív link]
Az iPhone-játékok karrierje többeket meglepett, pedig hasonló sikersztorit írtak a flashjátékok, igaz, kicsit lassabban. Az elmúlt években a flashjátékipar gyorsan fejlődő, a hagyományos videojátékok piacánál kiszámíthatóbb üzletté vált, ahol még akad hely tehetséges független fejlesztőknek és garázscégeknek. Ráadásul az egyik legnépszerűbb és legjobb flashjátékot egy budapesti programozó készítette, aki ebből él. >>>Bővebben lásd itt.
Tibo küldte be az I Love Traffic linkjét, így ír róla: „Néhány napja eszembe jutott, hogy régen volt C64-re egy Traffic nevű, felülről mutatós, közlekedésilámpa-kapcsolós játék. Arra gondoltam, hogy ez ideális flashjáték lenne, erre tessék már meg is van. Én kellemesen elszüttyögtem vele (természetesen emlékeimben az eredeti jobb volt, ott kanyarodtak az autók, igaz crash nem volt).” Tényleg aranyos kis cucc, a maga egyszerűségében is szórakoztató, főleg a későbbi pályákon.
Még friss, még meleg, még egyáltalán nem volt időm tesztelni. Egyelőre iderakom a linket, hosszabb értékelés később jön. Úgy értem, napokkal később, időbe telik kitesztelni a sok finomságot, amit hazánk büszkeségei belepakoltak. És most álljon le a munka az országban.
Akik pedig nem bírják a tower defense műfajt, tegyenek egy próbát a Spherical Labyrinth című kalanddal. „Nagyon élveztem ezt a rajzfilmszerű játékot. Nem egy tipikus point-n-click, három ágon kell végigcsinálni, hogy tényleg a végére jussunk” – írja beküldője, beta zorg. Tényleg formabontó a játék, olyan, mint egy bizarr interaktív rajzfilm, a Menő Manóra emlékeztető főhőssel. Egyetlen gondom volt vele, hogy kicsit rövid.
Már tűkön ülve várom a GemCraft: Chapter Zerót, gondolom, többen így vagytok vele. A fejlesztő, Hargitai Peti napokon belül ígérte a végleges verziót, de addig is lehet bemelegíteni egy másik lövegtornyos (aka. tower defense) játékkal, a Frontline Defense First Assaulttal. A játék semmi újat nem hoz a korábbi klónokhoz képest, nem is briliáns technikai megoldásaival fogott meg, hanem a jó öreg Cannon Fodderre emlékeztető aranyos grafikájával. Egyébként talán nehezebb, mint az átlagos tower defense játékok, kicsit felelőtlenül építkeztem az első küldetésben, és rögtön meghaltam.
[alternatív link]
A Collider újabb remek képviselője a jól modellezett fizikával operáló logikai játékoknak. Pozitív és negatív töltésű golyókat kell egymásnak ütköztetnünk 25 pályán, ötletes és jól használható pályaelemek segítenek ebben. Egyetlen bajom volt csak vele: túl sokszor fordul elő, hogy már tudjuk, mit kell csinálni, de nem helyezzük el pontosan a golyókat, ilyenkor hosszas próbálgatásokba keveredhetünk, amitől kicsit leül a játékmenet.
[alternatív link]
Azért a nagy örömködésben ne feledkezzünk meg a napi penzumról, ez pedig mára a Sneeze című játék. A cucc az egyklikkes-láncreakciós műfajból egy egyszerű klón, de a legbetegebb, amit láttam. Már a gyújtogatós játék sem volt piskóta, de ebben náthával kell megfertőznünk minél több embert. Az egészet életszerű hangok és zöld fröcsik illusztrálják, megkapóan undorító alkotás.
Utolsó kommentek